Kyoto II

Repesztek a reggeli shinkansennek Kyotóból Tokyo fele, baloldal, nem ablaknál, de ha meglátom a Fujit, majd áthajolok. 5-kor keltem, mert egyrészt alig vártam, hogy itthhagyjam Kyotót, meg ideges voltam a jegy miatt is, most van a csúcs nyaralószezon. Gond nélkül sikerült a szék, de mutatta a rendszer, hogy már kevés van, és lehet, hogy mire a lusta, külföldi turisták felébrednek, már nem lesz (akkor is sorba lehet állni non-reserved kocsikba, 5 van). Ide Iga tartományon át jöttem, de azt majd otthonról írom le, mert akarok hozzá képeket, ott volt a legszebb.

nagykapuMár eleve a kis hegyi vonatozás után a Kyoto Station melletti Starbucksban szomorú zenére az utcát nézni olyan lehangoló volt, hogy gyorsan lemondtam a tokiói szobám is, inkább elmegyek a hegyekbe. A huszadik után már baromi unalmasak és egyfomák a szentélyek, kastélyok, kapuk, főleg ha fáradt is az ember. A másik, hogy vidéken a kis falvakban a lakóházak néznek ki úgy, mint a turistavárosban a drága belépős palota… És a természet még szebb, az utóbbi időkben már fákat, füvet fotóztam, meg mohát. Meg templomot, kötelességből. :)

Kiyomizu-deraMegint Toyoko Innben voltam, szerintem korrekt, és kiszámítható, mindenhol ugyanúgy néz ki a szoba. Csak itt ki volt írva angolul, hogy ne lopjuk el a törölközőt, és valószínűleg emiatt is nem adtak pizsit, szomorú. Van pénzbedobós mosoda (lassan szárad), mikró, wifi, reggeli. Leraktam a csomagom, s irány a Higashi Honganji templom, amit a buszból néztem ki, nagy. Utána már két lábra sántítottam, tűzött a nap, kb. 30 fok, tényleg van értelme ernyővel menni.. Kicsit betámolyogtam a Shōren-in templom elejébe útközben. A közlekedés elég gyenge, csak két metróvonal van, így csomót gyalogoltam a napon, leégtem vörösre, és mire leültem a Chion-in templom Sanmon nagykapuja alá, már napszúrást is kaptam, ettem egy aspirint (nem tudom, jó-e rá, de a fejem fájt), és további 2 km gyaloglás helyett a hegyre fel, taxival mentem a Kiyomizu-derához. Iszonyat tömeg, a felvezető úton alig lehet odajutni, de azért, ha már eddig jöttem, megnézem. A híres, magas erkélyére 300¥ a belépő, sziklára épült a hegyoldalban, kb. 1200 éves, emlékmű templom. A 17. sz.-ban restaurálták, egyszem szög sincs az épületben, és a világörökség része. Szép a kilátás, csak sokan vannak, visszafele találtam buszmegállót messzebb.

Olvass tovább

Kategória: JAPÁN, Utazás | Címke: | 3 hozzászólás

Osaka

Osaka Castle

Ahhoz képest, hogy Oszaka Kiotótól csak negyedóra shinkansennel (Tokióból három), egész más világ, mint amit eddig tapasztaltam. Vagy százszor mondtam magamban, hogy “wow”, annyira tetszett, és meglepett. Az egy dolog, hogy a lépcső másik, jobb oldalán állnak, ill. mennek fel, de teljesen emberi az egész. Aztán meg a sok ronda, tokiói pasi után itt most mindenki baromi jóképű volt, de még a vonatállomáson a pékség is szuper, egyszerűen minden jobb, szinte bánom a fővárosban töltött napokat (bár itt azért uncsibb lenne, de élhetőbb). Még a fű is zöldebb, szó szerint, kicsattan, és kellemes, pólóban izzadós, már kissé párás az idő.

Olvass tovább

Kategória: JAPÁN, Utazás | Címke: | Kommentelj

Tokyo 2-3

Ülök a shinkansenen megint, itt van idő írni. A Fuji oldalára sosincs jegy, de úgyse látnám, zuhog az eső. Kyoto után 1.5 napot megint Tokióban voltunk, ezúttal a keleti oldalon, Ginzán, ahol a legmenőbb márkák boltjai vannak, főleg divat, elég elit, és kevesebb az öltönyös robot is. Egy drágább szobát vettünk ki a Mitsui Garden hotelben, cserébe remek kilátással a városra a 23. emeletről, így nem kellett mindenféle tornyokba felmászni pénzért. Meg amúgy is jó volt, életem legklasszabb, rózsás fürdősója, elfele adtak még párat (persze Japánban semmi sincs ingyen, kértek érte 200¥-t). Épp kifogytam ruhákból, ezen nem segített Ginza, mert pont nem Guccit akartam, plusz a méretem sincs, de végül a H&M-ben találtam, ott a nemzetközi méret volt, nem is tudom, mit vesznek ott a helyiek, akikre nagy az XS. :) Kellemes sétálóutcák vannak.

