Jin, gwu (2007), hongkongi-tajvani-német dráma. Írta és rendezte: Kenneth Bi. Főszereplők: Jaycee Chan (Jackie fia), Angelica Lee, Tony Leung Ka Fai, Josie Ho, Kenneth Tsang, Roy Cheung. Tony Leung legjobb mellékszereplő díjat nyert a Golden Horse film fesztiválon, ahol legjobb tajvani filmnek is jelölték az alkotást. A hamarosan következő, Hong Kong Film Awardson a legjobb filmzenéért és hangért (sound design) indul a film. A zenét a német Andre Matthias írta. Kenneth Bi második mozifilmje a Rice Rhapsody után, értékes mondandóval és zavaró melodrámával, zen-dobosokról.
Jaycee Chan kezdeti botladozásai után egyre ígéretesebb színésszé válik, legutóbb az Invisible Targetben bizonyított. Talán nem is baj, hogy belőle nem lett kunfgu-sztár, így könnyebben kiléphet a híres papa árnyékából, aki lassan példát is vehetne róla színészként.
Visszatérve a kungfura, annak idején (az I. VH után) főleg a kínai operát utánzó drámák voltak divatban, a populáris, romantikus és akciófilmek gagyinak számítottak, de a producerek hamar rájöttek, hogy elnyomja a kritikusok fanyalgását a hatalmas közönségsiker. A harcművészeti témájú regények, történetek igen népszerűek voltak (sőt, már a 7. században megjelentek), sokat közöltek le a századeleji újságokban folytatásosan. Koreografált harci jelenetek drámákban is megjelentek, egy 1919-es rövidfilm (Yan Ruisheng) után az 1922-es Red Beauty And Skeleton is tartalmazott ilyeneket, az első, nagy wuxia kasszasiker az 1928-as The Burning of the Red Lotus Temple volt, amelynek 18 része készült. A főszereplőnő Hu Die (Butterfly Wu) volt a kor és a műfaj legnagyobb sztárja, később azonban már nem ilyen filmekben játszott. Az úttörő vállalkozások nyomán a huszas években több tucat cég kezdett hasonló filmek gyártásába.
