Jiang Wen készülő westernfilmje, a bíztatóan hangzó Let the Bullets Fly, az 1920-as évekbeli Kínában játszódik, méghozzá Chow Yun-Fat (és a rendező) főszereplésével. A műfaj egyszerre ígérkezik thrillernek, akciónak és komédiának. A minap megérkezett az előzetes:
http://www.youtube.com/watch?v=-11lRJdfGL4
A film egy banditáról szól, aki egy távoli faluba érkezik, ahol úgy adja elő, mintha ő lenne az új polgármester, ám hamarosan ellenfélre talál a helyiek közt.
Tokiói keresztapák (2003) japán anime, írta és rendezte: Satoshi Kon (Perfect Blue, Paprika). A film itthon is megjelent dvd-n, magyar felirattal.
Japán elsőszámú animestúdiója, a Mad House égisze alatt készítette filmjét Satoshi Kon a társadalom peremén élő hajléktalanokról. Tokióban, karácsony este három kedves hajléktalan élete örökre megváltozik, mikor a szemét közt kutatva egy lánycsecsemőt találnak. Az újév közeledtével úgy határoznak, megfejtik a baba utcára kerülésének rejtélyét, és megkeresik Kyoko szüleit. A fordulatos nyomozás során számtalan kalandba keveredve feltárul Gin, Hana és Miyuki elátkozott múltja, és a különleges hangulatú Tokió modern labirintusában a reményteli jövőre is rátalálnak.
A Taxing Woman alatti szénhidrátpótlást a Meiji Seika Kaisha, Ltd. csodálatos, epres-csokis, gomba alakú hegyecskéi oldották meg. Egy doboz 69 gramm, 393 kcal, és olyan 30 darab lehet benne. Kinoko no yama, vagyis gombahegy. Látványra kaptam fel a dobozt a boltban, az epres pockyk után (az egy ilyen epres nap volt), mert annyira aranyosan néz ki. Aztán tegnap felfaltam, s most alig várom, hogy feltöltsem újra a készleteket. Ez is pont filmnézéshez jó, nem annyira nehéz, mintha képviselőfánkokat majszolnék két órán át, a nagyobb része főleg keksz, de a csoki-eperkrém isteni. Praktikus, hogy meg lehet fogni a nyelénél még olvadás esetén is, bár akadt néhány lefejezett darab is a dobozban. Létezinek csak-csokis és többféle ízesítésű változatai is, valamint házi készítésre szolgáló kit.
Marusa no onna 1987-es, japán vígjáték. Írta és rendezte Juzo Itami (A Quiet Life, Tampopo). A Japanese Academy díjaiból 9-et nyert meg a film, és Velencében is Golden Lionra jelölték.
A film kétórás, egy adóellenőr-nőről szól, aki egy szimpítikus adóelkerülő gengsztert próbál lebuktatni, egyre elszántabban. A főszereplők: Nobuki Miyamoto, Tsutomu Yamazaki. Régi filmként érdemes kezelni, a zene, az öltözékek, minden nagyon nyolvanas évekbeli hangulatú.. és elég lassan halad a történet is, nekem túl hosszúnak tűnt az egész. Aki szereti a kor filmjeit, annak biztos tetszeni fog, mert egyébként szórakoztató, igényes mozi, bár nem sikerült jó minőségben látnom, és a képarány is csak 4:3 volt.
Igazán a karakterek személyisége, ami érdekes a filmben, a lebuktatnivaló férfi hamar szimpatikussá válik, és a néző nyilván nem az adóellenőrnek drukkol, bár ő is kedvelhető. Mondjuk, kicsit frusztráló is két órán át egy ilyen témát nézni.. :) Ami a vígjátéki elemeket illeti, azt láttam, hogy mit próbáltak meg viccesnek beállítani, de mai fejjel már nem tudtam rajta igazán nevetni, de más talán jól szórakozik majd. További erénye a filmnek, hogy a japán társadalom egy érdekes oldalát is bemutatja, vannak benne hétköznapi emberek, korrupt politikusok, csalók, szeretők.
Augusztusban kezdik forgatni Chang Cheh 1967-es klasszikusának, a The One-Armed Swordsmannek a remake-jét, amelyet Peter Chan (Warlords) rendez. A sztori új lesz, és véresebb, a főhős és koreográfus pedig Donnie Yen, mellette Takeshi Kaneshiro játszik.
