2011-es, japán dráma, rendezte Ryūichi Hiroki. Főszereplők: Misako Renbutsu, Yukichi Kobayashi, Nahana. Előzetes itt.
A Jun Ichikawa rendezte, 2004-es, japán film Haruki Murakami novellájából készült. FőszereplőK Issei Ogata, Rie Miyazawa, narrátor: Hidetoshi Nishijima. Zene: Ryuichi Sakamoto.
A történet a furcsa nevű férfi apjának sztorijával indul, aki jazz-trombitásként utazgatott, a fiatal Tony pedig magányosan nőtt fel, és csak akkor jött rá, idősebb középkorában, hogy milyen egyedül van, amikor végre társra talált egy ruha-vásárlás szenvedéllyel küzdő nőben. Újdonsült felesége ellenben képtelen abbahagyni a drága designer ruhák hazahordását, és valahogy egyikük sem szabadul a bennük lévő üresség érzésétől. A történetet szinte végig a narrátor meséli el, miközben szép, melankolikus, álomszerű zongoramuzsikát hallgatunk, a film hangulata kitűnően illik Murakami világához. Íme.
Shiawase no pan (2012), japán film. Rendező: Yukiko Mishima. Fsz: Tomoyo Harada, Yo Oizumi, Kanna Mori, Yuta Hiraoka. Trailer.
Kedves, unalmas, hosszú, kiszámítható történet, kicsit, mint az Amelie, de nem valami eredeti. A táj, a rendezés szép, az egész olyan idilli. Legyen otthon kenyér, ha megnézzük, mert ahhoz kedvet kaphatunk. A filmben egy fiatal házaspár pékség-szállodát vezet egy szép, hokkaidói tájon, ahova mindenféle vendégek és környékbeliek tévednek be. Adnak nekik zsemlét meg kuglófot, és megoldják a problémáikat, így két órán át szívmelengető heppiendeket nézhetünk meg kemencét.
Ethan Watters: Crazy Like Us (2010). A könyv az amerikai psziché globalizációjáról szól, mármint exportjáról a világba, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor még nem is tudtam, hogy ázsiai területeket érint. Hongkong, Sri Lanka és Japán szerepel benne, meg kakukktojásként Zanzibár (Tanzánia), ahol egy-egy jellemző lelkibetegség, és főleg annak a felfogásában történt változások tükrén át mutatja be a szerző, hogy a nyugati eszmék hogyan gyűrik maguk alá a világ sokszínűségét. A mű nem ítélkezik egyértelműen, hiszen a segítségnek, a gyógyszereknek, a modern tudománynak stb. mind van jó oldala, de azért érezhető benne sok-sok cinizmus, és mindenképp elgondolkodtató.
Bár témája speciális – a pszichiátriai betegségek -, jóval többről szól, a kultúrák, tradíciók sokféleségéről is, arról, ahogy az egész világról gondolkodhatunk, és történelmi, filozófiai, antropológiai kérdéseket is feszeget. A szerző alapos kutatást végzett a témában, és sok-sok szakemberrel beszélgetett, s talált a konferenciákra szánt szakmai írások mellett személyes történeteket, példákat is a témában, amelyek érdekessé, sőt, izgalmassá teszik a könyvet. Rendkívül olvasmányos, szinte megelevenednek előttünk a leírtak. Szívesen olvastam volna többet is, amilyen ütemben a világ változik, pár évente írhatna új könyvet is ugyanerről. Addig pedig valaki legyen szíves legfordítani magyarra!
A jó hír (már akinek tetszett): idén nyáron jön a Ninja Kids!!! 2, a Ninja Kids folytatása, azonos szereplőkkel. A rossz hír: nem Takashi Miike rendezi, hanem Ryuta Tasaki, aki a 2011-es Salvage Mice előtt főleg Kamen Rider filmeket rendezett. Két rövid ízelítőt találunk a film hivatalos oldalán: http://www.nin-tama.com
