Eredetileg csak egy rövid bevezetőnek szántam a párnaismertetőt, de meghosszabbodott. Mint a végén írtam, alig fért be a csomagomba, és mégis, hamar rá kellett jönnöm, hogy kettőt kellett volna venni. Ez akkor derült ki, amikor elkezdett éjjelente eltűnni az ágyról, és mivel későn fekszem le, egyre gyakrabban kellett félelemmel telve belopóznom a hálószobába, attól tartva, hogy a fejem helyén csak az üres lepedő vár. Az egész egy nyakfájással kezdődött. Olvass tovább
Aki nem tudná – bár Japánon kívül is elég híresek -, az AKB48 egy fiatal, csinos lányokból álló, nagy létszámú, ú.n. idolzenekar, folyamatosan frissülő tagsággal. Létszámukkal a Rekordok Könyvébe is bekerültek, de a bevételük sem csekély, ők az országban a legtöbbet (évi száz-sok millió dollárt) kereső formáció. Ennek amolyan paródiájaként született Okinawa Prefektúra egy távolabbi, már-már Tajvan partjainál található szigetén, Kohamán a helyiekből álló KBG84 csoport, amelynek nevében a 84 az átlagéletkorukat jelzi. A betűk pedig: “Kohama-jima Baachan Gassho” (小浜島ばあちゃん合唱団), azaz Kohama-szigeti Nagyi Kórus.
Legfiatalabb tagjuk épp a bekerüléshez szükséges, minimum életkor határán van, 80 éves, míg a legidősebb 97. Helyi, tradícionális ruhában énekelik az alábbi, felpopposított, okinavai dalt (Come on and Dance 小浜島), amelynek klipje futótűzként járta be a netet. A siker hatására pedig szinte tényleg idolzenekarrá lettek, eljutottak sokuk által addig nem látott városokba (pl. Tokió, Oszaka), ahol teltházas koncerteket adtak, és már lemezszerződést is kötöttek velük. Íme a klip:
Kényelmes párnát találni legalább olyan nehéz, mint kényelmes cipőt, sőt. Bár a legtöbb először pihe-puha, hamar ellaposodik, tönkremegy, különösen az olcsó műanyagok. Ehhez is Japánba kellett mennem, hogy megtaláljam a tutit… Életem egy nagy részét ikeás párnákon aludtam át, de szinte évente mentek is a kukába. Aztán jött az amerikai hotelek luxuskényelme és az igazi, jól megtömött tollpárna, miután lehúztam a huzatot egy Marriottban, hogy megnézzem a címkét.. Ez már drágább volt ($50), de megérte, vagy 4 éve tartja magát. Úgyhogy szeretem a hotelpárnákat, és azt, hogy tudom, mit várhatok. Olvass tovább
Bár eddig még senki sem reklámált – mivel valószínűleg az olvasók nagy része magától érti a szituációt -, azért leírom, hogy a japán nevek, szavak átírására a (szerintem) kellően meghonosodott, magyar változatok kivételével az angol nyelvű Hepburn átírást használom (plusz családnév hátul), sőt, néha nemes egyszerűséggel az angol nyelvű verziót, mert az információk többnyire csak ilyen formában találhatók meg az Interneten és a külföldi forrásokban (magyar híján), és aki tovább szeretne kutakodni a témában, annak úgyis tudnia kell angolul (vagy japánul). Moralizálni nem szeretnék a dolgon, egyébként meg pl. a magyar “helyesírás” is sok esetben direkt téves, és a hibásan meghonosodott verziót részesíti előnyben, mint pl. Kiotó, ami pedig Kjóto kéne legyen, ugye. Olvass tovább
Csak véletlen, hogy megszaporodtak az észak-koreai posztok (nulláról könnyű), de feltétlen megemlíteném az alábbi hírt is két okból. Az egyik, hogy egy nyugati rockzenekar lépett fel a kommunista ország fővárosában, a másik pedig, hogy konkrétan a Laibach volt a fellépő, akiket nagyon kedvelek. Bár a szlovén együttes zenéjét inkább avantgárd iparinak nevezném, mintsem rock… A néha szatírikusan militarista, egyenruhás megjelenésük mindenesetre jól illett az állami felvonulások helyszínéül szolgáló Kim Il-sung térre, ahol a koncert volt. Olvass tovább
