Picnic

Shunji Iwai: Picnic (Japán, 1996)
http://www.imdb.com/title/tt0117338/

Három elmegyógyintézeti bentlakó piknikezni megy, hogy megnézzék a világ végét, amiről egy korábbi körútjukon beszerzett Bibiliában olvastak. Nem mondom, hogy kidobott idő volt a filmet megnézni, mert relatív, mindenesetre szerencsésnek tartom, hogy a rendező, Shunji Iwai rövidre szabta (72perc). Az alapján, amit olvastam róla és más műveiről, és hogy a szupercsodás Tanadobu Asano is szerepel benne, többet vártam. Végülis a beállítások, a zene, a művészfilm, mint olyan, jó volt; nálamnál sokkal sznobabbak akár megpróbálhatnak belemagyarázni is mindenféléket, szerintem nem szólt semmiről. A gyogyósok életét mindenesetre nem festette le sem vonzónak, vidámnak, sem úgy, mintha ok nélkül volnának bezárva, és mégis, megmaradtak emberinek, értelmesnek, megérthetőnek. Ezt mondjuk díjazom, afféle diplomatikus megközelítés, mert hát igen, emberek, és néha jobbak és okosabbak nálunk, de azért néha veszélyesek is, ha másra nem, hát magukra. A női főszereplő, Chara borzalmas, irritáló volt, ilyen károgós hangon rinyált, énekeléskor még iszonyúbb, el sem tudom képzelni, hogy lehet, hogy "civilben" ő egy popsztár. Ráadásul Tanadobu felesége. Most vagy ennyire jól játszotta a borzasztóan szarul viselkedő, idegesítő rettenetes nőt, vagy ilyen, és ők tényleg bolondok. A vége jelenet szép volt, látványos, de összességében felejthető az egész.

Kategória: FILM, JAPÁN | Kommentelj

Tom Yum Goong

(2005, Thai akciófilm)
imdb – trailer

Az Ong-Bakos Tony Jaa főszereplésével készült akciófilm nem marad el elődjétől látványban és bárgyú sztoriban sem. A rendező, Prachya Pinkaew, fantáziája most sem szállt el, míg az Ong Bakban a faluból ellopott kabalaszobor fejét kellett visszahozni, addig ebben a filmben ellopott elefántokat. Az első tíz percben övék is a főszerep, romantikus lila égbolt alatt vontatott jelenetek az elefántok és a szereplők kapcsolatáról, agyaron ülő fiú, faágakat hamizó fáncsi. Ásítás. Aztán jönnek a blődlik, egészen a film végéig, mintha valami általános iskola alsótagozatán lett volna házi feladat sztorit írni egy tucat verekedés köré. Ok nélkül autósüldözésbe kezdő taxis, a semmiből felbukkanó helikopteres gonosz, kürtszóra összegyűlő hatalmas biciklisbanda, akik mind, minden előzmény nélkül azonnal megérkeznek, és tudják, kit kell ütni. A biciklis-görkorisoké talán a legerőltetettebb jelenet, viszont volt egy nagyon klassz motorcsónakos hajsza, nem is tudom, létezik-e ilyen gyors, hegyesorrú, vékony járgány.

A dramaturgia mindeközben egyszerű: Tony fog valakit, betöri vele az ajtót, bemegy, és elkiáltja magát: “Hol az elefántom?”, és aztán szétcsap. A thai box pedig durvult. Most látni csak, a sima karatefilmek (kungfu etc) milyen szolidak, hiszen csak egy-két ökölcsapás, rúgásra elszédülő arcok, de itt, mintha egy félkilós csomag földimogyoró megpucolását és elropogtatását láthattuk volna, csak éppen embercsontvázakon eljátszva. A könyékkel való fejhorpasztás még a szerencsésebbek jutalma. Grandiózus kiropraktikusi kezelés a végső küzdelem, brutális, de iszonyat látványos, és ha Tony Jaa ezt is kaszkadőrök és zsinórok nélkül csinálta, akkor le a kalappal. Van egy bunyó egy többemeletes házon végig, ahol vagy két percen át nincs a filmben vágás (vagy legalábbis nem látható), elképesztő. Az ellenfelek pedig szinte viccesek, mintha a Tekken videójátékból léptek volna elő, van is egy hasonló rasztahajú, aki mintha breaktáncolna, úgy kézenállva pörgésből rugdos (capoeira), és a végére jut pár 2m magas és 2m széles monstrum is. Szóval hatalmas látvány, nulla sztori. A harci jelenetek kedvelőinek mindenképpen látniuk kell, mert ilyen még nem volt.

