Tegnap Soft Ballet-t hozott a postásbácsi. Japán szintipop zenekar.
Elektronikus-indusztriál-darkwave-newwave-szintipop... sokfélét játszanak, alapvetően elektronikus, egy kicsit dark, eléggé new wave-es, és sokszor pörgős, durva, ipari vagy éppen rockos vagy nyálpop. Tulképp fogalmam sincs, képtelen vagyok kategorizálni. Hasonló bandák: New Order, Depeche Mode, Soft Cell... A nevük is így jött: Soft Cell-ből a Soft és a Spandau Ballet-ból a Ballet. Leginkább a 90-es évek első felében, közepén nyomultak, aztán szétmentek, majd nemrég újra össze. Nyugati füllel is emészhető zene, sőt, amikor toppon voltak, olyanok remixelték dalaikat, mint pl. az Orbital, a Pop Will Eat Itself, Cabaret Voltaire vagy az EMF. A legtöbb dalt ráadásul angolul éneklik, jó kiejtéssel. S nemcsak okosak, még szépek is, különösen az énekes :). Egyébként hárman vannak: Maki Fuji, Ken Morioka és Ryoichi Endo. 1989 óta jelennek meg albumaik, legutóbb 2002-ben. Sajnos a Twist and Turn c. remixalbumuk pont nincs meg, pedig igen kiváncsi lennék az EMF-es remixre, mivel őket is nagyon szeretem (Unbelievable). Kedvenc dalom mégis a Form-ról a Noone lives on Mars (mp3), bár a többi közül kicsit kilóg, ez a dal tisztára Joy Division-ös, remek kis gitárszólóval. Íme a diszkográfia. Belehallgatnivalókat igen nehéz a neten találni, csak a ebben a boltban van egy-két dal, itt pedig egy album végig realben és wma-ban meg egy másik is.
A soundtrack kiemelkedően jó, a már korábban említett Yeong-wook Jo műve, magában is élvezetes, dögös, modern dalok... Az ő zenéin kívül a soundtracken még egy, a filmhez és a többi számhoz remekül illő Massive Attack (Inertia Creeps) és egy Chemical Brothers dal szerepel. Szóval ilyesmi, többségében instrumentális, elentronikus zene. De talán hallgassunk is bele (mp3 stream):
01. Some
02. Leave Home - The Chemical Brothers
03. The Usual Suspects
04. Dejavu
05. Chase
06. Death Wish
07. Light Sleeper
08. Overdose
09. Inertia Creeps - Massive Attack
10. Love Song (Some Remix) - Mot
11. Memories
12. The Connection
13. Le Chat
14. Dazed And Confused
15. Truth
16. Someone
17. The Last Time
18. Wish You Were Here
19. Trace Of Love
20. ba ram eun gam eun noon wi ro - Mot
21. Truly Madly Deeply - Swan Dive
A film zenéje igen szép, jól megjeleníti a történet atmoszféráját. Jobbára ilyen szimfonikus aláfestő zene, amit inkább csak háttérben hallgat az ember, de nagyon szép hangok, hangszínek vannak benne, a sejtelmes, hátborzongató hangulatot a film megtekintése után hetekkel is visszaadja. Zene: Jo Young-Wook - ő szerezte egyébként a Some c. koreai film zenéjét is, amit viszont már ronggyá hallgattam, olyan jó. Ez a vonós, nagyzenekari dolog nem annyira az esetem így film nélkül, de ezzel a plusz infoval együtt már értem, miért is tetszett annyira. Ja, és ő csinálta az Oldboy, a JSA és a The Classic zenéjét is, meg még egy tucatot.
