Juyuso seubgyuksageun 2 (2009), Dél-Korea. Tíz évvel a nagysikerű komédia után itt a folytatás. A rendező ismét Kim Sang-Jin. A sztori is hasonló, pár fiatal ki akar rabolni egy benzinkutat, majd mikor rájönnek, hogy nincs elég pénz, megpróbálják üzemeltetni a helyet az ott dolgozókkal – akiket az első részben a támadók túszul ejtettek, ám most másképp alakult. Aztán újabb gengek támadnak az üzletre, mindenféle csoportok és egyének kerülnek az egyre nagyobb káoszba, ahol aztán verekedések is kialakulnak. Az első részt viccesebbnek éreztem annó, nem tudom, az elvárásaim változtak-e meg, ezen most nem nevettem, de azért szórakoztató volt.
A shamisen (三味線, magyarul samiszen) egy háromhúros, pengetős hangszer, távolról talán a bendzsóra emlékeztethet. Kínai közvetítéssel került Japánba, valószínűleg Közép-Ázsiából. Az Edo-korszakban lett igen népszerű, a Bunraku és Kabuki színházakban ma is használják, és a gésáknál is kötelező tantárgy. Több fajtája van, mind zenei stílusilag, mind felépítésében. A nyugaton legismertebb tsugaru-jamisen játékhoz a legnagyobb verziót használják, ez viszonylag új fejlesztés, a nagauta, kabuki zenékhez egy vékonyabb nyakú, kisebb darab használatos. Az okinawai változata (sanshin) pedig kígyóbőrből készül.
