Keleti Szél <ázsiakult>

Először ezt a plakátot láttam meg, amin a kód egy weboldalra vitt, amely szerint valami koncertet lehet majd a mozikban megnézni. Ez a májusi, tokiói, két-órás, 20. évfordulós koncert felvétele. Gondolom, idővel kiadják DVD-n is... Aztán belebotlottam valami érdekesebbe: L'Arc-en-Ciel világturné, live. Egyelőre csak Hongkong, Bangkok, Shanghai, Taipei, New York :), London, Párizs "and more"... A zenekarnak egyébként megjelent egy új kislemeze is októberben, X X X címmel. (Nem tetszik túlzottan.)

Az iKoto appot még három évvel ezelőtt vettem meg iPhone-ra 2 dollárért, és nagyon tetszett annó, szép koto-hangja volt (japán citera), lehet rajta sokféle hangolást, skálát választani, meghallgatni a demódalokat, és a játékunkat fel is vehetjük, majd kiexportálhatjuk vele wavban. A kis méret miatt azonban szépsége, jópofasága ellenére játéknál többre nem volt használható, azóta viszont már ugye, van iPad is. Utóbbira megjelent az iKoto HD, amit még nem próbáltam ki, mert nem is tudtam róla, és a $6.99-es árat is sokallom annyira, hogy még várjak öt percet a megvásárlásával. :) Ami tetszik benne, hogy van egy tanuló módja, ahol a megjelölt húrokat kell pengetni, és többféle megszólaltatási módot is tud.

A filmről majd később, kedvcsinálónak itt a theme song, amelyet a két főszereplő énekel, Deng Chao és Sun Li (akik a valóságban házasok). Gordon Chan filmje amolyan kapcsolódás nélküli folytatás a Painted Skinhez (amit ő rendezett), mivel szintén a Liaozhai furcsa történetei c. műből ered, mint számtalan más film is (pl. A Chinese Ghost Story). Amit egyébként szívesen elolvasnék, de félek, hogy épp a fentiek miatt tönkretenné a filmek élvezetét a spoilerekkel. (Mit gondol erről, aki már olvasta?)

Vasárnap az East Winds Ensemle koncertjén jártam, mivel a trió kotós, férfi tagja padtársam japánórán (ő amúgy tajvani). A zenekar egyébként elég komoly múlttal rendelkezik, és számtalan külföldi fellépésük volt a legnagyobb, helyi koncerttermeken túl. 1999-ben alapította Masayo Ishigure, a japán tradícionális zene, koto, shamisen mestere a (képünkön látható hölgy) és Marco Lienhard (jobboldali), aki svájci létére is igen komoly nevet szerzett magának shakuhachi művészként (japán fuvola). Az Ensemble, és főleg Ishigure, több filmben is zenélt, pl. a Memoirs of a Geisha felvételein, ill. őket hallhatjuk a Nintendo Wii Red Steel c. játékában. Charles Tang az MIT után még zongorából is lediplomázott, Masayo Ishigure régi tanítványaként került a képbe (ill. a képen pont nincs rajta:), ő koton és zongorán játszott.

A koncert egy igen kedvező akusztikával megáldott (sic) templomban volt Manhattenben, és elég jól sikerült. Amellett, hogy kellemes a japán hangszereket hallani, modern, könnyebben emészthető darabokat is előadtak, egyértelműen profi, magas színvonalon. Különösen a shakuhachi szólók nyűgöztek le, mivel sokat hallottam róla, hogy milyen nehéz rajta játszani. A kotot is megnézhettük utána, kétféle is volt, egy normál, 13-húros, és egy nagyobb, 17-húros verzió, amik meglepően könnyűek, lévén üreges. Nekem kicsit fura, hogy a legmélyebb hang van a legtávolabbi húron, ill. a japánok csak három ujjal (ill. arra húzott pengetővel) játszanak rajta, és sokkal feszesebbek a húrok (keményebb a hang), mint a kínai guzheng esetében. A fenti hangszerek nem voltak annyira díszesek sem, így nekem továbbra is inkább a kínai verzió mély, öblös, zengő hangja tetszik, de ha valaki ilyen mesterien játszik rajta, akkor más nem számít. A nyolc darabból legjobban az Asa no Uta c. koto-szóló tetszett, amelyet Tadao Sawai írt. Azt nem találom, de itt egy másik dal azonos szerzőtől, a fenti művésznővel. Legújabb lemezükön egyébként Hayao Miyazaki filmjeinek zenéit adják elő (ituneson is kaphatók). Ez meg egy kis részlet tegnapról:

A legtöbbet olyan egy éve hallgattam Jay Chou: The Era albumát, nemrég döbbentem rá csak, mennyire, amikor kipróbáltam egy programot, ami statisztikát csinál az itunesomból évekre visszamenőleg, és majdnem az összes, legtöbbet hallgatott, toplistás elem egy-egy dal volt Jay fenti lemezéről (a többi meg amúgy Slipknot, ami elég érdekes egy párosítás). :) Ráadásul nem tudok ráunni, ennek ellenére nagyon megörültem, amikor felbukkant az új anyag, az Exclamation Mark (驚嘆號), azaz Felkiáltójel. Egy spéci napon, 2011/11/11-én, jelent meg Tajvanon, és ez Jay 11. albuma. Bónusz DVD-vel együtt adják, amelyen két dal (驚嘆號 - Exclamation Mark és 迷魂曲 - Enchanting Melody) videóklipje van, a CD-n pedig - nyilván - 11 szám szerepel. A címadó klip cgi-vel teli, futurisztikus akciómozi, melyet Jay rendezett, és egy sportautót vezet bene. Számítógépes játék reklámjának menő lenne, videóklipnek szerintem ciki. A másik már jobban néz ki, de az meg kissé az Inception-re hajaz. Inkább hallgatom a zenét..

Még egy van: http://youtu.be/zFrHn2FykXk

Hol is kezdjem... Tavaly novemberben jártam először a mesternél, még egy éve sincs, hogy a kéthúros, kínai hegedűvel ismerkedek. Aztán szeptemberben mondta, hogy lesz az ősz-közép fesztivál, játszanak valahol, akarok-e én is. Mondtam, hogy nem, ugyanmár, nem vagyok én jó még. Mire udarias ellenkezések helyett csak annyit mondott, hogy "OK". Utána kicsit aggódtam, hogy többé nem kérdez, így a következő alkalommal már gondolkozás nélkül rávágtam, hogy naná, persze... :) Nem kellett sokat várnom.

Acid Mothers Temple (Japán), Volkova Sisters

2011. október 19., szerda 20h A38 Hajó – Petőfi híd budai hídfő
Belépő elővételben: 1000 Ft, a fellépés napján: 1500 Ft.

Az A38 Hajó japán zenei sorozata, a Rising Sound keretei között egyszer már „majdnem” fellépett a kortárs pszichedelikus noise legfontosabb formációja, az Acid Mothers Temple. A tavalyi koncerten trióban játszó alkalmi együttes ezúttal klasszikus kvartett-felállásában érkezik.