Keleti Szél <ázsiakult>

Avagy honnan érdemes pl. erhut venni, és nekem hogyan sikerült...

Ha szétnézünk az ebayen és más, online kereskedésekben, sok hangszert találunk mindenféle áron, használtat, újat, szépet, szakadtat, olcsót egy centért (120 dolláros postadíjjal), van minden. Ennek ellenére én inkább a bevált, ismert kereskedőket ajánlom csak, konkrétan kettőt. Az egyik az, amelyiktől nekem lett (a vettem nem jó szó rá, mert karácsonyra kapom:).., a másik pedig egy még jobb, de talán kicsit drágább üzlet.

1: http://www.carrotmusic.com (Hongkong)
2: http://www.eason.com.sg (Szingapúr)

Remélem, nem az utolsó... Sikerült végre megtörnöm a Jay Chou-varázst valami hasonló élményt okozó lemezzel, ami Nicholas Tse (謝霆鋒 – Xie Ting Fung) Forget Me Not-ja volt, csak hát, ennek a jobbik fele kantoniul van. Így támadt az ötletem, hogy meghallgatom, mandarinul miket adott ki. Legutóbbi lemeze épp ilyen, a 2009-ben megjelent Last, amely először digitális albumként jelent meg Kínában, tavasszal. A cím nemcsak számomra, de sokaknak okozott fejtörést, attól félve, hogy utolsó albuma, de azt nyilatkozta, hogy ha lesz mondandója zeneileg, akkor majd lesz új lemez is.. Ezen 10 szám van, néhány már ismert slágerrel, pl. megtalálható rajta a Can It Be? (track 4), ami a Beast Stalker c. film betétdala, és a Terminal Station (track 3), ami pedig a nyitószám a The Spirit of the Sword c. történelmi drámához, melyben Tse játszik. Jó rockos. Annyira mégsem tetszik, mint a fenti válogatásalbuma. Az első szám (Tonight) a végén még rajta van kantoniul, és érdekes, ott egyből jobban is énekel. Klip (track 1).

Nem tudok kigyógyulni Jay Chou diszkográfiájából, és minél inkább próbálkozok más mandarin nyelvű, főleg tajvani előadókkal, annál inkább térek vissza hozzá. Pedig elsőre még David Tao is reménykeltő volt, sőt, igazából elég érdekes, minőségi zenét csinál, de a hangja nem valami nagy szám, és maga a stílus is végül túl kommersz és unalmas. Ezt szűrtem le legutóbbi, Opus 69-es lemezéből, amelyben a számok arra utalnak, hogy hatodik stúdióalbuma és 9. lemeze jelent meg 2009 nyarán, és az énekes amúgy 1969-ben született. Pedig az album még rockosabb is lett, a korábbi, nekem még ennyire sem tetsző RnB vonalról letérve. De azért el bírom hallgatni, sok kellemes dallam, hangszín van benne. Különösen az elején volt még meggyőző, pl. az egyházi kórusos bevezetőt követő A Big Mess jó, és a negyedik, lendületesebb Play, amiben Tay Ke Wei is énekel.

Aki tud olyan lemezt, amivel kiválthatom Jayt, szóljon! :) Wang Lee Hom talán?

Természetes, szinte kötelező dolog, hogy a kínai színészek énekeljenek, vagy az énekesek színészkedjenek, vica versa, így a papa árnyékából lassan saját tehetsége révén kilépő Jaycee Chan is megjelent egy poplemezzel. Még 2004-ben debütált az akkor 22 éves sztár, self-titled albumával, majd egy EP-t követően idén jelent meg a következő, Chaos (亂 - Luan) c. album. A 18 dal nagy részét ő maga is szerezte, a neves, szingapúri zenész, Eric Ng segítésével. Vannak rajta rockos, hip-hopos dalok, és persze, balladák, valamint egy duet Serene Koonggal (The Best of Me). A Godspeed c. dal pedig  2008-ban elhunyt nagyapja emlékének szól.

Vannak nagyon jó zenék a lemezen, és Jaycee jól énekel, de szemben Jackievel szerintem hangja nem sok van. A hangszerelés, dalszerzés rész viszont nagyon profi, így ha legyintünk az énekre, összességében elég jó számokat hallhatunk, sok kellemes, akusztikus gitárral. Vannak egész eredeti dalok, és nagyon hangulatosak is, mint pl. a harmadik 迷 (Mi), amit aztán egy vad, rockos szám követ. Elég nagy is a kontraszt az ilyenek és a nyálas balladák közt. Ügyes lemez, de valami hiányzik belőle nekem, túl mainstream, egyszerű, és nem annyira különleges.

