Raging review... Sajnálom, de szerintem a thai filmek többsége nézhetetlenül bugyuta, idióta rinyálásokkal, visitozással és értelmetlen sztorival van felszerelve, és rendszerint pocsék színészekkel is. Még az ilyen alacsony elvárásaimmal is igen nehéz élvezni az effélét, hiába az akció, a Chocolate sem hagyott bennem mély nyomokat, érdemeitől függetlenül. Még ha JeeJa Yanin annyira jó csaj lenne, bugyiban vagy valami, úgy talán lehetne örülni, hogy némely rúgásnál fellibben a szoknya, de számomra nem sok értékelhető dolog maradt a filmben. Teljesen hülyeség. Kirúgják a bandából a dobos csajt, hisztis p..a, kószál, berúg, hány, és ekkor elrabolják, ám megmenti egy idegen (a francia Kazoo vagy Kazu Partick Tang), de aztán a tetőn megtámadja őket újra egy csapat fura szuperharcos, powerskipseken ugrálva. Oké, ez mondjuk vizuálisan eredeti, még nem láttam ilyet, bár nem is hiányzott. Ezt közben még breakdance-eléssel is keverik, ha nem lenne elég az eddigi. Utóbbit egészen komolyan is gondolják, a filmben végig hip-hop muay thai megy, az akciókat Panna Rittikrai követte el, a rendező pedig Rashane Limtrakul. Trailer.
Azt el kell ismernem, hogy JeJaa nagyon ügyes, és a verekedések rendkívül látványosak, de ezek számomra mindig valamiféle kontextusba ágyazva okoznak csak örömöt, pusztán önmagáért nézve hiába jó. Pláne, ha amúgy a körítést kimondottan idétlen, béna arcok, már-már retardált pofákat vágó részegek alkotják, mert amúgy az egész filmben mindenki végig piál. Lehet, hogy ezek a helyi kulturában szórakoztatónak számítanak, én nem tudok egy kidugott nyelvű emberen nevetni, kimondottan taszít, és a thai orgánum a sok lálálával sem segít rajta. A hirtelen és persze, elnagyolva érkező, drámai jelenetek ezért aztán vesztenek komolyságukból, nem érdekel a főhősök sorsa, mert idegesít az egész, a harmadától már csak fastforward. Van néhány nagyon szép helyszín és díszlet a filmben, meg a már említett, látványos harcokból is akad bőven, úgyhogy biztos lesznek, akiknek tetszik majd.
A Twitchen olvasható hír szerint Tony Jaa és a produkciós cég, a Sahamongkol Film az Ong Bak harmadik részén törik a fejüket, bár a promóképen kívül más még nincs. Pedig a cél egy jövő év eleji bemutató lenne. Az igazat megvallva, én már a 2. részre sem emlékszem, csak arra a huza-vonára, amivel a készítése járt. Meglátjuk...
A sok, tévesen folytatásnak kikiáltott film után végre megérkezett a valódi Ong Bak 2, bár az első részhez ennek sincs sok köze. Tony Jaa 2008-as filmje sok nehézség után lett kész, a kissé hisztisnek tűnő színész egyszer egy hónapra is eltűnt, közben a költségvetés is elfogyott, de a bemutatók megjelenése óta azért sokan várták a látványos harcokat. Én is úgy ültem le a film elé, hogy majd a harci jelenetek fognak kárpótolni a várhatóan igen bugyuta, thai sztoriért, és kb. így is lett, leszámítva, hogy igazából nem kárpótoltak. Talán az erősebb nem képviselőinek jobban bejön majd, őket kevésbé izgatják esztétikai szempontok, engem kissé elkedvetlenített, hogy Jaat is beleértve nem valami szépek a szereplők, ráadásul középkori, sáros kosztümben, törzsinek tűnő rongyokban, amolyan előemberként jelennek meg, ami nem vonz. A verekedések koreográfiája persze lenyűgöző, de nem tudom, ez sokaknak elég lesz-e a filmhez. Az akciórészeket az első részhez hasonlóan Panna Rittikrai rendezte, míg magát a filmet Tony Jaa. Trailer itt.
