Sen no Rikyu

Sen no Rikyu: Honkakubô ibunDeath of a Tea Master (1989), japán történelmi dráma. Rendező: Kei Kumai. Főszereplők: Eiji Okuda, Toshirô Mifune, Go Kato, Kinnosuke Nakamura, Shinsuke Ashida. Nem össszekeverendő a Rikyu c. filmmel, amit szintén 1989-ben csináltak, és Hiroshi Teshigara rendezte, hasonló történettel, hasonló sikerrel. A Teamester halála a legjobb világításért kapott díjat a Japanese Academytől, de szinte mindenre jelölve volt. Velencében pedig a rendező, Kei Kumai Ezüst Oroszlánt nyert vele.


Zen szerzetesek már a 13. században ittak matchából, teaporból készült teát szertartásosan, de csak később terjedt el igazán a tea, és vált a teaszertartás filozófiával teli, esztétikai élménnyé, nagy részben a 16. században élt Sen no Rikyu és más, korabeli mesterek hatására. A kívülállók számára érthetetlen, unalmas, lassú szertartás a hozzáértőknek jóval több, mint egy kellemes ivászat, a szellem felfrissítésére is szolgál, és azt is megmutatja, hogyan kell élni.

Olvass tovább

Kategória: FILM, JAPÁN | Kommentelj

Zöld tea

Kevéssé alaposan utánajárt, hozzáértőnek még véletlen sem álcázott, random gondolataim osztanám meg most a zöld tea témakörében a kedves olvasókkal, mert karácsonyra teáskannát kaptam, és azóta rá vagyok kattanva. Nem is tudtam, hogy olyan jó, bár néha, japán étteremben itt-ott sikerült kifogni kellemes teát, maga az ital eddig nem fogott meg, csak az ízt szerettem sütik és kitkatek formájában stb. Mert még nem ittam jót. :) Nekem régen a tea csak valami menzás lötty volt, vagy a koripálya büféjéből, de feltétlenül citromlével és mézzel, mert amúgy ihatatlan.

Aztán egy szép, téli nap megálltunk a közértben a polcoknál, de szinte minden zöld tea valami csoda fantázianevű, ízesített cucc volt, tisztán csak Twiningset sikerült találni, arról meg azért sejtettem, hogy nem az igazi. Végül egy Yamamotoyama filterest is vettünk, de nem esett le az állam. A Yamamoto család a 17. század óta foglalkozik teatermesztéssel, az egyik legnagyobb, legrégibb ilyen családi vállalkozás, Tokió Nihonbashi kerületében van a hadiszállásuk, de sok más országban is jelen vannak, amerikai cégük pl. 1975-ben alakult. Nagyon sokféle teájuk van, így a legolcsóbb filterest kipróbálni nem volt igazán reprezentatív.

Olvass tovább

Kategória: Gasztro, JAPÁN | 9 hozzászólás

The Silent War

2012-es, kínai-hongkongi dráma, thriller. Rendezők: Felix Chong, Alan Mak, főszereplők: Xun Zhou, Tony Leung Chiu Wai, Mavis Fan. Zene: Chan Kwong-wing. A Golden Horse Film Fesztiválon négy díjra jelölték, de nem nyert. A film Mai Jia regényén alapszik (címe “Plot Against”), akinek egy másik írásából készült az 2009-es The Message c. film.

Az 1950-es években játszódó kémfilm főhőse, akit Tony Leung alakít, gyermekkorában vakult meg, és egy zongorahangolóval dolgozik, amikor az állam egy titkosügynöke (nő) felbéreli, hogy egy rejtett bázison kamatoztassa különlegesen érzékeny hallását. A lehallgatással foglalkozó helyen a férfi dolga, hogy további, titkos morzecsatornákat halljon ki a rádiójelekből, a potméter tekerésével aztán még azt is ki tudja fantáziálni, hogy a túlvégen hol és milyen emberek kopogtatják a tititátát. Ahogy talán már a sztoriból is sejthetjük, a “csendes háború” nem negy nagy durranás. A színészektől sem kívánt sokat a szerep, bár némi személyes dráma és szerelem is felmerül, igazából alig történik valami. Trailer.

