A GOEMON soundtrack április 22-én, röviddel a film megjelenése előtt jött ki Japánban, a zenét Akihiko Matsumoto szerezte. Itt van belőle egy-két részlet. Matsumoto (46) már jópár film- és játékzenét írt, Resident Evilhez, a Space Travelers c. filmhez, és ő írta a Returner modern zenéjét is, amiről már szó esett. A Bayside Shakedown nagy példányszámban eladott filmzenéjéért pedig díjat is kapott. A cdJapan eladási listáit nézve fenti, legújabb műve is sikeres, a japán filmzenék közül a harmadik helyen áll. 20 dal van rajta, a Columbia Music adta ki.
Nehéz a film nélkül nyilatkozni a zenéről, bár a trailer és a többi reklámvideó alapján el tudom már képzelni, hogy érzelgős, epikus, nagyszabású képek illenek hozzá. A fő téma is ehhez illő, kicsit sablonos, hárfás, vonóshangszeres, nagyon meghatós – és kicsit semmilyen. A záró szám ennek egy alternatív verziója, még lassabb, hömpölygő, négyzetre emelt pátosszal. A nyitó téma viszont már jóval hangulatosabb, drámaibb, kórussal indul. Sejtelmes, borús, nagyszabású, szimfónikus. Kellemes, gyors, akciójelenetes ritmussal, pengetős hangszerrel folytatódik, a címe Thief, és a tolvaj bizonyára fut. Szinte már látom a filmet. Keleties dallamok hintődnek el benne néhol, bár inkább indiainak hat némelyik, nincs ilyen erőltetett, kötelező, japán népzene beleszőve. Hangulatában eléggé emlékeztet azért a Shinobi vagy az Azumi zenéjére. Előbbire is jellemzőek voltak a túlzások, az agyoneditált, csillogó szempárok, tökéletesen libbenő frizurák. A hömpölygő zene, a sok hárfás rész miatt meg is jelennek képzeletemben a hatalmas, üde vízesések kis szivárványocskákkal.
A Banquet c. szám kicsit rockosabb, továbbra is nagyon kellemes, ebben is tisztára bollywoodot hallok, tipikusan olyan, hogy csoportban táncolják :) A Music Box c. számban egy zenélő dobozt hallunk, ennek inkább a filmben lehet értelme. A Goemon vs. Saizo egy pörgős, rockos harci zene, dobbal, gitárral, kórussal és persze, hárfák. Itt is van ilyen citeraszerű hangszer, nem tudom, pontosan mi, nagyon kevés információt lehet találni a lemezről. Ismerős nevek szerepelnek a további dalok címében, Hanzo, Kagemusha, Nobunaga, Sekigahara. A stílus a hollywoodi filmzenék világát idézi, nagyzenekar, kórus… de azért elég egyedi, érdekes. A lírai, zongorás Cha Cha töri meg a vonalat, ami gondolom, a főhős szerelmi életének tárgya, kettejük lírai dala következik utána, immár hegedűvel és hárfával is bőven leöntve. A vége felé már elég spoileresek a dalcímek, és egyre csöpögősebben készülünk a végkifejletre…
Olvass tovább →
