Always Sunset on Third Street 3

Always Sanchōme no Yūhi ’64 (2012), rendezte Takashi Yamazaki. A trilógia harmadik része. Az első, 2005-ös film rengeteg díjat nyert (pl. a zenéért, amit Naoki Sato írt), tarolt az azévi, Japán Akademy Awardson 12 díjjal, a második film 2007-ben jött ki. A forgatókönyvet Ryôhei Saigan mangájából Ryota Kosawa és Takashi Yamazaki írták. Főszereplők: Hidetaka Yoshioka, Shinichi Tsutsumi, Koyuki, Maki Horikita, Masako Motai, Tomokazu Miura, Hiroko Yakushimaru, Kenta Suga.

Kellemes, kedves kis film, amit el lehet csak úgy nézegetni, akár részletekben is, de aztán könnyen meg is feledkezhetünk róla, mert izgalmasnak semmiképp nem mondanám. Hosszúnak is tűnt. Ráadásul az első részét akartam megnézni, és tévedésből a harmadikkal kezdtem, de nem volt nagy szükség az előzmények ismeretére. Ez a rész 1964-ben játszódik, a tokiói olimpia idején, amikor épp felépül a Budokan csarnok, és már jó ideje áll a Tokyo Tower is, amit a trilógia első része idején építettek. Az emberek egy részének lassan színes tévé költözik az otthonába, és izgatottan várják a sportversenyeket. Egy tokiói kerület lakóit ismerhetjük meg, Ryunosuke író, de egy nagy vetélytársa épp kiszorítja a magazinból, Suzuki pedig autószerelőműhelyt üzemeltet, ahol Mutsuko, egy nő is dolgozik. A családok, feleségek, gyerekeik és a környékbeliek mindennapjain keresztül ismerhetjük meg ezt a gyors fejlődésen átmenő korszakot. Előzetes.

Kategória: FILM, JAPÁN | Kommentelj

Basilisk

A Basilisk sorozat alapját Futaro Yamada 1958-as, A Kóga nindzsa-tekercsek c. regénye képezi, amelyből Masaki Segawa készített mangát, 2003-ban jelent meg. Majd ebből lett a Gonzo Stúdió égisze alatt sikeres animesorozat 2005-ben, ami 24 db. 24 perces részből áll. Fumitomo Kizaki rendezte.

A történet a 17. században játszódik, amikor is a két ellenséges nindzsaklánt hosszú, ám nem túl idilli békesség után ismét egymásnak ugrasztják, és valami mondvacsinált okkal végre újból elkezdhetik írtani a másik félt. Pedig a szerelmesek is már majdnem összejöttek..

Olvass tovább

Kategória: ANIME, FILM, JAPÁN | Címke: | 2 hozzászólás

Mochi ice cream

Először a fenti képen is látható, éttermi kiszerelésben találkoztam a mocsi-fagyival, de nem volt olyan nagy hatással rám, mivel nehézkes volt a ragadós burokból kanállal kifejteni a kemény mangófagyit. Aztán tegnap beszereztünk egy mélyhűtős, bolti dobozzal, és útközben, kézzel, harapva már nagyon tuti volt, ez éppen epres.

A mocsi (餅) a japán konyha alapvető eleme, a ragacsos rízsből készült paszta, mindenfélére használják. Ám ezúttal visszafelé működött a termék-továbbfejlesztés, és Amerikában csináltak belőle fagyiburkot. Egy kaliforniai, 1910-ben nyílt, japán, családi pékség harmadik generációs tulajdonosa, Frances Hashimoto találta fel, férje ötlete nyomán. Kitalálni persze, nem volt nehéz, hasonló termékkel a japán Lotte is próbálkozott, egy rízskeményítős verzióval 1981-ben, a megvalósítás már nehezebb volt, hogy mindkét alkotóelem megfelelő mód viselkedjen hűtve és fogyasztáskor. A Lotte ma Yukimi Daifuku néven árul mochi fagyit (a daifuku mindenféle édes krémmel töltött mocsi, tradícionális édesség).

Olvass tovább

Kategória: Gasztro, JAPÁN | 2 hozzászólás

Ryomaden OST

A zeneszerzőjében azonos, témájában hasonló Rurouni Kenshin filmzene hatására belehallgattam a Naoki Sato (Szató) szerezte Ryomaden (vagy Ryoma Den, Rjóma legendája) filmzenébe, és gyorsan rá is kattantam. Bizonyos szempontból még jobb is, mint a másik, és mindenféleképp több, mivel négy lemez is megjelent belőle, összesen 68 dallal, amiből a lényeg azért főleg az elsőn található húsz.

A japán NHK televíziónak már a fekete-fehér idők óta vannak ún. “taiga” drámái, hosszú, egy éven át futó tévésorozatai, amelyek történelmi témákat, és főleg a szamuráj-kort mutatják be. A Ryōmaden a 49. ilyen széria volt, amelyet 2010-ben játszottak, és nagy népszerűségre tett szert, a fiktív főszereplő szülőhelyén 23 millió yenes plusz bevételt könyvelhetett el a turizmus a tévérajongók miatt. De a filmről majd inkább, ha végignéztem a 38.5 órányi adást.. A történet kb. ugyanakkor, a 19. sz. második felében játszódik, mint a Kenshiné is. A zenére visszatérve, mint már említettem, ebben is énekelt Lisa Gerrard (Dead Can Dance). Ezzel indul a film és a cd:

Olvass tovább

Kategória: JAPÁN, ZENE | Címke: , | 2 hozzászólás

Kérdezős

Mi a közös az alábbi szavakban? :)

(ha nincs válasz, nem árulom el)

Kategória: KÍNAI | Címke: | 3 hozzászólás