Sosem hallottam róluk, de márciusban Budapesten lépnek fel, japán zenekar. Ilyesmi.
Saya Zamurai – Kardhüvely-szamuráj (2011) Japán. Író-rendező Hitoshi Matsumoto. Fsz: Takaaki Nomi, Sea Kumada, Itsuji Itao, Tokio Emoto.
Egy kardnélküli (de az üres hüvelyt azért viselő), gazdátlan szamuráj és 9 éves lánya menekülnek, mígnem a helyi uraság el nem fogja a párost. Az apa lehetőséget kap, hogy életben maradjon, ha a gazdag előkelőség szomorú kisfiát mosolyra tudja késztetni 30 napon belül. Ellenkező esetben harakiri. Elég népmesei történet, a vége már kevésbé, de a film erről a 30 – jobbára szánalmas – próbálkozásról szól. Nem is tudom már, hogy néztem végig, miközben a bénázásokról sejteni lehet, hogy viccesnek szánták, nem volt az. Hiába a komikus rendező, aki egyébként a Big Man Japant is alkotta, majd a 2009-es Symbolt, a komolyabb részeket leszámítva inkább fárasztó volt a film.
Sajtókonferenciát tartottak múlt héten Donnie Yen legújabb projectjéről Pekingben. A Special Identity (特殊身份) c. modern akciófilmet Clarence Fok Yiu-leung rendezi (aki a Naked Killert csinálta). Természetesen az akciókoreográfiáért Donnie lesz a felelős. Egy korábbi wushu bajnok, a True Legendben is szereplő Vincent Zhao Wenzhuo lesz filmbéli ellenfele, és látványos verekedések, autós üldözések várhatók. [via KC]
Hanare goze Orin (1977), japán dráma. Rendezte Masahiro Shinoda. Fsz: Shima Iwashita, Yoshio Harada, Tomoko Naraoka. Trailer.
Egy idős, művészfilm-rajongó ismerős ajánlotta, olyan is. Mármint szép, művészi, de kell hozzá hangulat, abból is minél letargikusabb. Maga a film tetszett, de a megnézése vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, azt hiszem, kinőttem, kiábrándultam már az ilyen bölcsészkedő attitűdből, az értelmetlen, szomorú sztorik nem hatnak meg igazán, ha nincs valami építő jellegű mondandója. Szerintem nem olyan sz..r az élet, legalábbis nekem, és a film nem adott annál többet, minthogy bemutatta, hogy másnak bezzeg de. Főhősünk vak, árva gyerekként kerül egy férfiak szórakoztatására szakosodott, vallásos és szexmentes női közösségbe, ahol hozzá hasonló nemlátók zenészként próbálnak eltengődni, ú.n. goze-k. Vidéken, Japánban, 100 évvel ezelőtt vak nőnek lenni nyilván nem adott sok optimizmusra okoz, és mivel a közösségükben tilos volt férfiakkal hálni, így a szerelmi szálak sem alakultak túl jól a történetben. A film viszont mindenféle szimbolikus képekkel is tele volt, tenger meg ringó búza, úgyhogy esszét lehet róla írni, aki akar.
Két hónapja piszkozatolt bejegyzések gyors elintézése sorozatunk első eleme a tea kiállítás, amelyen tavaly, karácsony előtt voltam, egy tajvani srác vitt el, akinek ismerősei a teások. Sajnos nem emlékszem sok minden információra, ami szóbajött, de azért itt vannak a képek, és hátha így is érdekes… A tea mellett egyébként nagy hangsúlyt kaptak a nyers fa bútorok (a fenti pad az asztal mellett szantálfából van, 7000 dollár), nincs bennük csavar, se szög, és állítólag árad belőlük a csí. Az edények is érdekesek voltak, más-más tájegységek másképp isszák, másból a teát, különösen talán az északiak és déliek közt van eltérés. Teából meg ezer féle van, fehér, zöld, vörös, fekete. Nem árt tudni, hogy amit angolul black teanak hívnánk, az nekik vörös, ami náluk fekete, az sötétebb, fermentáltabb. A legnyersebb a zöld.
