Minden burgert megenni! Nem kell félnetek, jó lesz. :)
Mint tudjuk, a japánok értenek a miniatürizáláshoz, de szerencsére a fenti, kb. egy-másfél centis hamburgerekbe nem tettek mikroszkópikus hagymadarabkákat, hanem csokit. A zsömléje kekszből van, és nagyon finom. Visszazárható, két tálkában külön lefóliázott, praktikus csomagolásban van, aminek ugyan nem tudom, mi az értelme, mert kibontás után nyilván mindet megeszi az ember azonnal. Az Every Burgert a Bourbon gyártja, akik a farönköket is.
2011-es, japán dráma, rendezte Ryūichi Hiroki. Főszereplők: Misako Renbutsu, Yukichi Kobayashi, Nahana. Előzetes itt.
A Jun Ichikawa rendezte, 2004-es, japán film Haruki Murakami novellájából készült. FőszereplőK Issei Ogata, Rie Miyazawa, narrátor: Hidetoshi Nishijima. Zene: Ryuichi Sakamoto.
A történet a furcsa nevű férfi apjának sztorijával indul, aki jazz-trombitásként utazgatott, a fiatal Tony pedig magányosan nőtt fel, és csak akkor jött rá, idősebb középkorában, hogy milyen egyedül van, amikor végre társra talált egy ruha-vásárlás szenvedéllyel küzdő nőben. Újdonsült felesége ellenben képtelen abbahagyni a drága designer ruhák hazahordását, és valahogy egyikük sem szabadul a bennük lévő üresség érzésétől. A történetet szinte végig a narrátor meséli el, miközben szép, melankolikus, álomszerű zongoramuzsikát hallgatunk, a film hangulata kitűnően illik Murakami világához. Íme.
Shiawase no pan (2012), japán film. Rendező: Yukiko Mishima. Fsz: Tomoyo Harada, Yo Oizumi, Kanna Mori, Yuta Hiraoka. Trailer.
Kedves, unalmas, hosszú, kiszámítható történet, kicsit, mint az Amelie, de nem valami eredeti. A táj, a rendezés szép, az egész olyan idilli. Legyen otthon kenyér, ha megnézzük, mert ahhoz kedvet kaphatunk. A filmben egy fiatal házaspár pékség-szállodát vezet egy szép, hokkaidói tájon, ahova mindenféle vendégek és környékbeliek tévednek be. Adnak nekik zsemlét meg kuglófot, és megoldják a problémáikat, így két órán át szívmelengető heppiendeket nézhetünk meg kemencét.
Ethan Watters: Crazy Like Us (2010). A könyv az amerikai psziché globalizációjáról szól, mármint exportjáról a világba, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor még nem is tudtam, hogy ázsiai területeket érint. Hongkong, Sri Lanka és Japán szerepel benne, meg kakukktojásként Zanzibár (Tanzánia), ahol egy-egy jellemző lelkibetegség, és főleg annak a felfogásában történt változások tükrén át mutatja be a szerző, hogy a nyugati eszmék hogyan gyűrik maguk alá a világ sokszínűségét. A mű nem ítélkezik egyértelműen, hiszen a segítségnek, a gyógyszereknek, a modern tudománynak stb. mind van jó oldala, de azért érezhető benne sok-sok cinizmus, és mindenképp elgondolkodtató.
Bár témája speciális – a pszichiátriai betegségek -, jóval többről szól, a kultúrák, tradíciók sokféleségéről is, arról, ahogy az egész világról gondolkodhatunk, és történelmi, filozófiai, antropológiai kérdéseket is feszeget. A szerző alapos kutatást végzett a témában, és sok-sok szakemberrel beszélgetett, s talált a konferenciákra szánt szakmai írások mellett személyes történeteket, példákat is a témában, amelyek érdekessé, sőt, izgalmassá teszik a könyvet. Rendkívül olvasmányos, szinte megelevenednek előttünk a leírtak. Szívesen olvastam volna többet is, amilyen ütemben a világ változik, pár évente írhatna új könyvet is ugyanerről. Addig pedig valaki legyen szíves legfordítani magyarra!
