Augusztusban kezdik forgatni Chang Cheh 1967-es klasszikusának, a The One-Armed Swordsmannek a remake-jét, amelyet Peter Chan (Warlords) rendez. A sztori új lesz, és véresebb, a főhős és koreográfus pedig Donnie Yen, mellette Takeshi Kaneshiro játszik.
A tegnapi filmhez kapcsolódik, hogy közben ilyet ettem:
…
A Pocky (ポッキー PokkīKésőbb aztán rengeteg ízesítést kipróbáltak, és világszerte ismert lett a termék. Az Ezaki Glico Company a gyártó, amelynek amerikai kirendeltsége is van, a tengerentúlon rajtuk kívül még a francia LU kekszgyár is forgalmazza a terméket, ők Európában is árulnak egy hasonlót Mikado néven.
Szerintem finom, bár elég egyszerű édesség, nem olyan nagy élmény, mint mondjuk egy túrórudi, de előnyös, hogy nincs agyonédesítve sem, bár ha jól veszem ki a hátán, öt darabonként 70 kalória. Erre találták ki a negyedét tartalmazó My Calorie Pocky-t. Létezik étcsokis verzió is, amelyet Men’s Pocky-nak hívnak, mert olyan férfias. :) Meg mindenféle helyi, szezonális ízek, dinnyés, zöldteás, tök… Van még Giant Pocky (óriás), Reverse Pocky (kifordított, a töltelék van belül) és Fortune-Telling Pocky jóslattal. Legközelebb többfélét fogok venni, mert egymás után hamar meg lehet unni őket. Úgy tudom, animeconon szokott lenni, de boltokban is akad elvétve, ill. van egy Tricky nevű , hazai másolat, ami állítólag kapható a sparban.
Kamui (2009) japán akciófilm, a The Legend of Kamui c. mangán alapszik, amelynek Sanpei Shirato az alkotója. Később több manga is készült belőle, majd 1969-ben egy animációs tévésorozat Kamui the Ninja címmel, s végül ez a film. Yoichi Sai rendezte. A középkori történet főszereplője egy alacsony származású ninja, aki elszökik a klántól. A címszereplő Ken’ichi Matsuyama, továbbiak: Hideaki Ito, Kaoru Kobayashi, Koyuki, és felbukkan a filmben Ekin Cheng is, bár én nem vettem észre…
A film elején nagyon csúnyán feltűnő, zavaró a számítógépes effektek sora, a sok műkép, műmozgás, és el is van minden túlozva. Később tán hozzászoktam, vagy abbahagyták? A sztorit végül valamennyire sikerült izgalmassá tenni, van némi emberi interakció, érdekesebb karakter, és akciójelenetek is, bár a menekülő főhős a film nagy részében fut. Vagy csónakázik. A tengert pl. teljesen abnormális kékre festették. 5/10.
Nem tudom, meddig terjed a “kultúra” kifejezés értelmezési tartománya.. Lehet, hogy mostanában több offtopik témát is érinteni fogok, ha nem baj, de annyi minden van itt (New Yorkban). Például kismillió ázsiai negyed, bolt, teázó, étterem is, amit most már túraszerűen járunk végig nyelvóra után néha. Ennek az ontopik része, hogy már kb. 3-4, főleg japán dvd-boltot is ismerek (ha valakit érdekel..). Illetve könyvesbolt is van pár jó. Mi meg boldogan faljuk a betűket, leolvasunk mindent. :) Így történt tegnap a mashumaro-val, tádá!, marshmallow, aka pillecukor. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy a japán pillecukor sokkal finomabb, mint a nyugati, ízetlen, csupacukor, festékes vackok, mert ez nem túl édes, és még ízesítve is van, sőt, töltve, pl. zöldteával. Ajánlom. Gondolom, japánban is kapható :) Lehet valahol Budapesten is venni ázsiai ill. japán élelmiszereket?
Az Ip Man 2 filmzenéjéről nem tudok többet mondani azon kívül, hogy kellemes. A film első részének zenéjéhez hasonló a folytatás is, amit szintén Kenji Kawai írt. Talán kicsit karakteresebb a nyitó szám, vagy lehet, hogy csak a számomra volt hangsúlyosabb, amiért moziban láttam a filmet, és az első 1-2 percben volt igazán a csúcson az érdeklődésem és figyelmem iránta. Szép, epikus, vonósos instrumentális zene, egy kis kínai, népi hangzással. A megfelelő jeleneteknél jó drámai, komoly (vagy éppen komor) hangulatú dallamokat hallunk, a fő téma pedig vissza-visszatér. Tetszik is, amilyen finoman, néha csak 5-6 hang idejére jelenik meg, viszont egész gyakran. Ezzel együtt kissé funkcionális zenének érzem ezt, ami a háttérben remekül teszi a dolgát, de nem veszi el a figyelmünket a filmtől, és így, magában hallgatni már nem annyira érdekes. Filmzenekedvelőknek azért mindenképp ajánlható.
