Nem csak jók, még szépek is! Már a Casshern című film zenéjének boncolgatása során említettem őket, a film trailerének zenéjét is ők nyomják, és talán Requiem című daluk illik legjobban a mozi hangulatához. (Klipp itt.) Úgyhogy nagy lelkesedésemben utánuk néztem, és meghallgattam még három másik albumukat: Headphone Children, Ikiru Sainou és Ubugoe Chainsaw (utóbbi live). Nem okoztak csalódást, bár nem minden dal olyan ütős, mint a Requiem. Nagyon eredeti, érdekes, változatos rockzenét nyomnak. (Ezen a róluk szóló oldalon két dalba lehet belehallgatni.)
Felállás: Yamada Masashi ének, Suganami Eijun gitár, Okamine Kohsu bassz, Matsuda Shinji dobok. ’98-ban alakultak, első sikerüket a Fuji Rock Festivalon aratták, majd egy éven belül két albumot is megjelentettek. Igazán a harmadik, 2001-es lemezükkel tudtak befutni, amit már egy nagyobb kiadónál adtak ki. Zenéjüket lehetne mainstreamnek is nevezni, mert könnyen felfogható, semmi bizarr nincs benne, dögös, érdekes, kemény rockzene. Ennek ellenére nagy változatosságot mutatnak az albumok és dalok, egyátalán nem kiszámítható, unalmas, hanem eredeti, izgalmas hangévtelű a zene. A hangszeres játék és az ének is egyaránt rendkívül szenvedélyes, átéléssel teli, elragadó.
A fenti három lemezből nekem a Headphone Children jön be legjobban, és már várom a 2006 februárjára igért új albumot is: Hajimete no Kokyu de. Eszméletlen jó a gitár, a hangzás, a szólók egyediek, érzelmesek, és Suganami Gretsch gitárja is baromi jól szól. Némelyik dal kissé alternatív, persze csak mifelénk nevezhető így, nyitottabb közegben ez egyszerűen egyéniséget jelent (Pl. Radiohead, Coldplay, bár ezek csak nyomokban hasonlók). Néha kiabálós, gyors ritmusú, szinte punkos ugrálós tánczene, de lírai dalok éppúgy vannak, ahogy húzos rockriffek, és ami közös bennük, hogy mind profi és rendkívüli módon lelkesítő. Van bennük spiritusz :)
Olvass tovább →
