Keleti Szél

Május 10-én, a Kék Yukban lépett fel a japán zajrock zenekar, a Boris, de én nem ott, hanem bő egy héttel később, Winterthurban láttam őket. Nem is bánom, hogy így, mert a beszámolók szerint kevesen voltak otthon, és nem szólt valami jól, a svájciaknál viszont igen. A fél termet lezárták, így a bő száz fős közönség kedvére nyomoroghatott a klubban. A szerény belépőjegy és kis létszám ellenére remek dolog, hogy ilyen messziről idelátogat egy, a maga nemében kultikus banda, ráadásul még előzenekart is hoztak Amerikából, a Growing nevű drone-ambient duót, akik kellemes zajzenét nyomtak. Elég nyugisak voltak, egy darab, 45 perces zenefolyammal álltak ki.

Aztán Borisék időben kezdtek, és annak ellenére, hogy a régebbi számaik alapján hasonló stílusba tartoznának, inkább egy kemény rock koncertet adtak, leszámítva a hangok zajosabb színezetét. Persze, sokféle zenéjük van, nehéz viszonyítani, most talán az is más volt, hogy az új számokban sok az ének. Vagy talán egy külföldi koncertre nem vállalták be az elvontabb dolgokat… Egyébként rengeteg cd-t meg pólókat is hoztak magukkal, sok ritkaságot meg lehetett venni.  A buli nagyon jó volt, és jól is szólt. Kicsit sötét volt, de klubhangulat és nagy embersűrűség. Egész' más arcok voltak, mint egy rockbulin, kicsit idősebbek és nyugisabbak. A képekről ismert, jellegzetes, narancssárga hangfalak is ott álltak, csak a gitároslányt nem láttam sokáig alacsony termete miatt. A dobos már a harmadik számban beindult, és felállt, beugrott a közönségbe, jó vadul nyomták. Meg hangosan is, a színpad előtt még füldugóval is húzós volt. Túlnyomórészt az új lemez, a Smile anyagát adták elő, szinte minden dal ismerős volt innen, pedig amúgy nem vágom az egész repertoárt. A Growning zenéje után azért bevallom, felüdülés is volt végre egy kis dobolást hallani meg refréneket. Jó hangulatú buli sikerült, az énekes egy kétnyakú gitár/basszal a nyakában nyomult, és megcsodálhattuk a női gitáros tudományát is, Wata főleg wah-pedál taposós, zajos hangfolyamokkal operált. Nagyon jól állt neki az egész, pedig a Les Paul elég nagy gitárnak számít hozzá képest. Talán egy másfél órát játszhattak, az elszállósabb darabokkal a végén, de nem tűntek fáradtnak. A hó végéig még Európát járják.