Kovácsműhely

Összeraktam mindent, az egyetlen, ami nem állt össze a fejemben, hogy miért lóg a nindzsa-kovácsműhely falán egy csirkecomb (egyesek szerint pulyka). Először arra gondoltam, ez valami más, és csak bunkó városiként nem értem a kézműves dolgokat, de úgy nézem, ez tényleg csirke/pulykacomb, és már sok régebbi készletben (pl. fáraósban, star warsosban) is szerepelt. A Lego oldalán is azt írják, hogy a tűzben lehet kardot készíteni meg csirkét sütni.. Mindenesetre Kai kezében az arany fegyverek térképe, és az ártatlan műhely tetejének felnyitásával átfordul fegyvertárrá a fal és a plafon (azt nem tudom, ő hogy nyitogatja, könnyű nekem egy ujjal..:)

Kategória: JAPÁN | Címke: | Kommentelj

Mural trailer

Gordon Chan filmje egyfajta folytatás a Painted Skinhez. Látta már valaki? Mivel eléggé látványorientált alkotás, csak akkor akarom rossz minőségben megnézni, ha a film se jó. :)

Kategória: KÍNAI | Kommentelj

East Winds Ensemble @ St. Mark’s Church

Vasárnap az East Winds Ensemle koncertjén jártam, mivel a trió kotós, férfi tagja padtársam japánórán (ő amúgy tajvani). A zenekar egyébként elég komoly múlttal rendelkezik, és számtalan külföldi fellépésük volt a legnagyobb, helyi koncerttermeken túl. 1999-ben alapította Masayo Ishigure, a japán tradícionális zene, koto, shamisen mestere a (képünkön látható hölgy) és Marco Lienhard (jobboldali), aki svájci létére is igen komoly nevet szerzett magának shakuhachi művészként (japán fuvola). Az Ensemble, és főleg Ishigure, több filmben is zenélt, pl. a Memoirs of a Geisha felvételein, ill. őket hallhatjuk a Nintendo Wii Red Steel c. játékában. Charles Tang az MIT után még zongorából is lediplomázott, Masayo Ishigure régi tanítványaként került a képbe (ill. a képen pont nincs rajta:), ő koton és zongorán játszott.

A koncert egy igen kedvező akusztikával megáldott (sic) templomban volt Manhattenben, és elég jól sikerült. Amellett, hogy kellemes a japán hangszereket hallani, modern, könnyebben emészthető darabokat is előadtak, egyértelműen profi, magas színvonalon. Különösen a shakuhachi szólók nyűgöztek le, mivel sokat hallottam róla, hogy milyen nehéz rajta játszani. A kotot is megnézhettük utána, kétféle is volt, egy normál, 13-húros, és egy nagyobb, 17-húros verzió, amik meglepően könnyűek, lévén üreges. Nekem kicsit fura, hogy a legmélyebb hang van a legtávolabbi húron, ill. a japánok csak három ujjal (ill. arra húzott pengetővel) játszanak rajta, és sokkal feszesebbek a húrok (keményebb a hang), mint a kínai guzheng esetében. A fenti hangszerek nem voltak annyira díszesek sem, így nekem továbbra is inkább a kínai verzió mély, öblös, zengő hangja tetszik, de ha valaki ilyen mesterien játszik rajta, akkor más nem számít. A nyolc darabból legjobban az Asa no Uta c. koto-szóló tetszett, amelyet Tadao Sawai írt. Azt nem találom, de itt egy másik dal azonos szerzőtől, a fenti művésznővel. Legújabb lemezükön egyébként Hayao Miyazaki filmjeinek zenéit adják elő (ituneson is kaphatók).

Kategória: JAPÁN, ZENE | Kommentelj

Jay Chou: Exclamation Mark

A legtöbbet olyan egy éve hallgattam Jay Chou: The Era albumát, nemrég döbbentem rá csak, mennyire, amikor kipróbáltam egy programot, ami statisztikát csinál az itunesomból évekre visszamenőleg, és majdnem az összes, legtöbbet hallgatott, toplistás elem egy-egy dal volt Jay fenti lemezéről (a többi meg amúgy Slipknot, ami elég érdekes egy párosítás). :) Ráadásul nem tudok ráunni, ennek ellenére nagyon megörültem, amikor felbukkant az új anyag, az Exclamation Mark (驚嘆號), azaz Felkiáltójel. Egy spéci napon, 2011/11/11-én, jelent meg Tajvanon, és ez Jay 11. albuma. Bónusz DVD-vel együtt adják, amelyen két dal (驚嘆號 – Exclamation Mark és 迷魂曲 – Enchanting Melody) videóklipje van, a CD-n pedig – nyilván – 11 szám szerepel. A címadó klip cgi-vel teli, futurisztikus akciómozi, melyet Jay rendezett, és egy sportautót vezet bene. Számítógépes játék reklámjának menő lenne, videóklipnek szerintem ciki. A másik már jobban néz ki, de az meg kissé az Inception-re hajaz. Inkább hallgatom a zenét..

A címadó dallal indul a lemez, ami jó rockos, és sokkal kellemesebb a fenti klip nélkül hallgatni. Az olvasottak szerint azzal is megvádolták, hogy a Prodigy: Omen c. dalára hasonlít, de nekem még belemagyarázni sem sikerül semmi ilyet. Amúgy nem annyira hangulatos szám. Az ezt követő Enchanting Melody árulkodik inkább a lemez stílusáról, amire jellemzőek a direkt gagyi szintihangok, tényleg mint valami retró videógame. Utána a Mine Mine már túl normális, hagyományos, tucat-Jay lírai lassúzós szám. Eztán a Princess Syndrome egy gyerek-felnőtt dialógussal, és még primitívebb szintivel indul, majd jön némi rock gitár riff, és még vakkantanak is benne egyet. Skip. Visszatérünk a zongorás, vonós lírához, ez is lehetne jobb. A hatos tracknek hangzása és ritmusa is van, de ezek a szintihangok nagyon nem jönnek be. Már alig várom, hogy vége legyen, de a 琴伤 végre egy jó szám, zongorával, dallammal, ilyet vártam volna végig. Az utána következőt leírni se tudom, milyen rossz, de mintha csak az On the Runról maradt volna, ami Jay másik lemeze, amit nem hallgatok, a mostani mellett. A The World is Not Over jelentésű, 9-es track megint egy normális hangszerelésű, lasabb, de azért rockos dal, tölteléknek pont jó lenne egy jól sikerült Jay lemezre (ez nem az). A 10., casio szintis jellegű dalnál már egész megszoktam a hangzást, ennek legalább van hangulata, mint háttérzene, az ének is érdekes. A 11. dal is felejthető. Azt hiszem, az Erás statisztikáim tovább fognak súlyosbodni…

Kategória: KÍNAI, ZENE | Címke: | Kommentelj

Shamisen és erhu

Még egy van: http://youtu.be/zFrHn2FykXk

Kategória: JAPÁN, KÍNAI, ZENE | Címke: | Kommentelj