Howl’s Moving Castle

imdb trailerképgaléria

Már láttam kamerás bootlegben, de érdemes volt DVD-n is újranézni, olyan édi film. Talán még a Chihirot is veri, vagy legalábbis a nyomába ér. Howl egy varázsló-varázslott srác, akivel Sophie, sajnálatos események folytán immáron 90-éves öregasszonnyá változva ismerkedik meg. Színes, valós, igazi “emberi” karakterekkel teli a történet… szerethető gonoszokkal, és önmagukkal küszködő hősökkel. A rajzok persze csodálatosak, és az egész hangulata nagyon megkapó. Izgalmas, tanulságos történet, tíz pontos, kihagyhatalan mese, felnőtteknek is. Kedvencem a kis Calcifer, a durcás tűzidémon. Az a jó a Miyazaki filmekben, hogy újranézhetők, és mindig plusz dolgok, új rétegek, gondolatok jönnek elő. Most például azt filozófáltam bele, hogy a kastély, a háború, meg az összes helyszín és történés Howl tudatalattiját reprezentálja. Mindenesetre elég sok pszicho dolog volt a mesében, ahogy elveszti a szép szőke-herceg varázslöttyöt, és kénytelen önmaga lenni, aztán újraépíti a kastélyt, ahogy a csatában elveszti az emberi alakját, meg az egész kavarás a szivével. Persze, Sophie is végigmegy egy úton, de szerintem a látszat ellenére nem ő a főszereplő. A film bekerült az Oscar nevezések közé, szerintem megérdemelné a díjat.

Olvass tovább

Kategória: ANIME, FILM, JAPÁN | 2 hozzászólás

Picnic

Shunji Iwai: Picnic (Japán, 1996)
http://www.imdb.com/title/tt0117338/

Három elmegyógyintézeti bentlakó piknikezni megy, hogy megnézzék a világ végét, amiről egy korábbi körútjukon beszerzett Bibiliában olvastak. Nem mondom, hogy kidobott idő volt a filmet megnézni, mert relatív, mindenesetre szerencsésnek tartom, hogy a rendező, Shunji Iwai rövidre szabta (72perc). Az alapján, amit olvastam róla és más műveiről, és hogy a szupercsodás Tanadobu Asano is szerepel benne, többet vártam. Végülis a beállítások, a zene, a művészfilm, mint olyan, jó volt; nálamnál sokkal sznobabbak akár megpróbálhatnak belemagyarázni is mindenféléket, szerintem nem szólt semmiről. A gyogyósok életét mindenesetre nem festette le sem vonzónak, vidámnak, sem úgy, mintha ok nélkül volnának bezárva, és mégis, megmaradtak emberinek, értelmesnek, megérthetőnek. Ezt mondjuk díjazom, afféle diplomatikus megközelítés, mert hát igen, emberek, és néha jobbak és okosabbak nálunk, de azért néha veszélyesek is, ha másra nem, hát magukra. A női főszereplő, Chara borzalmas, irritáló volt, ilyen károgós hangon rinyált, énekeléskor még iszonyúbb, el sem tudom képzelni, hogy lehet, hogy "civilben" ő egy popsztár. Ráadásul Tanadobu felesége. Most vagy ennyire jól játszotta a borzasztóan szarul viselkedő, idegesítő rettenetes nőt, vagy ilyen, és ők tényleg bolondok. A vége jelenet szép volt, látványos, de összességében felejthető az egész.

Kategória: FILM, JAPÁN | Kommentelj

Tom Yum Goong

(2005, Thai akciófilm)
imdb – trailer

Az Ong-Bakos Tony Jaa főszereplésével készült akciófilm nem marad el elődjétől látványban és bárgyú sztoriban sem. A rendező, Prachya Pinkaew, fantáziája most sem szállt el, míg az Ong Bakban a faluból ellopott kabalaszobor fejét kellett visszahozni, addig ebben a filmben ellopott elefántokat. Az első tíz percben övék is a főszerep, romantikus lila égbolt alatt vontatott jelenetek az elefántok és a szereplők kapcsolatáról, agyaron ülő fiú, faágakat hamizó fáncsi. Ásítás. Aztán jönnek a blődlik, egészen a film végéig, mintha valami általános iskola alsótagozatán lett volna házi feladat sztorit írni egy tucat verekedés köré. Ok nélkül autósüldözésbe kezdő taxis, a semmiből felbukkanó helikopteres gonosz, kürtszóra összegyűlő hatalmas biciklisbanda, akik mind, minden előzmény nélkül azonnal megérkeznek, és tudják, kit kell ütni. A biciklis-görkorisoké talán a legerőltetettebb jelenet, viszont volt egy nagyon klassz motorcsónakos hajsza, nem is tudom, létezik-e ilyen gyors, hegyesorrú, vékony járgány.

