Always Sanchōme no Yūhi ’64 (2012), rendezte Takashi Yamazaki. A trilógia harmadik része. Az első, 2005-ös film rengeteg díjat nyert (pl. a zenéért, amit Naoki Sato írt), tarolt az azévi, Japán Akademy Awardson 12 díjjal, a második film 2007-ben jött ki. A forgatókönyvet Ryôhei Saigan mangájából Ryota Kosawa és Takashi Yamazaki írták. Főszereplők: Hidetaka Yoshioka, Shinichi Tsutsumi, Koyuki, Maki Horikita, Masako Motai, Tomokazu Miura, Hiroko Yakushimaru, Kenta Suga.
Kellemes, kedves kis film, amit el lehet csak úgy nézegetni, akár részletekben is, de aztán könnyen meg is feledkezhetünk róla, mert izgalmasnak semmiképp nem mondanám. Hosszúnak is tűnt. Ráadásul az első részét akartam megnézni, és tévedésből a harmadikkal kezdtem, de nem volt nagy szükség az előzmények ismeretére. Ez a rész 1964-ben játszódik, a tokiói olimpia idején, amikor épp felépül a Budokan csarnok, és már jó ideje áll a Tokyo Tower is, amit a trilógia első része idején építettek. Az emberek egy részének lassan színes tévé költözik az otthonába, és izgatottan várják a sportversenyeket. Egy tokiói kerület lakóit ismerhetjük meg, Ryunosuke író, de egy nagy vetélytársa épp kiszorítja a magazinból, Suzuki pedig autószerelőműhelyt üzemeltet, ahol Mutsuko, egy nő is dolgozik. A családok, feleségek, gyerekeik és a környékbeliek mindennapjain keresztül ismerhetjük meg ezt a gyors fejlődésen átmenő korszakot. Előzetes.
