A Kaiji szerencsejátékosokról szóló mangáját Nobuyuki Fukumoto írta, és természetesen anime is készült belőle az élőszereplős filmek előtt – én utóbbiakat láttam. Az első részt (Kaiji: The Ultimate Gambler) 2009-ben, a másodikat 2011-ben mutatták be. A rendező Toya Sato. Főszereplők: Tatsuya Fujiwara, Teruyuki Kagawa, Yuki Amami, Taro Yamamoto, Ken Mitsuishi, Kei Sato, Yusuke Iseya, Suzuki Matsuo.
Dororo (2007) japán horror-fantasy. Nem vagyok oda a horrorért, de az ilyen japán démonos filmeket még kibírom, mert inkább a mese a lényeg. A Dororo átlagos film, a témában elsősorban az Ashurát ajánlom. Maga a sztori egyébként érdekes, sőt, Osamu Tezuka írta az eredeti mangát, aki olyan klasszikusokért is felelős, mint pl. az Astro Boy és a Black Jack. A 60-as években anime tévésorozat is készült a történetből. Ami a zenét illeti, nem őrültem meg, és tényleg tuvai torokének van benne. :) Kicsit furcsa volt, de jól illik a sámános sztorihoz.
A főhőst, Hyakkimarut, Satoshi Tsumabuki alakította, aki elég jóképű, és az Ai to Makotoban láthattuk, Dororot pedig Kou Shibasaki, aki a Battle Royaléban tűnt fel. A rendező, Akihiko Shiota filmjei (Canary, Yomigaeri) nem túl ismertek, és 2007 óta nem is csinált újat. A látvány érdekes volt, néha sárga vagy sepia színben, ronda szörnyekkel.
A történet arról szól, hogy egy hadvezér az ellensége legyőzéséért cserébe lepaktál a démonokkal, hogy odaadja születendő fia 48 testrészét. A maradék valahogy életben marad (szív, érzékszervek és végtagok nélkül ugye), és befogadja egy sámán, aki némi frankeinsteini trükközéssel a háborúból összeszedett gyerekmaradványokkal kihoz belőle egy immáron sebezhetetlen valamit. Hyakkimaru felnővén démonvadássz lesz, hogy a szörnyek megölése által egyesével visszaszerezze testrészeit. Vándorlása során csapódik mellé Dororo, egy tolvajlány, akit a bosszú hajt. Ő egyébként az eredeti mangában még fiú volt, csak a filmben lett nő, de szerencsére nem csináltak belőle nagy romantikát. Itt jól belenézhetünk.
Ogawa no hotori (A folyó szélén, 2011) japán film. Tetsuo Shinohara rendezte, és Shuhei Fujisawa regényéből készült. Shinohara – akinek talán a Hatsukoi/First Love (2000) filmje a legismertebb, vagy a 2004-es Heaven’s Bookstore – már másodszorra készített filmet Fujisawa műveiből, ő rendezte a Yamazakurát is. Fsz: Noriyuki Higashiyama, Rinko Kikuchi, Ryo Katsuji, Ainosuke Kataoka.
Sakunosuke (Noriyuki Higashiyama), a szamuráj, a klán vezérétől azt a parancsot kapja, hogy meg kell ölni Sakumát (Ainosuke Kataoka), aki némi politikai zűr okozás után Edo környékére menekült. Igen ám, de Sakuma a sógora, és vele van Sakunosuke húga (Rinko Kikuchi) is, aki szintén kardforgatást tanult, és várhatóan közbe fog avatkozni. Mi lesz, ha kardot ránt egymásra a két testvér?
tavalyi kép innen
Idén is ott volt a fesztiválon egy csapat ilyen trombitás arc dobokkal, de a produkciót sajnos nem láttam, és nem is mertem megkérdezni, hogy mi ez, pedig kíváncsivá tett. Úgyhogy most a neten néztem utána a fenti, indiai hangszernek. A neve sringa (egyéb elnevezései: ranasringa, singa, sig, narsîgâ, kurudutu or kombu). Régi hangszer, eredetileg bivaly szarvából készült, főleg India déli részén, Sri Lankén, Nepálban használják ünnepekkor. Vajon miért van összekötve a két vége? Nincs valami különleges hangja amúgy. A sringa szó egyébként azt jelenti szankszkritul, hogy szarv, és érdekességképp ebből ered a gyömbér szavunk is. (Sringavéra: szarvgyökér – innen a latin zingiberis – majd gingiberis – s végül a gyömbér.)
A 200 font súlyú szépség elég extrémnek hangzik, az is, de átszámítva egyébként 90 kiló. Koreai dráma (2006), romantikus vígjátéki elemekkel, a túlsúly valamint a plasztikai sebészet kérdéskörét feszegeti, ami Koreában nagyon elterjedt dolog. Rendező: Kim Yong-Hwa. Főszereplők: Kim A-Joong, Joo Jin-Mo, Kim Hyun-Suk, Ji Seo-Yun. Hihetetlen mód a főszereplő mindkét változatát Kim A-Joong játssza (a 200 poundos és a feleakkora verziót is, ami főleg fejre kihívás).
