Útibeszámolóm végső, nagyobb darabja az árakról fog szólni, és a többségnek bizonyára unalmas is lenne végigolvasni a száraz adatokat, de talán van, akinek hasznos. Annó sok mindennek nem tudtam az árát, illetve, hogy mi kell majd és mennyi, de végül az elképzelt (és nem éppen szerény) költségkeretben maradtam. Japán drága, most szólok.
A fánk, és annak is főleg a karika alakú, amerikai változata, viszonylag új dolog Japánban, de hamar elterjedt a nagyvárosokban, és mint mindennek, ennek is ki(vagy tovább)fejlesztették a saját verzióját. Ma már Tokióban minden sarkon ehetünk fánkokat.
Azemichi no dandi (Japán, 2011) dráma. Rendezője Yûya Ishii, főszereplők: Tatsuya Fujiwara, Tomorowo Taguchi, Ken Mitsuishi. A rendező-író, Yuya Ishii fiatal kora (28) ellenére már számtalan filmet tud maga mögött, a 2010-es Sawako Decides díjakat is nyert.
Szívmelengető film, sok komikus, inkább keserédes jelenettel, poénnal. A főszereplő egy középkorú, idősödő férfi, aki két, egyetemre készülő gyerekével él egyedül. A felesége gyomorrákban halt meg évekkel korábban, a nagyobbik fiú 19 éves semmitevő, és 18 éves lánya is inkább a játékteremben lóg a barátnőivel. Csak költségtérítéses helyekre van esélyük bejutni, ami tovább stresszeli az elköltözésük miatt amúgy is rejtett krízisben levő apát, aki sofőrként egy szállítmányozó cégnél nem sokat keres. Addig aggódik, míg egy nap magán is a feleségét elragadó betegség tüneteit véli észlelni. Gyerekkori barátja, Sanada figyel csak rá, de eltérő helyzetük és személyiségük miatt sokat piszkálják is egymást. Mivel Junichinek se pénze, se rangja, egyedül az önbecsülés és a stílus marad számára elérhető érték, büszkesége viszont megnehezíti a kapcsolatát a környezetével. Nézzük meg, jó. Előzetes.
Szállodák
Ez ügyben csak arról tudok nyilatkozni, ahol megszálltam, bár általánosságban is sokat olvastam a témáról. Számomra a leghasznosabb (angol nyelvű) oldalnak e téren a Tripadvisor bizonyult, ahol van rengeteg review és fotó (hivatalos mellett utazók privát képei is, de főleg a szöveg fontos) a hotelekről, és az árakat, férőhelyeket is egyből csekkolhatjuk. Ekkor persze átirányítódunk más, hasonló site-okra is (expedia, hotel.com, travelocity, agoda, orbitz etc.), ahol további információkat, kritikákat találunk. Az egyik ilyen, japán hotelekkel foglalkozó oldal még a Japanican, amelyet a japán utazási iroda, a JTB üzemeltet, és ők sok olyan helyre is tudnak foglalni, ami a nemzetközi hotelsite-okon nem elérhető (talán nyelvi okokból). Ezen felül a Rakutenen is vannak jó dealek, és a nagyobb hotelek, hotelláncok saját oldalai is sokszor elérhetők angolul, vagyis használhatók.
To the Forest of Firefly Lights (蛍火の杜へ), Yuki Midorikawa mangája, amelyből 2011-ben készült 3/4 órás anime a Brain's Base stúdióban. Takahiro Omori rendezte. A film animációs díjat nyert a Mainichi Film Awardson. Szépen megrajzol, hangulatos kis romantikus dráma, némi természetfelettivel. A zene is jó (Makoto Yoshimori írta). Trailer.
Hotaru minden nyáron a nagybátyjához utazik vidékre, ahol kiskorában egyszer eltévedt az erdőben. Azt mondják, a hegyet szellemek lakják, és találkozik is eggyel, aki útbaigazítja. Egy fiatal srác, Gin, akit átok sújt: ha hozzáér egy ember, eltűnik örökre. Ezt sikerül elkerülniük, és összebarátkoznak, s kislány minden nyáron újra találkozik vele. Gin nem változik, de Hotaru az évek során egyre nőiesebb, középsikolásként már egyértelmű köztük a vonzódás. Vajon meddig tart egy ilyen problémás szerelem?
Azt hiszem, ezt Uenoban írták ki a túlistáknak.
Szó szerint árnyékharcos, de magyarul valahogy Az árnyéklovas lett a filmcím, pedig amikor a főhős lóra ült, általában le is esett egy percen belül... Akira Kurosawa 1980-as filmje megnyerte Cannes-ban az Arany Pálmát, két BAFTA díjat és két Oscarra is jelölték. A magyar verzióra ráadásul 153 percet írnak, de hivatalosan 180 perces a film, és szerintem én is annyit láttam belőle, mert még hajnali 1-kor is néztem. Nem volt annyira izgalmas, vagy nem úgy, mint a nemrég megnézett Kuroszavák, de egy pillanatra sem tudtam megállítani, mert mindig volt benne valami kifinomult részlet, ami elragadja az ember figyelmét. Meg persze, jó film. Főszereplők: Tatsuya Nakadai, Tsutomu Yamazaki, Ken'ichi Hagiwara.
Előzetes: http://www.criterion.com/films/948-kagemusha
Amit még az utazáson kívül megtapasztaltam Japánban...
Pénz
Az árakról majd később, de említsük meg a készpénzt, mert sokat, sokan ijesztgettek, hogy anélkül nem boldogulunk, és hogy főleg az a használatos Japánban. Ez igaz is, meg nem. Nagyvárosokban, turistahelyeken, komolyabb hotelekben, drágább éttermekben általában elboldogulunk kártyával is, áruházakban, műszaki boltokban szintén. (Btw, 10k fölött a Yodobashiban útlevélre levonják az áfát, taxfree..) Ahova kp kell: vonat- és buszjegyek (ezeknél főleg apró vagy ezres), büfék, utcai árusok, kis étkezdék, taxi, belépők. A hoteleket mind tudtam kártyával fizetni, a ruhaboltokat (Uniqlo, HM) is, bár itt már volt olyan, ahol nem fogadtak el Amexot, csak Mastercardot vagy Visát, utóbbi a legesélyesebb. Egyébként a vásárlásokat, pénzfelvételeket is korrekt árfolyamon számolták el, egyedül az utcai pénzváltónál jártam rosszul, amikor a tajvani maradékot yenre váltottam.