A történetről nem is tudom, érdemes-e beszélni, vagy lehet-e, van-e egyátalán. Volt néhány gonosz és egy pár jó, meg néhány meglepetésként a másik oldalra átálló karakter, akik szembekerülnek egymással, plusz elefántok. Sok a lassú, fárasztó töltelékrész, a nagy harcos-képzés, idióta vizsgák, visszaemlékezések meg leszámolás. Furcsának tartottam azt a sokféle harcmodort is, amit a főhős bemutat a filmben, talán csak igazságtalan előítélet a részemről, de nem állt valami jól neki a részeges kungfu meg a többi hasonló. Az érdeklődésnek köszönhetően viszont sokan megnézték a filmet, jól szerepelt eddig, és már kezdhetjük várni az Ong Bak 3-at is.
A minap megszerezte a Magnolia Pictures az Ong Bak 2. részének amerikai vetítési jogait, az első részt is ők terjesztették. Ugyanekkor jelentették be, hogy már elkezdődött a harmadik rész forgatása, amelyet december végén terveznek bemutatni, és még több verekedést tartalmaz majd Tony Jaa és Dan Chupong (Dynamite Warrior) közt.
Seua khaap daap (2005), thai akciófilm, rendezte: Theeratorn Siriphunvaraporn. Látványos, szórakoztató(nak szánt), akciódús film, értelmetlen, zavaros, bugyuta sztorival. Ráadásul a thai dvd-kiadást cenzúrázták, ki van benne homályosítva minden cigaretta, alkohol és fegyver(!). Mégis megnéztem.
Van egy pár bandita, akiknek fekete mágiával és amulettekkel különleges erejük van, némelyikükön nem fog a golyó. Kiszabadulnak a börtönből, aztán el kell őket kapni, egy varázskard segítségével, amit szűzlány vérével kell aktiválni. Mindezt mai környezetben, zűrös diszkók, erődként védett épületek, forgalmas utcák közt. A végén pedig még gokartüldözés is van. A verekedések, akciójelenetek nagyon látványosak, sok lassított felvétel, drótos harc van, persze, irreális mind, de főleg ezeken van a hangsúly, mintha egy videóklip lenne. A cenzúra különösen fura dolog, mivel a film kizárólag a szexről és az erőszakról szól, bunyó, lövések, alulöltözötten riszáló nők, erőszakolás, tömött dekoltázsok láthatók, már, amit épp nem takar el folt. A fejhez szegezett pisztolyt tilos megmutatni, viszont az simán belefér, ha egy lánynak mikrosütőt rúgnak az arcába. Úgy tudom, az amerikai és német kiadáson nincs ilyen takarás. Trailer.
Nehéz szülés volt, de úgy tűnik, megérte várni az Ong Bak 2-re, amit a napokban mutattak be a thai mozik, és egyből nézettségi csúcsot ért el. A film készítése többször is megakadt a költségek miatt, volt, hogy kimerült a kassza, és volt, hogy Tony Jaa merült ki, egyszer ugyanis csak úgy, eltűnt két teljes hónapra. Végül, legalábbis a Twitch adatai szerint több, mint hat millió dollárba került a film, ami még nem térült meg, de a külföldi vetítésekből van rá esély, és az is szép, hogy az összeg harmadát már a bemutató hétvégéjén bezsebelte a film. Itt pedig egy kis előzetes.
Az amerikaiak idei Bangkok Dangerousremake-jének javára szól, hogy megtartották az eredeti, thai rendezőket, vagyis a Pang tesókat. A sztori kicsit át lett írva, ezúttal nem a főhős, hanem szíve hölgye süketnéma, de így is érdekes a történet, és legalább nem teljesen ugyanazt kell néznünk. A zene is egész jó, de az a hangulatos összhatás hiányzik, ami az eredeti műre jellemző. Eleinte kimondottan unalmas a film, és a sok narráció sem jön be. Furcsa, hogy míg azt hittem, majd Nicolas Cage tehetsége menti meg a filmet, igazából szerintem pont ő a leggyengébb elem, egyszerűen nem passzol rá a szerep, vagy nem játszik elég jól. Nehéz megfogalmazni, hogy mi is a baj, de valahogy nem működött a film.