Zeneszerző: Kuniaki Haishima; "Cape of storms" piano version: Mari Sasaki, guitar version: Masato Ishinari
A film hangulatát remekül kiegészítő, sőt, megalapozó filmzene. Az a bizonyos dallam, amely egyébként Hyde egyik szólólemezének dala (The Cape of Storms, MV), ami végigvonul a filmen, koronázza meg a soundtrack albumot, egy zongorás és egy akusztikus gitáros verzióban is meghallgathatjuk, mindkettő nagyon szép. Ez is egy tipikusan olyan filmzene album, amit önmagában is jó hallgatni, kerek egész, változatos érzelmeket és dalokat felvonultatva is egységes, a film történetéhez illő szépszomorkás, néhol baljós, másutt vágyakozó, romantikus hangulat veszi körül.
Az "A Bittersweet Life" cimű koreai film kicsit uncsi volt, ilyen deprimált téma, viszont a soundtrackje isteni. Az egyik kedvenc koreai filmzeneszerzőm szerezte ezt is, Yeong-gyu Jang, aki az UhUhBoo Band tagja, és a Hypnotized és Uninvited filmek zenéjéért is felelős. (Lásd előző post, ott Jang Young Gyu-nak írtam a nevét, a különböző források eltérő átirata miatt...) Hangulatos, szép, érdekes, élvezetes album, néhol klasszikus darabokkal, akusztikus hangszerekkel, gitárszólókkal, különböző táncritmsokkal, füstös énekhanggal a bárból. Magával ragadó, álmodozós, merengős, szomorkás, szép, keserédes dallamok.
01. Dialogue #1
02. seul peun na eh bam
03. dol ee kil soo uhb neun shi gan
04. Dialogue #2
05. Romance - Yuhki Kuramoto
06. bool geun lounge - Dalparan
07. gin yuh haeng
08. bool geun ice rink - Dalparan
09. dal kom han in saeng II - Dalparan
10. dal kom han in saeng - Dalparan
11. tal chool - Dalparan
12. bool ahn han jam
13. uh doo oon bang - Dalparan
14. mi haeng - Dalparan
15. Etude in E minor
16. Dialogue #3
17. sky lounge
18. dol ee kil soo uhb neun shi gan (Quartet)
19. dal kom han in saeng III - Yang Pa
20. A Honeyed Question - Hwang Jung Min
Mostanában a filmek mellett az ázsiai zenekarokkal is ismerkedek, egyrészt a mozi soundtrackek nyomán, másrészt a jóképű arcokat lecsekkolva (odaát, főleg Hong-Kongban, minden sztár énekel, pl. Jackie Chan is ugyebár, nem is rosszul). Aztán túlhaladva a lokális popgájlon idővel rengeteg egyéni, figyelemre méltó zenét találtam. Ezek közül most a koreaiakból fogok néhányat bemutatni.
The Hypnotized OST - Dye - UhUhBoo Band
Első komolyabb találkozásom az értékelhetőbb (nem-pop se hip-hop) koreai könnyűzenével a The Hypnotized című film zenéjének imádatán keresztül történt. A dráma thriller stb műremek a díjnyertes cinematography mellett a hangulatához kitűnően illő, és önmagában is rettentően jó zenéjének köszönheti egyedi atmoszféráját. A filmzene végig egyfajta nagyon cool, modern, sötétkés, lehangoló és egyszerre felemelő trip-hopos, elektronikus zene. Sajna a soundtrack cd elég rövid, a filmben, és a film azóta már megszűnt (pedig gyönyörű volt) weboldalán ennél jóval több melódia csendült fel. A lemezen 7 dal található: 1 - "Theme 1"; 2- "Theme 2"; 3 - "Tower"; 4 - "Theme 1-2"; 5 - "Street"; 6 - "Working 1"; 7 - "Working 2". Nem valami beszédes címek :) Ezen az oldalon (bár elég lassú), de végig lehet hallgatni a dalokat:
http://www.mtvtop.net/html1/10052.htm (real audio, az első oszlop gombjaival megy)
A zenét Jang Young Gyu jegyzi, akinek nevéhez fűződik a később még szóba kerülő UhUhBoo project mellett több koreai filmzene is (Pl. A Bittersweet Life, The Uninvited, The Foul King OST). A számok fele instrumentális, az 5-ös, Street címűt Yi Sung Yol énekli, a honlapján - ahol Syblue-nak nevezi magát - a szólóalbumába lehet belehallgatni, szimpatikus indie rock a populárisabb fajtából. Az első két dalban pedig Dye énekel, ő 28 éves és nő...