Megnéztük az electric town, vagyis a műszaki cikk bazárt Akihabarán, de nem nagy szám, aztán elmentem templomot fotózni Asakusába. Ott van egy híres kapu, a Kaminarimon, ill. kettő is, mielőtt a Sensojihoz jutunk, ami egy templom. A Kaminarimon több, mint ezer éve épült, a Senso templom (=ji) pedig a 7. században, bàr jelen állapotában háború utáni rekonstrukció. Egy turista kacatokat áruló bazársor vezet oda, nem úsztam meg hűtőmágnes nélkül, pedig nagyon ki akartam kerülni. :) Hétvége lévén nagy volt a tömeg, bár főleg japánokból. A szentély előtt, ami szép, nagy, díszes, volt egy nagy, füstölgő üst, ahova füstölőket dugdostak, és legyezték magukra a füstöt. Rám is ment egy csomó, majd biztos jó lesz. :) A helyet amúgy könnyű megközelíteni, egyből a vonat- vagy metróállomásnál van a kapu, és sok riksás is ajánlgatja magát.

Olvass tovább

Kategória: JAPÁN, Utazás | 2 hozzászólás

HeavensDust live

Rohadt mázlista vagyok, hogy az egyetlen japán zenekar, aki érdekelt, de nagyon, az épp az első idelátogatásomkor lépett fel, a jegyet pedig már előre lefoglalta nekem az énekes, Shin, aki elég jófej. Szegény épp 3 nappal a buli előtt törte el MMA edzésen a kulcscsontját, de még így is felléptek, csak nem gitározott. Tokióban, Shinjuku északi részén, egy kis pinceklubban (Head Power) játszottak, kb. 40 ember előtt, két másik bandával, otthonos hangulatban. A pénztáros kicsit tudott angolul, így még a klubvezetőt is előkerítették nekem, hogy megengedje, hogy fotózzak. Nem nagyon lehet szokás, mert senki más nem csinálta, csak egy kamera volt rajtam kívül, és elég kellemetlenül is éreztem magam, de azért nem tudtam megállni..

Olvass tovább

Kategória: JAPÁN, Utazás, ZENE | Kommentelj

Tajvan

jadepiac aluljaro lejarat

Azt hittem, 911 óta az amerikaiak a nagy parások, de Japánból még kijutni sem volt könnyű.. Éjjel érkeztünk Tajpejbe., olyan 3.5h az út, és 30-40p a reptértől a taxi (1200ntd). Bezzeg ide semmi cécó, a belépő papíron alig van kérdés, a határőr is csak bescannelt, welcome. Betegszűrő hőkamera mindkét határon volt, úgyhogy maláriásan ne jöjjünk. A pára egyből megcsapott, az emberek apróbbak, minden szakadtabb egy kicsit, és nyirkos. A hotelen kb. sírva fakadtam, pedig szép volt, csak nem járatták a klímát, s még a párna is vizesnek tűmt. Aztán egy nap alatt megszoktam, hogy hal vagyok. Maga Tajpej, ill. a belváros kicsit Budapestre emlékeztetett, régi, szép, de poros, kaotikus, Tokió után sokkoló volt az egész. A hotel nem, de a közlekedés olcsóbb, egy metrójegy 20 NTD, két napra a turistajegy 310, az buszra, vonatra is jó a városban, ill. el lehet menni vele a közeli hegyekig is (Yangminshan park), ha valakinek van kedve, ideje egy órát buszozni (nekem nincs). Észak fele pedig a metró majdnem a tengerpartig kivisz. A mágneskártyás belépő olyan, mint a japán, praktikus, beenged, majd kifele lehúzza az árat, ha nem bérletes. Vannák fare adjustment automaták, kifele is lehet ráfizetni jegyre, kártyára, ha nem volt elég, s csak felugrottunk.

Olvass tovább

Kategória: KÍNAI, Utazás | Címke: | 5 hozzászólás