Problémák vannak a film körül, ugyanis Tony Jaa lelépett. A már egy ideje keringő, baljós pletykákat immár a helyi lapok is megerősítették. A kb. 80%-ban kész filmet már több országnak eladták, és volt, hogy a producereknek vissza kellett téríteniük az összeget. A főhősről, aki látványos verekedései mellett a film rendezőjeként is pótolhatatlan személyiség, már egy hónapja nem hallott senki, ezért az első filmet és a Chocolate-ot rendező Prachya Pinkaew-t kérték fel a film befejezésére. A hosszú ideje tervezett filmmel már a kezdetek óta gondok voltak. A forgatást Jaa saját produkciós cége kezdte el idén, és a költségek a háromszorosukra emelkedtek emiatt, miközben a rendező-színész úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a saját vagyonát is felemésztette a film, amiért a producerek nem fizettek (ők persze, másképp mondják). Jaa állítólag már három hónapja nem fizeti a számláit, sem a munkások bérét. Végül előkerült a napokban, hogy dokumentumokkal igazolja a pénzügyi problémákat a sajtó felé.. A forgatást ugyan már két hónapja otthagyta, de tagadja, hogy abbahagyta volna a filmet, és egyébként jól van.
Thai akciófilm (2008), az Ong-Bak női változata. Ugyanaz a rendező: Prachya Pinkaew és koreográsfus: Panna Rittikrai, mint Tony Jaa filmjeiben, a főszereplő viszont egy lány, Yanin "Jeeja" Vismistananda (akinek sürgősen szüksége van egy rövidebb névre, ha azt akarja, hogy megjegyezzük). Szerepelnek még: Hiroshi Abe,Pongpat Wachirabunjong. A filmet február 6-án mutatták be.
A sztori: nehéz sorsú, autista lány felnövekedve ellesi a thai boxerek mozdulatait, és kitűnő harcművésszé válik. Anyja gengszterek társaságában élt, egy ellenséges jakuzavezérrel folytatott, tiltott viszonyából származik a gyerek, ezért visszavonulnak, de aztán az anya lebetegedik. A kezelés költségeit összegyűjtendő az autista lány és fogadott testvére meglátogatják a nő korábbi ismerőseit, a nem túl kedvező fogadtatás pedit többnyire verekedésbe fordul.
A nagy hírverés és várakozások ellenére nem számítottam sok jóra, nehezen tudtam elképzeni, hogy ne nézne ki hülyén egy szoknyás, verekedő kiscsaj. Ráadásul még bruce lee-sen sikitozni is kezdett, egy kicsit szokni kellett, de aztán mégiscsak meggyőző lett a hölgy alakítása. Köszönhetően annak, hogy a debütáló színésznő nem csak egy betanított ál-akcióhős, hanem valóban képzett harcos, és őt is, mint Tony Jaat, tehetsége miatt fedezte fel a rendező, még 2003-ban. A most 24 éves színésznő még gyerekként kezdett taakwondozni, két év alatt szerzett fekete övet, a filmre pedig évekig készült. Ahhoz képest, hogy most debütált, a színészi játéka is rendben volt. A verekedések pedig kemények voltak, sok sérülést szerzett a stáb, amelyeket a film végén láthatunk is.
Siyama: Village of Warriors(2008). Rendezte: Preecha Songsakul Látványos thai akciófilmnek indul, 18. századi harcosokkal. Siyama falu épp rossz (vagy épp jó?) helyen van, az ellenséges sereg egy kedvező útvonalának közepén, ami egy völgyben vezet, vagyis kikerülni nem tudják, át kell magukat verekedniük a falun.
