The Ballad of Orin

Hanare goze Orin (1977), japán dráma. Rendezte Masahiro Shinoda. Fsz: Shima Iwashita, Yoshio Harada, Tomoko Naraoka. Trailer.

Egy idős, művészfilm-rajongó ismerős ajánlotta, olyan is. Mármint szép, művészi, de kell hozzá hangulat, abból is minél letargikusabb. Maga a film tetszett, de a megnézése vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, azt hiszem, kinőttem, kiábrándultam már az ilyen bölcsészkedő attitűdből, az értelmetlen, szomorú sztorik nem hatnak meg igazán, ha nincs valami építő jellegű mondandója. Szerintem nem olyan sz..r az élet, legalábbis nekem, és a film nem adott annál többet, minthogy bemutatta, hogy másnak bezzeg de. Főhősünk vak, árva gyerekként kerül egy férfiak szórakoztatására szakosodott, vallásos és szexmentes női közösségbe, ahol hozzá hasonló nemlátók zenészként próbálnak eltengődni, ú.n. goze-k. Vidéken, Japánban, 100 évvel ezelőtt vak nőnek lenni nyilván nem adott sok optimizmusra okoz, és mivel a közösségükben tilos volt férfiakkal hálni, így a szerelmi szálak sem alakultak túl jól a történetben. A film viszont mindenféle szimbolikus képekkel is tele volt, tenger meg ringó búza, úgyhogy esszét lehet róla írni, aki akar.

Kategória: FILM, JAPÁN | Kommentelj

Tea expo

Két hónapja piszkozatolt bejegyzések gyors elintézése sorozatunk első eleme a tea kiállítás, amelyen tavaly, karácsony előtt voltam, egy tajvani srác vitt el, akinek ismerősei a teások. Sajnos nem emlékszem sok minden információra, ami szóbajött, de azért itt vannak a képek, és hátha így is érdekes… A tea mellett egyébként nagy hangsúlyt kaptak a nyers fa bútorok (a fenti pad az asztal mellett szantálfából van, 7000 dollár), nincs bennük csavar, se szög, és állítólag árad belőlük a csí. Az edények is érdekesek voltak, más-más tájegységek másképp isszák, másból a teát, különösen talán az északiak és déliek közt van eltérés. Teából meg ezer féle van, fehér, zöld, vörös, fekete. Nem árt tudni, hogy amit angolul black teanak hívnánk, az nekik vörös, ami náluk fekete, az sötétebb, fermentáltabb. A legnyersebb a zöld.

Olvass tovább

Kategória: Gasztro, KÍNAI | Kommentelj

Temptress Moon

Feng Yue (1996), Csábító Hold, kínai dráma. Elcsábultam. Bár épp csak egy pillanatra néztem bele az elejébe, hogy milyen, de néhány képkocka után már ott is ragadtam, és ahogy jöttek a feliratok már az elején, gyanút fogtam, hogy ebben a “fényképezte: Christopher Doyle” is szerepet játszott. Amellett, hogy a rendező, Chen Kaige miatt szereztem be a filmet, melyben Gong Li és Leslie Cheung játszanak főszerepet, méghozzá kimagaslón, főleg utóbbi. Leslie a film idején már 40 éves volt, hihetetlen, mert olyan 25-nek néz ki benne, és nagyon sármos.

A filmet az 1996-os Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, ahol versenyben volt (nem nyert). Ugyanitt szerepelt a rendező előző filmjével, amely viszont megnyerte az arany pálmát: az 1993-as Farewell My Concubine, melyben szintén Gong Li és Leslie Cheung játszottak. A holdas film kisebb kaliberűnek tűnt, de végül több pénzbe és időbe telt, mint elődje. Az elsőként főszerepet játszó színésznőt félidőben kirúgták, majd Gong Li nyert vele egy legjobb színésznőnek járó díjat a Golden Horse Awardson. A film egyébként is félig tajvani, félig pedig shanghaji produkció, és mainland Kínában be is tiltották (gondolom, az erotikus jelenetek miatt?). Bár az amerikai poszter is, amin Gong Li kombinében hever, elég félrevezető, mert többnyire magasnyakúban volt, és egyátalán nem az ő idomairól szól a film.

Olvass tovább

Kategória: FILM, KÍNAI | Kommentelj

Sárkány éve

恭喜恭喜!Boldog új évet! :)

Kategória: KÍNAI | 3 hozzászólás

Mr. and Mrs. Single

隐婚男女 (Yin Hun Nan Nü), kínai romantikus komédia, dráma, 2011. Rendező: Patrick Kong.

A film azt a talán valóban létező jelenséget járja körül, hogy a nagyobb cégeknél előnyben részesítik a szingli munkaerőt. Mivel bármikor be kell rohanni, első a vállalati érdek, és akinek párja van, az kevésbé rugalmas (gyerekről, ugye, nem is beszéljünk).. Így főhősünk, akit Eason Chan alakít, amikor végre munkanélküliből jól kereső, menő állásba kerül, kénytelen letagadni a feleségét (Bing Bai). Egy parfüm-cég kemény, női vezérigazgatójának (Rene Liu) asszisztense lesz, és az, hogy egy nőnek dolgozik, akivel aztán mindenhova mennie kell, és közelebbről is megismeri, tovább bonyolítja a helyzetet. Az állandó éjszakázás, titkolózás végül a házasságra sincs jó hatással. Szórakoztató film, bár engem irritált a féltékeny feleség hisztije, és vicces, ahogy a nem-is-annyira bújtatott reklámokat nyomják (lacoste főleg).

Kategória: FILM, KÍNAI | Kommentelj