Zerachin shirubâ love (2009), japán film, rendezte: Kazumi Kurigami. Érdekes alkotás, amelynek a legérdekesebb része számomra az volt, hogy végignéztem. Kellemes, háttérbe való művészfilm, valahogy nézeti magát, és mégsem volt unalmas, annak ellenére, hogy szinte zéró története van, és csak 25 perc után szólalnak meg benne. Később is csak ritkán. A film nagy részében egy nő főttojást eszik, egy pasi meg kamerázza. A végére azért lesz belőle valami sztori, ami némiképp kiszámítható, de inkább csak úgy ülünk, és nézzük. Jók a beállítások, mintha a főszereplő (Masatoshi Nagase), egy művészlelkű fotós szemszögéből készült volna a film is, szokatlan, sötét, részletek szépségén merenghetünk el benne, a fal repedésein, a fagyit nyaló nő száján. A cím, a gelatine silver is a fotóelőhívásra utal, ami nem véletlen, az elsőfilmes rendező fotósként kezdte. A zene is elég jó szerintem, a megfelelő részeknél hangulatos gitárszólók vannak. Aki szereti a fekete-fehér fényképeket, a lassú, merengős mozit, annak lehet, hogy bejön. Trailer.