Azt nem is sejtik, hogy a falu lakói erre komolyan felkészülnek, és jó harcosaik vannak, mivel a sereg addig ellenállás nélkül mészárolta le a korábbi települések lakóit. Ugyanakkor a vezérük épp nemrég vette át a stafétát, miután perverz, elmebeteg, gyilkos főnökét leváltotta (megölte), és próbál humánusabb lenni. Vagyis felkínálja a falunak a megadás lehetőségét.... Alig tíz napjuk van az érkező katonákig a falusiaknak, úgyhogy gyorsan kiképezik magukat, új kardokat kovácsolnak, sőt, elásnak pár talizmánt is. Nagyon emberi a légkör, nemcsak hősiesen, fegyverüket felkapva rohannak hadakozni, hanem előtte elbúcsúznak a családjuktól, leülnek a szüleikkel, imádkoznak... Aztán olyan negyedóra körül feltűnik a filmben két kiscsaj egy autóban. Remélem, csak bevágtak valami reklámot - gondoltam.
De újra... Jesszus. Volt eddig egy kimondottan jól induló történelmi csata, és ilyen idiótaság lesz?!? Nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek. Szerencsére az időutazók hamar beilleszkednek a történelmi időkbe (mintha mi sem történt volna), úgyhogy a film végül is nézhető marad. Talán azért is, mert az első sokk után már a legnagyobb hülyeségen sem akad fenn a néző, pedig van belőlük sok. Rettenet.
Muay Thai Chaiya (2007) thaiföldi akció/dráma. A Muay Thai szó szerint thai boxot jelent, ennek egy déli verziója a Chaiya, amelyet a filmben bemutatni próbáltak, de az olvasottak alapján nem formálták meg valami pontosan az ősi harcmodort, inkább a thai box mai, profi verzióját láthatjuk. Bár az egyszeri nézőnek mindegy, a lényeg, hogy kemény verekedést láthatunk sok könyökléssel és térdeléssel. A film Kongkiat Khomsiri rendezői debütálása, ő korábban főként forgatókönyveket írt (pl. Bang Rajan, The Unseeable). Bár nem írják ki, Wisit Sasanatieng (Tears of the Black Tiger, Citizen Dog) volt az art director. A film a tavalyi Bangkok Internation Film Festival zárófilmje volt, aztán nyáron kezdték vetíteni.
Három fiú nő fel barátként Chaiya déli tartományában, egyikük (Pao) testvérét követve, aki apjuktól tanult küzdeni, és híres muay thai harcos. Később Bangkokba mennek, majd szétválnak útjaik, bár összeköti őket a szerelmi háromszög. Pao apjával kezd edzeni, és komoly sikereket ér el, barátja, Piak pedig forrófejű harcosként inkább alvilági verekedésekbe kerül. A Pao-t alakító Akara Amarttayakul a film kedvéért ment keresztül komoly felkészülésen, filmbeli apja, Samart Payakaroon viszont a valóságban is komoly mestere a stílusnak, thai boxot tanít, többszörös bajnok volt, és emellett még énekesként is bizonyított a 90-es évek elején. Színészként a Suriyothai legendájában, a The Bodyguardban és a Dynamite Warriorban láthattuk. A tesót játszó Prawit Kittichanthira is tanult boxolni 7 évet, de ő csak mellékszereplő, a többiek kvázi amatőrök. Az egyik hölgy, Sangthong Ket-U-Tong a Citizen Dogból lehet ismerős.
Thai filmekkel óvatos vagyok, így viszonylag könnyen túlteszem magam rajta, hogy a történet kapkodva és gyengén indul, elég lett volna csak kiírni olyan trapézalakban, starwarsosan, mert az érzelgős zenei aláfestéssel együtt már kínos. Félóra után azért kialakul a sztori alapján a drámai rész, és végre egy kis tartalom is párosul a csapások mögé. A verekedések is egyre véresebbek, bár nem egy pörgős akciófilm, a küzdelmek nagy része a ringben zajlik. Azzal együtt, hogy pont nem a szakavatott színészek viszik a bunyókat, meggyőzőnek tűnnek a csapások és a hangeffektek. A látvány is szép, jó a 70-es évek fíling. Később a zene is keményedik, bár összességében elég sokat ront a filmen. A hangulatot inkább a közbülső jelenetek színei, fényei szolgáltatják, a retró dizájn, vagyis tán a művészeti rendező munkája. Megkockáztatom, hogy a film verekedéseken kívüli része még érdekesebb is volt. A térdelős-könyöklős, véres, reccsenős közelharcok inkább a hatékonyságról szóltak, mint holmi látványos akrobatikáról, ezért elég hasonlóak voltak. Idővel azért jó kis film kerekedik a dologból, a második fele már egész durva, és nem(csak) az ütésektől.