Dye: Closedtrace (2005). Róla sajnos keveset tudni, mindenesetre idén megjelent egy lemeze, vagyis inkább EP, mert nem túl hosszú, csak 5 dal. A film hangulatához hasonló, búskomor, szép trip-hop ritmusokat, és electronicát tartalmazó dalok, a 4-es (a kedvencem, Windburn) és az 5., a Hypnotized OST-n is megtalálható dal koreaiul, a másik három angol nyelven hallható. Talán a Portisheadhez hasonlítanám. A címadó és az utolsó dalt a fent említett Jang Young Gyu írta, jók is. Aki nem hiszi, járjon utána :), az alábbi linkeken végig lehet őket hallgatni (wma), és akinek tetszik, az le is csenheti egy megfelelő programmal (Streamdown).
1 - She smiles; 2 - Closedtrace; 3 - Homesick; 4 - Windburn; 5 - Face
Nos, magáról az UhUhBoo Projectről, illetve Band - néha így, néha úgy nevezik, lehet, hogy "Project Band" - nem tudok sokat, csak, hogy igen tehetségesek, egyediek, alternatívak, őrültek, és jónéhány remek filmzenéhez is közük van, pl. a Sympathy for Mr. Vengence soundtrackjét a zenekar írta. Nehéz besorolni munkásságukat, végighallgatva az életmű nagy részét igencsak változatos dolgok vannak benne, alternatív rocktól, keményrockon, elektronikus, technós dalokon át kutyaugatásra emlékeztető őrültségek, sanzonos, jazzes ritmusok is előfordulnak. Talán a legjobb szó rá, hogy "experi(-)mentális". :)
Hallgassuk meg tavalyi, Tuna World című 3 számos lemezüket (.wma):
1. Domestic Citizen; 2. Driver Restaurant, 3. Mr Ahn Sung Chul
Casshern "Official Album": Our Last Day. Épp olyan dögös, mint a film, sőt. A filmzene első CD-je amolyan "inspired by" soundtrack, bár a filmben több dal is felcsendül ezekből, maga a háttérzene (score) a második lemezen található. Nyugodtan lehet "nyugati" füllel is hallgatni, csak így, magában... A dalok többsége amúgyis angolul van. Legalább a szkeptikusabbak is megismernek néhány nagyszerű japán zenekart. Nagyon sokat hozzáad a zene a filmhez, de ez fordítva is működik, felidézve a film hangulatát, üzenetét, a zene is jobban megérinti az érzelmeket. Nem mintha nyálas lenne - a dalok többsége rock vagy elektronikus. Az első egy elbűvölő, kissé sötét hangulatú dal női vokállal, aztán egy bulis techno-house Mondo Grossotól, majd Hyde egy dögös rock száma (róla még biztos szó lesz, mert gyönyörű pasi:P). Van még Utada Hikaru is, aki az egyik ügyeletes popdíva odaát, és mellesleg a film rendezőjének felesége. Lírai, vonós dalok, illetve a film trailerében és a filmben is nyomatékosan szereplő "Requiem" című dal az rendkívül tehetséges és egyéni rockzenét játszó The Back Horn-tól. Ennek itt is a - filmjelenetekkel tűzdelt - klipje:
http://www.youtube.com/watch.php?v=nl_b6XcJU30
Az album jó belépő mind a film, mind a japán rockzene világába.
Belehallgatás az első CD-be itt: http://www.toshiba-emi.co.jp/casshern/
A második lemez, amin a háttérzenék vannak, szintén kiemelkedő. Ennek Shiro Sagisu a zeneszerzője. Egy-két rockos rész ebben is van, de sok szimfónikus és akár templomi zenére emlékeztető dallam is felcsendül. A dalok egy részében kórus is megszólal, nagyon felemelőek.