Kategória: FILM, KÍNAI | 1 hozzászólás

Boldog Új Évet!

明けましておめでとうございます! 新年快乐! 새해 복 많이 받으세요!

Valamint boldog születésnapot PSY-nak, aki pont szilveszterkor töltötte be a 35-öt, amelyet egymillió bulizóval ünnepelhetett a Time Square-en a new york-i, újévi visszaszámláláskor. A koreai sztárról és a Gangnam Style-ról (már 1.1 milliárd hit) csak azért nem írtam eddig, mert aki nem ismeri, az úgyis barlangban lakik, és ott nincs net..

Kategória: KOREA, ZENE | Kommentelj

The Secret Traditions of the Shinobi

Kaptam egy könyvet az iBooks Store-ból, de papírverzióban ill. kindlere is elérhető. A szerző, Anthony Cummins főleg a japán harci taktikák, szamurájok és leginkább ninják történelmi dokumentumainak fordításával foglalkozik, hogy hű képet kapjunk a korról. A könyv nem túl olvasmányos, mivel eredeti – nehezen érthető – dokumentumok fordítása, de mégis egyvégtében átrágtam magam rajta, és úgy tűnik, hogy ez igazán a tuti információforrás a témában. Legendákról, mesékről volt már eleget szó, színes képekkel, hihetetlen sztorikkal teli könyvekből rengeteg van, és még a harcosok utódai sem fogják vissza magukat, ha arról van szó, hogy különleges, földöntúli képességekkel rendelkező szuperhősöknek mutassák be a nindzsákat.

Egyszóval nehéz olyan dokumentumot vagy egyebet találni, ami nem a füstbombában eltűnő, varázsverseket mantrázó mesehősökről szól. Ez ilyen. A fordítás tárgya több, “titkos” tekercs és írás, pl. amelyet a sok Hattori Hanzo néven futó klánfőnök egyike írt fiának, plusz későbbiek, és amik praktikus információkat, tanácsokat tartalmaznak az eszközök elkészítése, használata vagy a taktikázás terén. A fordítás, bár az eredetit nem láttam, nagyon alaposnak tűnik, rengeteg kiegészítéssel, utánajárással, és a legnagyobb erénye, hogy nem magyaráz bele semmit – ahol nem érthető valami, ott nem értjük. Nem is foglal állást sem a neccesebb, mágiás részeknél, hogy igazak-e, vagy hogy jószerencsét kívántak-e maguknak az útra vele a nindzsák, vagy tényleg teleportáltak is. :) Ellenben pontosan utánajártak a dátumoknak, történelmi háttérnek, a szóhasználatnak.

Mivel annak – és csak annak – szánták ezeket az ősi feljegyzéseket, akik egyébként is beleszülettek a témába, így igen hiányosak a magyarázatok, az illusztrációk alapján még egy kötéllétrát is nehézkes produkálni, inkább afféle katalógusa ez az akkori harci tudományaiknak. Hattori Hanzo I. azért már az elején le is szögezi, hogy a leírásokból egy árva szót sem szabad soha senkinek átadni, és inkább a lelkünk mélyén őrizzük a titkos tudást. Arra gondolom, nem számított, hogy én majd itt olvasgatom az iPademen. :) Illetve az igazat megvallva, ha erre nem is számított, de azért volt benne némi egészséges paranoia, ugyanis az útmutatók olyan fele-harmada esetében azt írta az adott téma mellé, hogy “itt nem részletezzük, szóbeli átadásra”. Meg, ahogy már említettem, a többi rész is eléggé elnagyolt.

Olvass tovább

Kategória: JAPÁN, KÖNYV | Kommentelj