Nem annyira jó, elég száraz és fullasztó, de aranyos, és érdekes a téma. Ugyanis amikor először vettem (igazi) melon pant (メロンパン meronpan, “dinnye kenyér”), akkor azt vártam, hogy dinnyés legyen. Ehhez képest rá kellett jönnöm, hogy a nevét a kinézetéről kapta. A tetején keményebb, töredezett sütikéreggel rendelkező péksüteményféleség ugyanis a sárgadinnyére emlékezteti a japánokat (más ázsiai országokban és Latin-Amerikában is eszik). A honkongiak “pineapple bun“-ja (ananász zsemle) is hasonló, és az sem az ízéről kapta a nevét. Gyakran valamiféle krémmel is megtöltik, a fenti banános. Az igazi melonpanok nagyobb zsemleméretűek, és szintén elég fullasztóak, amit végül is sikerült átültetni a dobókocka méretűbe is. Olyan 15-20 db. volt a dobozban, a Bourbon gyártja.
Always Sanchōme no Yūhi ’64 (2012), rendezte Takashi Yamazaki. A trilógia 
