Hol is kezdjem… Tavaly novemberben jártam először a mesternél, még egy éve sincs, hogy a kéthúros, kínai hegedűvel ismerkedek. Aztán szeptemberben mondta, hogy lesz az ősz-közép fesztivál, játszanak valahol, akarok-e én is. Mondtam, hogy nem, ugyanmár, nem vagyok én jó még. Mire udvarias ellenkezések helyett csak annyit mondott, hogy “OK”. Utána kicsit aggódtam, hogy többé nem kérdez, így a következő alkalommal már gondolkozás nélkül rávágtam, hogy naná, persze… :) Nem kellett sokat várnom.
A múlt heti, első próbán (ahol közölték, hogy nem kell játszanom, mert még úgyse tudom, mit) kiderült, hogy épp sajtót tájékoztatunk, így két kínai napilapban is felbukkantam. A hétfői Singtao Dailyben (hongkongi lap) meg is említik, hogy van egy magyar a zenekarban. (“其中竟有匈牙利女二胡手加盟”). A két dalt aztán a fellépés keddjén tanultam csak meg, a tanáromnak kicsit jobbak az idegei.., így pl. az öltözékemről az utolsó éjjel küldött emailt, hogy uniformisban leszünk, és nem kell a ruhám. Valami csoda folytán aztán pont passzolt rám, amit hozott, leszámítva, hogy a derekát fel kellett csavarni párszor. A koncert vasárnap délután volt.
Egy változatos nemzetiségű környéken (Bayside, Queens, NY) tartott, amolyan kézműves vásáron léptünk fel, ahol mindenféle dolgok voltak még, pl. taichisok, papírkivágás, kalligráfia, sapkák, lufik, ékszerek… A zenekarban kilencen voltunk, abból nyolc kínai, nagyon jó fejek, hárman tudnak pár szót angolul is… :) Mióta megszólaltam mandarinul, sokkal oldottabb lett a hangulat, még ha egy mukkot sem értek néha, nagyon kedvesek velem. A többi hangszer meg csupa móka, mintha valami scifiből szedték volna össze őket.. A kedvencem a sheng, egy orgonaszerű, fűvós valami (lásd fent), de a lópatkó kopogását imitáló dob is jópofa.
Olvass tovább →
