Koreai filmhét

Aki a japán filmek és animék után se tudja abbahagyni a mozizást, annak jó hír, hogy azt követően pedig Koreai Filmhét lesz az Uránia Moziban (Bp. VIII. Rákóczi út 21.), nov. 28-tól dec. 2-ig.

A Filmhét látogatói különleges betekintést tehetnek a dél-koreai filmművészetbe kortárs rendezőik válogatott filmjei segítségével, a Dél-Koreai Köztársaság Nagykövetsége és az Uránia Nemzeti Filmszínház együttműködésében. A belépés ingyenes, helyfoglalás érkezési sorrendben, a szabad helyek erejéig. A filmek eredeti nyelven, angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással, ill. magyar felirattal kerülnek vetítésre. Program:

Olvass tovább

Kategória: KOREA, MŰSOR | 1 hozzászólás

Japán Filmnapok és Anilogue

A Japán Alapítvány szervezésében ismét japán filmnapokat tartanak, ahol eredeti (japán) nyelven, angol felirattal és magyar tolmácsolással vetítik a filmeket. A japán film három korszaka kerül bemutatásra: Nikkatsu Action; Nouvelle Vague és Kitano Takeshi. Helyszín: Örökmozgó Mozi (Bp, VII. Erzsébet körút 39.) A belépés ingyenes!

2011. nov. 16. (szerda) 18h: Violent Cop /1989, Kitano Takeshi/
2011. nov. 16. (szerda) 20h: The Man Who Raised A Storm /1957, Inoue Umetsugu/
2011. nov. 17. (csütörtök) 18h: Boiling Point /1990, Kitano Takeshi/
2011. nov. 17. (csütörtök) 20h: The Ballad Of Narayama /1983, Shohei Imamura/
2011. nov. 18. (péntek) 18h: Red Handkerchief /1964, Matsuda Toshio/
2011. nov. 18. (péntek) 20h: Akitsu Hot Springs /1962, Yoshida Yoshishige/
2011. nov. 19. (szombat) 18h: Getting Any? /1994, Kitano Takeshi/

Olvass tovább

Kategória: ANIME, JAPÁN, MŰSOR | 1 hozzászólás

Kovácsműhely

Összeraktam mindent, az egyetlen, ami nem állt össze a fejemben, hogy miért lóg a nindzsa-kovácsműhely falán egy csirkecomb (egyesek szerint pulyka). Először arra gondoltam, ez valami más, és csak bunkó városiként nem értem a kézműves dolgokat, de úgy nézem, ez tényleg csirke/pulykacomb, és már sok régebbi készletben (pl. fáraósban, star warsosban) is szerepelt. A Lego oldalán is azt írják, hogy a tűzben lehet kardot készíteni meg csirkét sütni.. Mindenesetre Kai kezében az arany fegyverek térképe, és az ártatlan műhely tetejének felnyitásával átfordul fegyvertárrá a fal és a plafon (azt nem tudom, ő hogy nyitogatja, könnyű nekem egy ujjal..:)

Kategória: JAPÁN | Címke: | Kommentelj

Mural trailer

Gordon Chan filmje egyfajta folytatás a Painted Skinhez. Látta már valaki? Mivel eléggé látványorientált alkotás, csak akkor akarom rossz minőségben megnézni, ha a film se jó. :)

Kategória: KÍNAI | Kommentelj

East Winds Ensemble @ St. Mark’s Church

Vasárnap az East Winds Ensemle koncertjén jártam, mivel a trió kotós, férfi tagja padtársam japánórán (ő amúgy tajvani). A zenekar egyébként elég komoly múlttal rendelkezik, és számtalan külföldi fellépésük volt a legnagyobb, helyi koncerttermeken túl. 1999-ben alapította Masayo Ishigure, a japán tradícionális zene, koto, shamisen mestere a (képünkön látható hölgy) és Marco Lienhard (jobboldali), aki svájci létére is igen komoly nevet szerzett magának shakuhachi művészként (japán fuvola). Az Ensemble, és főleg Ishigure, több filmben is zenélt, pl. a Memoirs of a Geisha felvételein, ill. őket hallhatjuk a Nintendo Wii Red Steel c. játékában. Charles Tang az MIT után még zongorából is lediplomázott, Masayo Ishigure régi tanítványaként került a képbe (ill. a képen pont nincs rajta:), ő koton és zongorán játszott.

A koncert egy igen kedvező akusztikával megáldott (sic) templomban volt Manhattenben, és elég jól sikerült. Amellett, hogy kellemes a japán hangszereket hallani, modern, könnyebben emészthető darabokat is előadtak, egyértelműen profi, magas színvonalon. Különösen a shakuhachi szólók nyűgöztek le, mivel sokat hallottam róla, hogy milyen nehéz rajta játszani. A kotot is megnézhettük utána, kétféle is volt, egy normál, 13-húros, és egy nagyobb, 17-húros verzió, amik meglepően könnyűek, lévén üreges. Nekem kicsit fura, hogy a legmélyebb hang van a legtávolabbi húron, ill. a japánok csak három ujjal (ill. arra húzott pengetővel) játszanak rajta, és sokkal feszesebbek a húrok (keményebb a hang), mint a kínai guzheng esetében. A fenti hangszerek nem voltak annyira díszesek sem, így nekem továbbra is inkább a kínai verzió mély, öblös, zengő hangja tetszik, de ha valaki ilyen mesterien játszik rajta, akkor más nem számít. A nyolc darabból legjobban az Asa no Uta c. koto-szóló tetszett, amelyet Tadao Sawai írt. Azt nem találom, de itt egy másik dal azonos szerzőtől, a fenti művésznővel. Legújabb lemezükön egyébként Hayao Miyazaki filmjeinek zenéit adják elő (ituneson is kaphatók).

Kategória: JAPÁN, ZENE | Kommentelj