Brave (2007) thai akciófilm. Egy férfit barátja életéért cserébe arra kényszerítenek, hogy rabolja el egy bank ügyfeleinek adatait. Thai és maláj színészek, Michael B., Dean Alexandrou, Rapeepan Buthong, Afdlin Shauki. Rendezték: Thanapon Maliwan, Afdlin Shauki.
Hihetetlenül bugyuta sztori, borzalmas hangeffektek, elmondhatatlanul színvonaltalan színészi játék (vagy hiánya), zavaró, béna zene, rángatózó kamera, ügyetlen, szinte nevetséges akciójelenetek. Ez már az, amikor nem marad semmi, amiért a thai filmek naív gügyeségét megbocsássam... Nem is értem, hogy voltam képes fél óráig nézni, talán az egydimenziós történetvezetés fogott meg és a színes képek, de bármelyik samponreklám veri a filmet.
A film producere Cage, a rendezők pedig az eredeti filmet készítő Danny és Oxide Pang. A sztorin kicsit változtattak, lévén Cage ránézésre nem thai, így ő, mint külföldi bérgyilkos érkezik a városba. A Pang testvérek filmjeinek nem ez az első átdolgozása, a The Eye (Szem) c. ismert horrorfilmjük amerikai verzióját (fsz: Jessica Alba) épp a hónap elején mutatták be, és hamarosan a magyar mozikban is menni fog.
Ploy (2007), thai dráma. Rendezte: Pen-Ek Ratanaruang (Utolsó élet az univerzumban, Invisible Waves). A filmet idén, Cannes-ban mutatták be, majd több, nagy fesztiválon is szerepelt. Thaiföldön június óta megy a mozikban, másutt talán csak jövőre vetítik, ha egyátalán. A film szexjeleneteket is tartalmaz, fesztiválokon (még Bangkokban is) vágatlanul mutatták be, de a thai moziknak a rendező csinált belőle cenzúrázott verziót is, ott ugyanis nem tűrik az ilyesmit.
Akinek tetszett az Utolsó élet az univerzumban, az ezt a filmet se hagyja ki, talán még jobb is. Kicsit több benne az elgondolkoztató jelenet, talán dinamikusabb is, bár ez is jó lassú film. Nagyon költői és nagyon szép, az első percekben épp ez volt a legszembeötlőbb, hogy a szereplők mindegyike annyira szép, és a díszletek is. A zene nagyon hangulatos, sajnos nem jelent meg cd-n, pedig érdemes lenne kiadniuk, szinte végig szól egyfajta ambient háttérmuzsika.
A színészek is jók, a magát a filmben 19-nek hazudó, 16 éves tini, Apinya Sakulcharoensuk nagyon tehetséges, és a férfi főszereplő is meggyőzően alakított. Utóbbi ráadásul úgy játszotta el a sármos, de unalmas férj szerepét, hogy ez volt az első filmje: Pornwut Sarasin civilben cégvezető, 48 éves, a felső tízezer tagja. A többi színész már szerepelt a rendező korábbi filmjeiben, a pincérfiú pedig a Shutter c. horror főszereplője volt.
A történet: egy amerikában élő, thai házaspár temetésre Bangkokba érkezik, egy hotelben szállnak meg, és gyakorlatilag itt zajlik az egész film kb. egy nap alatt. A zsörtölődő párhoz hamarosan csatlakozik egy érdekes tinilány: Ploy, a szexjeleneteket pedig a bárpultos és egy szobalány adják elő. Az ő túlfűtött kapcsolatuk éles kontrasztban áll a házaspáréval, a történet pedig a vége felé egyre izgalmasabb. Végig nagyon hangulatos, kicsit misztikus a film, olyan, mint egy álom, és nem könnyű felébredni belőle.
