Keleti Szél <ázsiakult>

Na, ez az, aminek viszont semmi értelme nincs szerintem. A két hangszer, a gyors, pergő hegedű és a gyors, pergő, ugyanolyan élesen szóló tsugaru shamisen szinte kioltja egymást, mind a kettő egyaránt zavaró (legalábbis nekem). Véletlenül találtam rá erre is. Shinichi Kinoshita egyébként kiváló shamisen-művész, ő játszik DJ Krush Jaku c. albumán is, a Beyond Raging Waves c. dalban, vagy itt is remekel egy taiko dobossal. Roby Lakatos (vagy Lakatos Róbert?) pedig egy magyarországi cigányhegedűs, aki egyaránt játszik klasszikus, jazz és roma zenét. Ők ketten készítettek 2002-ben egy közös lemezt - Kinoshita meets Lakatos: So-Gu -, melyen hét zeneszám található. A dalokban sokszor felváltva játszanak, de amikor egyszerre, akkor sem nagyon passzol. Legalábbis, az első, Csárdás c. számnál így éreztem:

Agatsuma és Kalinyin

2010. szeptember 26-án az A38 Hajón lép fel a Melt-Banana, japán zajrock zenekar. S ne felejtsük, hogy szeptember 29-én pedig a D'espairsRay játszik a Diesel Clubban.

Egy kicsit bizonytalan vagyok, hogyan is kell koncertbeszámolót írni, ha én voltam a fellépő. Talán legyen inkább élménybeszámoló... Nem gondoltam volna, hogy egy szép nap egy japán zenekarral (és shamisennel) fogok fellépni Amerikában..

New York Citytől félórányira, egy japán közösségi központban tartották e szokásos, nyári fesztivált, amelyen mindenféle előadások voltak, pl. táncosok, taiko dobosok, meg mi. Mellette egy kis kaja, édességek, néhány árus és némi kiállítás. Olyan százan lehettünk..

Jobb későn, mint soha, a japán elektrórokkerek legújabb lemeze májusban jelent meg, és kellemes. Hasonló, mint a 2007-es Exposed volt, már jóval rockosabb, mint korábban voltak, de jó energikus. A stílust azért most se tudnám igazán belőni, mindenesetre van benne elektromos gitár meg szinti és pumpáló dobritmus. A 90-es évek működő zenekar jelenleg a Sony Japánnal áll szerződésben, a lemezből kiadtak limited edition dvd-st is. A kislemez a kezdőnóta, a Back On My Feet volt, három másik dallal a lemezről. Itt a klipje. A 70 perces albumon 13 dal van, az egyetlen kritizálható benne, amit az egyik pillanatban hátránynak, a következőben viszont előnynek érzek, hogy meglehetősen egyformák a számok. Csak a lemez közepénél jönnek nyugisabb részek, de a végén a lassúbb számok még fárasztóbbak is, ezekből talán csak az All In A Day jött be, az ötvözi a két dinamikát.

Ettől leolvadt az agyamban a biztosíték, amikor megláttam. "Hot, sticky scene", hogy a (Cult-féle, 1985-ös) Raint idézzem, amelynek új változatában a japán énekesnő kedves akcentussal énekli, hogy "Híl kámsz dö léjn" :) A The Cult egyik, ha nem az abszolút kedvenc zenekarom, és erre kiderült, hogy az énekes, Ian Astbury csinált egy közös EP-t a japán sztóner-sludge-experimentál Borisszal. A BXI négy dalt tartalmaz, de van még egy live felvétel is, a The End, amit youtube-on találhatunk meg. Bejönnek nekem mostanában Astbury külső szereplései, sokkal jobban is, mint a Cult legutóbbi lemezei, amelyekben már kevés az új. Tetszett viszont az a pár szám, amiben pl. az Unkle lemezén énekel, mert nagyon jó hangja van, és Boriszékkal is remekül összejött a dolog. Jól illik hozzá ez az elborult, keményebb, hangulatos zene, és a Borison is sokat dob a remek ének.

Astbury még évekkel ezelőtt fedezte fel a japán bandát azok 2005-ös Pink c. albumába beleszeretvén, majd később, mikor találkoztak, egyértelművé vált, hogy valami közöset kell alkotniuk. Idén áprilisban, Tokióban vették fel a fenti kislemezt, öt nap alatt. Három dalt írtak az albumra, negyedikként a Boris választotta a Cult: Rain c. számát feldolgozásra, melyben gitárosuk, Wata énekel. Persze, azért azt hozzá kell tenni, hogy talán a Boris-rajongók jobban járnak a lemezzel, mint a Cultosok, hiszen az ő zenéjüket kell jobban szokni. :) Így  el tudom képzelni, hogy a kevésbé széles zenei befogadókészséggel rendelkezők nem tudják annyira értékelni, vagy esetleg mást várnak. Bár némi zajrockos beütést leszámítva  könnyen hallgatható a lemez,  nincsenek rajta 20 perces számok, különben meg egyszerűen remek. Kicsit pszichedelikus, néhol kemény, dark, mindenből a legjobb. Állítólag lesz még folytatás is. (A hivatalos megjelenés dátuma aug. 17., de itunesra már korábban felkerült, 4 dollár.)

2010. szeptember 29. - Diesel Club
World Tour 2010 "Human-clad Monsters"
Kapunyitás: 18:00. Jegyár: 6900

Egy remek, új, közös dalt vett fel a HeavensDust Nishi Hayato rappelésével, amelyhez klip is készült. Remélem, a készülő, új albumra ráteszik bónuszként, vagy lesz ennek még folytatása. Íme a Sick (Killing Me Inside):

Ezen kívül a zenekar myspace oldalán egy vadi új, immár metálos demo song is megjelent, az Annihilation, mellyel a készülő lemezbe nyerhetünk betekintést. Ez már a szokásos sound, elég kemény zene a nemrég kijött, nyugis bónuszalbumhoz képest. A dal hamarosan letölthető lesz ingyen is.