A dramaturgia mindeközben egyszerű: Tony fog valakit, betöri vele az ajtót, bemegy, és elkiáltja magát: “Hol az elefántom?”, és aztán szétcsap. A thai box pedig durvult. Most látni csak, a sima karatefilmek (kungfu etc) milyen szolidak, hiszen csak egy-két ökölcsapás, rúgásra elszédülő arcok, de itt, mintha egy félkilós csomag földimogyoró megpucolását és elropogtatását láthattuk volna, csak éppen embercsontvázakon eljátszva. A könyékkel való fejhorpasztás még a szerencsésebbek jutalma. Grandiózus kiropraktikusi kezelés a végső küzdelem, brutális, de iszonyat látványos, és ha Tony Jaa ezt is kaszkadőrök és zsinórok nélkül csinálta, akkor le a kalappal. Van egy bunyó egy többemeletes házon végig, ahol vagy két percen át nincs a filmben vágás (vagy legalábbis nem látható), elképesztő. Az ellenfelek pedig szinte viccesek, mintha a Tekken videójátékból léptek volna elő, van is egy hasonló rasztahajú, aki mintha breaktáncolna, úgy kézenállva pörgésből rugdos (capoeira), és a végére jut pár 2m magas és 2m széles monstrum is. Szóval hatalmas látvány, nulla sztori. A harci jelenetek kedvelőinek mindenképpen látniuk kell, mert ilyen még nem volt.

Olvass tovább

Kategória: FILM, THAI | 3 hozzászólás

Gackt és Hyde

Aki esetleg nem ismeri a szóban forgó sztárokat, érdemes egy-egy jó lemezükbe belehallgatni:
Gackt – Diabolos http://music.inlive.co.kr/album/album.html?code=25488
Hyde – Roentgen http://www.geocities.com/angelstale_roentgen/roentgen.html

Kategória: CELEB, JAPÁN, ZENE | 19 hozzászólás

Moon Child

(2003-as, Japán vámpírfilm) —imdb— —trailer

A Last Quarter után újabb, japán rockcsillagokat felvonultató filmet néztem meg, a Moon Childot. Ebben szintén a gyönyörű, lányosképű Hyde játszik, és mellette a jpop sztár Gackt, valamint a tajvani popidol Wang Lee-Hom. Jó pasik bőrcuccban, akció, komédia, vámpírok, dráma, lelkizés, románc, barátság, fegyverek, röpködés… Sminkelt, hosszúhajú pasik, kellemes hangulat. A téma (vámpírfilm) és egyebek alapján jókora gagyira számítottam, de pozitív csalódás volt a Moon Child. Depis vámpír napfelkeltét néz – összegezhetném, legalábbis ilyesmi van az elején, ezért hát magára marad Hyde figurája miután barátja elég, de csakhamar új barátokat lel a halandók közt. A dráma és akció jó, egyátalán nem bugyuta, csak néhány szörcsögősebb nyakszopás rontja a szinvonalat, megtanulhatták volna, hogy nem illik csámcsogni, mégha nyakból is jön a leves (nyakleves v.2) :) Szerintem nem rossz "ahhoz képest, hogy vámpírfilm", ami szvsz a legblődebb téma. Giccsesnek sem éreztem, bár sokféle érzelmet felvonultat a film, a barátságot, a vámpírlét lelki terheit etc. Tudtam azonosulni a szereplőkkel (pedig imádom a hagymát:), a karakterek és a sztori is OK, jól is játszottak, és volt sok coolság is nekik köszönhetően (elég rájuk nézni). Mondjuk Gackt elég buzisan nézett ki, de itt-ott jól állt neki a dolog, inkább a kabát, mint a szemceruza. Hyde meg persze szívdöglesztő. Szórakoztató alkotás. (Rendezte Takahisa Zeze.)

Olvass tovább

Kategória: FILM, JAPÁN | 12 hozzászólás