Gimme Gimme Octopus
Nemrég került hozzám egy, a 70-es évek elején Japánban vetített televíziós gyerekshow első 22 epizódja. Hát, ezt nyugodtan lehet felirat nélkül is nézni (nincs hozzá), ugyanis keveset beszélnek, azt meg akár nyelvtudás nélkül is lehet érteni a történések alapján, és egy-egy epizód amúgyis csak 3 perc körüli hosszúságú. A sorozat címe Kure Kure Takora, vagyis Gimme, gimme, Octopus. Valódi, jelmezbe öltözött figurák játsszák a főbb szerepeket az egyszerű, oldschool díszlet-tájon: egy hatalmas piros polip (octopus), egy földimogyorónak kinéző tök (egyesek szerint körte), egy rózsaszín rozmárlány, egy borz, és néhány különböző színű gonosz uborka.
Igen, ez eddig már elég beteg, de sőt. És hogy mit csinálnak? Egyszerű. Takora, a polip, fejébe vesz valamit, közli, hogy kure kure, vagyis, hogy “akarom” és elveszi. Az egyik epizódban pl. a rendszerint teli kosár kajával flangáló uborkák alakját ölti magára, és mindegyikükhöz odamegy, hogy hadd segítsen cipekedni, majd elveszi a kosarukat, lemarad, odadobja a haverjának (körte?tök?mogyi?), és hamm. A végén aztán az uborkaszörnyek rájönnek a turpisságra, és addig ütik az oktopuszt, amíg mindent ki nem hány. Egy másik epizódban kevésbé fifikás trükkel veszi el a kosarat tőlük a főhős: fejbeveri az ubikat. A bűn megfékezésére ekkor a zöld gyík rendőrfelügyelő jön, és már éppen elkapná a tettestárs körtét, mikor rájönnek, hogy igazából hasonló gondokkal küszködnek mindketten: utálják a főnöküket. Úgyhogy szimpátiától mámorosan együtt elmennek a rendőrfőnököt meggyepálni, majd a körte felett basáskodó oktopusznak is beverik a fejét.
A 
