Finomságok

A Garigari Kun, Mister Donut, Mos Burger és Kitkatek után a legjobb három dolog, amit Japánban ettem, és még nem írtam róla:

A kisboltokban, pályaudvarokon a fentihez hasonló, gőzölt sütik elég gyakoriak, vannak zöldteásak, töltöttek, mindenféle. Itt a csokis szivacslapok közt tejszínes krém van, ez két darab a képen. Rémlik, hogy a Doutur kávézólánc egyik üzletében vettem, vagy nem, de valamelyik boltban a Tokyo Stationön. Utána még sokfelé kerestem hasonlót, és egyik sem ért a nyomába, isteni volt.

Olvass tovább

Kategória: Gasztro, JAPÁN, Utazás | Kommentelj

The Emperor and the Assassin

Jing Ke ci Qin Wang1998-as, kínai, történelmi-romantikus film. Rendezte Chen Kaige. Fsz: Li Xuejian, Gong Li, Zhang Fengyi, Gu Yongfei, Zhou Xun, Chen Kaige, Wang Zhiwen. Cannes-ban technikai díjat nyert, a maga idejében a legdrágább kínai film volt, 20 millió dollárból készült.

Remek színészekkel, rendezővel készült, ígéretes film, de az elején kissé fárasztott, amíg nem értettem, hogy ki kit, s miért akar benne megölni. A fontosabb szereplőkkel ellentétben a főhős, vagyis a császár nem túl jellegzetes karakter, így ahányszor ruhát cserélt, elvesztettem a fonalat. Érdekes volt a film, viszont nagyon hosszú, 162 perces, és emiatt elég lassú is.

A történelmi eseményeket feldolgozó film egyik fő szála, amikor Jing Ke megpróbálja megölni a Csin (Qin) királyt, akinek korábbi életét (mint Ying Zheng) is nyomonkövethetjük. Végül ő (mármint a király) lett Kína első császára az i.e. 3. században. A békéért és az ország egyesüléséért egyre inkább vitatható módszerekkel harcoló, idealista vezér karaktere elég ellentmondásos.

Olvass tovább

Kategória: FILM, KÍNAI | Kommentelj

Painted Skin 2 trailer

A napokban mutatják be (keleten) a 2008-as Painted Skin folytatását, amely csak a szereplők (egy része) és a téma szempontjából kapcsolódik az előző filmhez, a történeteik nem függenek össze. A Painted Skin 2: The Resurrection rendezője Wuershan (a The Butcher, The Chef, and the Swordsman elkövetője), főszereplők: Chen Kun, Zhao Wei, Zhou Xun, Yang Mi, Feng Shaofeng, Fei Xiang. Az eddigi kritikák elég jók, a fantasy filmben megjelenő probléma a démonok emberré válásról szól, ami még az emberi formát öltés esetén is csak részleges, egy önként felajánlott, tiszta, emberi szív is kell mellé..

Előzetesek:

Olvass tovább

Kategória: KÍNAI, NEWS | Kommentelj

White Vengeance OST

Úgy tűnik, a filmzene albumokban nincs nagy üzlet, máig hiányolok sok, kitűnő darabot, de szerencsére Henry Lai a saját kezébe vette a dolgot, és a cdbabyn, magánkiadásban árulja munkáit, így megvásárolható, és hallgatható lett a 14 Blades, a The Lost Bladesman, a Stool Pigeon, Echoes of the Rainbow zenéje is, ill. a White Vengeance (a filmről nemrég írtam). Ezeken felül még korábban megjelent a Three Kingdoms, a Storm Rider-Clash Of The Evils és még néhány lemez munkáiból, sok pedig utólag várható, mint pl. a Sniper. Az építészből zenésszé vált, hongkongi zeneszerző még angliai tinédzseréveiben kezdett gitározni, a hangszereket azóta is, szorgalmasan gyűjti, majd billentyűn is megtanult játszani, és ma már kompjúteren programozza össze a műveket. Mint a fenti listán látható, változatos nívójú filmeken dolgozott, amelyek egy nagy részét Daniel Lee rendezte.

Nem  minden műve jött be eddig, talán csak a 14 Blades, de most a fenti különösen tetszik, annak ellenére, hogy szintén nem egy kimagasló film, amihez íródott. A 31. Hongkongi Film Awardson a legjobb filmzene díjára nevezték a filmet illetve a szerzőjét, de végül a Wu Xia nyert. Szép, epikus hangzású dalokból áll, főleg nagyzenekari hangszereléssel, de kínai hangszerek, dizi, xiao, sanxian és pipa is akad, néhol ízléses dobkísérettel. Aztán van áriás, kórusos dal is a végén, és az egyik számban morin khuurt is hallottam. Érdekes, változatos és egyedi dallamok, hangzásvilág jellemzi a zenét, szerintem sokat adott a film hangulatához, és anélkül is jó hallgatni. (Cd-t itt vehetünk.)

Kategória: KÍNAI, ZENE | Címke: | Kommentelj

Qiaokeli

巧克力 (ejtsd kb. csiáoköli), vagyis csokoládé. A sokféle japán édesség után már egy ideje kíváncsi lettem a kínai csokoládéra, de nem volt alkalmam rátalálni. A régi, mandarin nyelvtanár is csak értetlenkedett, és egy nagyobb, kínai élelmiszerüzletben is hülyének nézett az eladó, pedig volt ott minden Ferrerotól Pockyig. Kínai csokoládé? Nézett rám a kínai srác, hogy ő nem tudja, itt biztos nincs, de ha létezik, akkor tuti pocsék. Nem adtam fel, és egész Tajvanig mentem, ahol szintén nehéznek tűnt az ügy, mert a polcokon továbbra is a nemzetközi márkák voltak, plusz kismillió japán cucc, de aztán összeszedtem néhány helyit is.

A Hunya Foods Co Ltd. Always márkanévvel árult, sokféle termékei tették ki a helyi kínálat 90%-át, volt egyszerű kis csokiszelet, táblás és kézzel készült, díszcsomagolt csokitrüffel is. Mivel pl. a tej meglehetősen finom volt arrafelé, gondoltam, a csokival sem lesz gond, és nincs is. Először egy kis szeletet próbáltam, amiről nem készült kép, és külsőre olyan Snickers-félének gondoltam volna, de tisztára olyan volt, mint a Balaton szelet. Érdekes mód, ez a most – a köz kedvéért – kibontott, mandulás tábla is ez utóbbit juttatta eszembe, főleg a csokibevonat íz. Plusz ebben is van egy kis nápolyiféleség, és szerintem túl édes. Mandulát nyomokban sem tartalmaz. :) Kb. a jobban sikerült, magyar termékek szintjén tudnám elhelyezni őket (svájci csokihoz inkább nem mérném..). Nem fog hiányozni, ha elfogy. Aki evett már esetleg mainland csokit, mesélje el!

Kategória: Gasztro, KÍNAI | Címke: | Kommentelj