A Chinsukō (ちんすこう/金楚糕, csinszukó) a legtipikusabb okinawai szuvenír, egyfajta keksz. A déli, már-már trópusi, japán szigetvilág hagyományos édessége, amelyet több száz éve ismernek már, és – ahogy a szárazföldhöz közelebb eső Ryukyu királyságban sok más minden is – Kínából ered. Az alapja liszt és zsír, és leginkább a skót shortbreadre emlékeztet mind ízében, mind állagában, csak enyhén édes. Olvass tovább
Pár sorban elintézem a régóta gyűlő, jelentéktelen lemaradásokat, hogy aztán foglalkozhassak az egy évre is elegendő útibeszámolóval meg az érdekesebb dolgokkal.
Lupin III (2014) – élőszereplős filmverzió, Ryuhei Kitamura rendezte, a főszerepben Shun Oguri. Trailer, korábbi hírünk itt. Már elfelejtettem, de valószínűleg elég unalmas volt, és inkább a Hayao Miyazaki rendezte, 1979-es anime verziót (The Castle of Cagliostro) ajánlom. Állítólag készül a folytatás, mármint az élőszereplőshöz.
Talán egy kicsit furcsa, de ez a kedvenc hangom Japánból, a sorompós vasúti kereszteződések – 踏み切り fumikiri – figyelmeztető hangja, amelyet a helyiek úgy hallanak, hogy かんかんかん kán-kán-kán-kán. A lenti, negyedórás videóösszeállításból talán látszik, hogy e vonzalmammal nem vagyok egyedül. :)
Egy kósza pillanatra most eszembe jutott, hogy tegnap megnéztem egy kínai filmet, de már alig emlékszem rá, mintha meg sem történt volna – de aztán eszembejutott: bárcsak ne is történt volna meg. A főleg kungfujáról nevezetes Wu Jing ugyanis beült a rendezői székbe, pedig már színésznek sem volt igazán kiemelkedő, és csinált magának egy hazafias kommandósfilmet. Persze, ő a főszereplő is, de verekedés szinte alig van.