Olvass tovább

Kategória: FILM, THAI | 3 hozzászólás

Gackt és Hyde

Aki esetleg nem ismeri a szóban forgó sztárokat, érdemes egy-egy jó lemezükbe belehallgatni:
Gackt – Diabolos http://music.inlive.co.kr/album/album.html?code=25488
Hyde – Roentgen http://www.geocities.com/angelstale_roentgen/roentgen.html

Kategória: CELEB, JAPÁN, ZENE | 19 hozzászólás

Moon Child

(2003-as, Japán vámpírfilm) —imdb— —trailer

A Last Quarter után újabb, japán rockcsillagokat felvonultató filmet néztem meg, a Moon Childot. Ebben szintén a gyönyörű, lányosképű Hyde játszik, és mellette a jpop sztár Gackt, valamint a tajvani popidol Wang Lee-Hom. Jó pasik bőrcuccban, akció, komédia, vámpírok, dráma, lelkizés, románc, barátság, fegyverek, röpködés… Sminkelt, hosszúhajú pasik, kellemes hangulat. A téma (vámpírfilm) és egyebek alapján jókora gagyira számítottam, de pozitív csalódás volt a Moon Child. Depis vámpír napfelkeltét néz – összegezhetném, legalábbis ilyesmi van az elején, ezért hát magára marad Hyde figurája miután barátja elég, de csakhamar új barátokat lel a halandók közt. A dráma és akció jó, egyátalán nem bugyuta, csak néhány szörcsögősebb nyakszopás rontja a szinvonalat, megtanulhatták volna, hogy nem illik csámcsogni, mégha nyakból is jön a leves (nyakleves v.2) :) Szerintem nem rossz "ahhoz képest, hogy vámpírfilm", ami szvsz a legblődebb téma. Giccsesnek sem éreztem, bár sokféle érzelmet felvonultat a film, a barátságot, a vámpírlét lelki terheit etc. Tudtam azonosulni a szereplőkkel (pedig imádom a hagymát:), a karakterek és a sztori is OK, jól is játszottak, és volt sok coolság is nekik köszönhetően (elég rájuk nézni). Mondjuk Gackt elég buzisan nézett ki, de itt-ott jól állt neki a dolog, inkább a kabát, mint a szemceruza. Hyde meg persze szívdöglesztő. Szórakoztató alkotás. (Rendezte Takahisa Zeze.)

Olvass tovább

Kategória: FILM, JAPÁN | 12 hozzászólás

Phorpa

Phörpa (aka The Cup; Isteni Játék – bhutáni film, 1999)
imdb— —trailer

Na megnéztem. Néha nem is tudtam, sírjak vagy nevessek, olyan édi. Vicces, de nem az olcsó poénok, hanem a szívmelengetőek módján. És persze mélységesen bölcs és szép. Nem tudom, a rendezőnek (Khyentse Norbu) hogy sikerült elsőre ilyen jó filmet csinálni, és aztán másodikra is (Travellers and Magicians)… alig várom a következőt. A film Indiában játszódik, áttelepült (menekült) tibeti szerzetesek közt, akik rá vannak kattanva a focivébére. Éjjel kiszöknek meccset nézni, aztán lebuknak, csodálatosan emberiek végig. A csoportos ima közben elalszanak, vagy papíron leveleznek, mint mifelénk a gimisek a pad alatt, hogy éppen ki játszik aznap este. És mégsem csinálnak hülyét magukból, vagy a vallásból, ezzel együtt, sőt ezzel még többként képviselik. Mert így már nem csak a levegőbe száll el a keleti bölcsesség, hanem látjuk, ahogy a tartalma valóra vál. A film elején viszonylag több utalás is volt Tibet kínai (nehéz) sorára, a finom és szelíd üzenet jól átjön. És persze szóba került a modern világ is, a sok veszély, hatás. Talán épp erről szólt a bőrös tanmese a végén, hogy nem kell az egész földgolyót beborítani vele, hogy ne törje fel a talpunk, elég a lábunkat. A saját démonainkat kell csak legyőzni.

Ki tudja, talán (Korea és Thaiföld után) Bhután is be fog robbani a keleti filmvilágba, így, állórajtból. Ráadásul ebben a filmben is, ahogy a későbbi Travellers and Magiciansben, amatőr szinészek játszanak. Hogy honnét került elő ennyi tehetséges ember? A vérprofi arcjátékot és tanult színészkedést talán a hit pótolja, a beleélés, a buzgalom. Egy ilyen nagyszerű filmben bárki szárnyakra kapna. Itthon is bemutatták, VHS-en megjelent 2001-ben, eredeti tibeti nyelven és szinkronnal is. Már nem kapható, de az odeon tékáiból ki lehet kölcsönözni. Ez a film volt egyébként Bhután legelső Oscar nevezése.

Olvass tovább

Kategória: Bhután, FILM | Címke: | 2 hozzászólás