Tegnap volt egy éve, hogy NY-ba jöttünk, rengeteg minden történt ezalatt, amiből igen sok az ázsiai témájú dolog (kaja, hangszer, esemény), de voltak más újdonságok is, mint pl. az, hogy megszerettem a jazzt. S hogy még mandarin nyelven is élvezhetem, az már-már észbontó. Le Zhang koncertjén jártam szombaton, egy kis, manhatteni jazzbárban (Miles’ Café), ami különben két helyen is üzemel, itt és Tokióban, részben japán tulajjal, sushival és hasonlók, meg Sapporo sört lehet inni.
Zhang ellenben sanghaji énekesnő, és hét év amerikai tartózkodásának végét ünnepelte eme koncerttel, miután hamarosan hazatér. A csodaszép, ifjú hölgy ideköltözése előtt már sokmindent csinált Kínában, dalokat rögzített tévésorozatok zenéjéhez, koncertezett, és szólóénekese volt a Tigris és Sárkány Oscar-díjas zeneszerzőjének, Tan Dunnak a Zen Shaolin nevű színpadi produkciójában. New Yorkban itteni, tehetséges zenészekkel alakította meg jazz-quintettjét, illetve egy gitárossal is rendszeresen fellépett duóban. Zenei karrierje mellett kínai nyelvtanítással is foglalkozott, onnan ismerem. :) Repertoárjába saját maga áthangszerelte, híres, kínai dalokat, filmzeneslágereket találhatunk, illetve játszották saját szerzeményeit is. A búcsúbulira egy régi, sanghaji barátját is meghívta, így hegedűvel egészült ki a zenekar. Peng Fei szerintem egy zseni, még sosem hallottam hegedűt így. Szenzációs, hangulatos, hidegrázós koncert volt, amibe most bele is nézhetünk:
Kicsit magas labda egy ilyen filmcím, amiből egy szótag elhagyásával oda juthatunk, hogy “Minden jó, ha vége.“.. De azért ennyire nem rossz a film, és meglepő mód egész élvezetes, ahhoz képest, hogy egyébként mennyire bugyuta. Az idei, 2011-es, kínai újév alkalmából készült, hongkongi komédiáról van szó, melyet Chan Hing-ka és Janet Chun rendeztek, és már a hatodik a fenti címmel készült, kimondottan újévi vígjátékok sorában. Főszereplők: Donnie Yen, Louis Koo, Carina Lau, Raymond Wong, Cecilia Cheung, Chapman To, Lynn Hung, Yan Ni. 
Spring Snow