Most valahogy, talán a kínai fordulatnak köszönhetően, sikerült ráhangolódnom Jay Chou lemezére, így meglehetősen bejött az idei, legutóbbi alkotása, a még májusban megjelent The Era. A régi albumait szerettem, aztán jött a hülye, cowboy-os lemeze, és a legutóbbi Capricorn sem győzött meg túlzottan. A mostani, tizedik stúdiólemez viszont még a lassú, lírai számokkal együtt is végig kellemes. Tracklist:

01. 跨 時代 (Kua Shi Dai) (The Era)
02. 說了再見 (Shuo Le Zai Jian) (Said Goodbye)
03. 煙花易冷 (Yan Hua Yi Leng) (Fireworks Cool Easily)
04. 免費教學錄影帶 (Mian Fei Jiao Xue Lu Ying Dai) (Free Instructional Video)
05. 好久不見 (Hao Jiu Bu Jian) (Long Time No See)
06. 雨下一整晚 (Yu Xia Yi Zheng Wan) (Rain of The Next Night)
07. 嘻哈空姐 (Xi Ha Kong Jia) (Hip-Hop Stewardess)
08. 我落淚。情緒零碎 (Wo Luo Lei。Qing Xu Ling Sui) (I Shed Tears, Emotional Piecemeal)
09. 愛的等飛行日記 (Ai De Deng Fei Xing Ri Ji) (Love and Other Flight Diary)
10. 自導自演 (Zi Dao Zi Yan) (Self)
11. 超人不會飛 (Chao Ren Bu Hui Fei) (Superman Can't Fly)

Nem nagyon láttam új filmeket az elmúlt időkben, mert az első erhu-órámtól rettegtem helyette, amit ma sikerült túlélnem. Mint már írtam, tavasszal tetszett meg a hangszer, bár korábban is bírtam a hangját, csak nem figyeltem oda rá így.. Aztán most sikerült lenyomoznom, aki annó játszott a fesztiválon, és huh.. nem is akarok untatni senkit. Az egyik érdekesség, hogy a művész játszott egy lemezen, amiről kiderült, hogy már vagy öt éve itt volt a polcunkon... A másik érdekesség, hogy nem igazán beszél angolul. :)

Kultúrmisszióval most nem nagyon szolgálhatok, a shamisenes kezdéshez képest itt nem sikerült fontos dolgokat kiderítenem, azon kívül, hogy rájöttem, milyen nehéz rajta játszani, és nekem mennyire nem megy. Még sosem volt dolgom vonós hangszerrel, és mindenféle hihetetlen abnormális hangokat hoztam ki belőle, ha éppen sikerült megszólaltatni, akkor leginkább macskagyilkosságra emlékeztetett. Sokat kutattam azonban a neten hangszer után - még nincs -, ebből okosabb lettem valamennyire. A jó hír, hogy sok videó és tananyag van, és lehet elfogadható áron erhut venni. A postaköltség nem kevés, de szumma, mondjuk, 100 dollártól felfelé. 60 körül gagyi pozdorját adnak, dupláért már rózsafát, aztán az ébenek a profi drágák. Meg azt hiszem a szantálfa is, amin ma játszottam. A másik, amiért kétszer is meg kell néznünk, honnan rendelünk, hogy a kígyóbőr miatt úgy elkobozzák, mint a sicc, ha nincsenek meg a pontos eredetpapírok. Hogy milyen hamar lehet rajta megtanulni, azt sajnos még nem tudom, de talán valaki válaszol. :)

Bár a térhatású fűrészelés abszolút hidegen hagy, érdekességképp azért megjegyzem, hogy a horrorfilm soundtrackjén három japán zenekar dala is megtalálható. Az egyik szám a Boom Boom Satellites - What Goes Around Comes Around, másik a Dir En Grey - Hageshisa to, Kono Mune no Naka de Karamitsuita Shakunetsu no Yami c. (eddig) kiadatlan száma, a harmadik pedig Wagdug Futuristic Unity (Hiroshi Kyono) – Ram The Crush.