Márciusban indul Wisit Sasanatieng új filmjének forgatása. A rendező nem sok filmet csinált eddig, de a festékkel sosem spórolt, a Citizen Dogról már volt szó, másik ismert filmje, A fekete tigris könnyei pedig a hazai mozikban is ment. Az új filmje, a Red Eagle pedig egy remake lesz, egy régi, maszkos-hősös thai filmet fog feldolgozni, a Insee thong-t. Még annyit lehet tudni, a fenti képen kívül, hogy a főszereplő Ananda Everingham lesz, aki a Shutterben volt látható. Az eredeti, maszkos hős szerepét Mitr Chaibancha játszotta, aki a film végén, 1970-ben életét vesztette az utolsó jelenet forgatásakor, amikor egy helikopteren kellett volna lógnia, de leesett.
Sasanatieng egy másik projectje, az Armful finanszírozás hiányában áll, ez egy félkarú harcosról szól. Legutóbb egy horrorfilmet készített, a The Unseeable már DVD-n is megjelent. Ezen kívül egy rövidfilmet is rendezett Norasinghavatar címmel, ami egy több, nagy thai rendezővel közös sorozat része, amelyet a thai király 80. születésnapjára készítettek. Ebből íme pár kép: http://twitchfilm.net/site/entry-images/category/C41/
Bangkok Dangerous (1999), thai akciódráma. Rendezte: Oxide és Danny Pang, vagyis a Pang testvérek, akik a The Eye-t is, külön-külön pedig még számtalan ismert filmet. Főszereplő Pawalit Mongkolpisit és Premsinee Ratanasopha. Nagyon jó film, bár elég nyomasztó, de művészi képekkel, remek zenével és érdekes sztorival rendelkezik. A történet főhőse egy süketnéma bérgyilkos, aki beleszeret egy lányba, és a nehéz sorsából fakadó, rideg embergyűlöletéből már-már kilábalni látszik, ám nem ilyen könnyű az. A film halivúdi remake-je hamarosan elkészül Time to Kill címmel és Nicholas Cage főszereplésével. Az amerikai változatot is a Pang tesók fogják rendezni, amire - ázsiai remake eredeti rendezővel - talán még nem is volt példa.
2003-as thai dráma, rendezte Nonzee Nimibutr (ismertebb filmjei: Jan Dara, Nang Nak; producerként pedig a legtöbb új, fontos thai film a nevéhez fűződik).
Tum egy fiatal buddhista szerzetes, aki szinte egész életét egy észak-thaiföldi templomban élte le. Egy napon azonban tragikus hírt kap, az ország déli részén egy terrortámadás miatt meghalt a nővére, akinek egyedül maradt kislányára neki kellene vigyázni. Először szerzetesként próbálkozik a városban elboldogulni, de a sok szabály (pl. hogy a kislány emiatt nem érhet hozzá) megköti, ezért döntenie kell, hogy lemond-e korábbi életéről. A városban jelentős muzulmán népesség lakik, a kétféle kultúra és vallás találkozik a történetben. A filmben tipikus "szerzetes ügyetlenkedik az életben" poénok vannak, Tum nem tud biciklizni, mobiltelefonálni, és a nőkkel sem tud bánni. S főleg a való világ ingereihez, a különböző stimulusokhoz (finom kaja, jó nő, düh) nincs hozzászokva. Küszködését és az általa választott utat mutatja be ez a kedves film, ami ugyan semmiben sem különleges, mégis nagyon jó.
Bár néhány filmet (amiben Tony Jaa játszik) már reklámoztak Ong Bak 2-ként tévesen, a nagysikerű thai harcművészeti akciófilmnek még nem készült el a folytatása. A jelenleg Ong Bak 2 munkacímmel rendelkező film forgatása nyáron kezdődik el, és mostanában jelentették be, hogy az első rész akrobatikus verekedéseket produkáló főszereplője, maga Tony Jaa fogja rendezni. A forgatókönyvnek viszont nem sok köze lesz az első rész történetéhez, a címet csupán reklám okokból tartják meg. Az Ong Bak rendezője, Prachya Pinkaew most következő filmjének (Sword) munkálataival van elfoglalva, ezért is adta át a helyét, ám producerként továbbra is a csapatban marad. [kfccinema]
Az amerikaiak idei 
