Keleti Szél <ázsiakult>

Feláldoztam magam a köz érdekében, és megnéztem e filmet, amelyet már a kettes rész színvonalának irányából be lehet lőni előre, jó mélyen. Annak a folytatása a sztori is, igen sok visszatekintéssel, amúgy viszont nincs benne sok újdonság. Le is írom az egészet, nesze nektek spoiler: hősünket széjjelverik, nagyon beteg lesz, meggyógyul, és széjjelver másokat. Ebből a szempontból talán az 1h:22-nél levő bunyó lehet érdekes, de minden relatív.. A felvételek kicsit misztikus hangulatúak, de főleg nézhetetlenül sötétek, a film pedig igen lassú. A drámai részek, melyekből rengeteg van, nagyon bénák, fárasztóak, a számtalan lassított felvételnek hála viszont nyugodtan nyomogathatjuk az előretekerést, nem maradunk le semmiről. Na persze, akkor se, ha meg se nézzük. (Trailer.)

Nemrég Kanadában jártam, ahol egy kedves ismerős helyi különlegességek helyett egy nagy zsák ázsiai édességgel lepett meg, ismervén viselt dolgaimat. Elsőre japánnak néztem benne mindent, a szép, ízléses csomagolás miatt, de kiderült, hogy tévedek. Csak a zöldteás castella (vagy kasutera) volt japán, amely egy hosszúkás, tömbszerű, piskótára emlékeztető, de annál tömörebb süti, melyet a portugáloktól lestek el. Állagra inkább egy muffinra emlékeztetett, kicsit fullasztó, de zöldteával, gondolom, jól le lehet öblíteni.

A második, amit próbáltam a képen látható rice crackers, amely rízsből van, száraz, és kókusztej ízesítésű. Utóbbi elég finom, ám sok agymunkát igényel a részemről, hogy a Bounty- zeletektől elvonatkoztatva össze tudjam rakni a kókuszízt az enyhén sós krékerrel. Előnyös viszont, hogy kettesével vannak csomagolva a zacskóban, így megőrzi minőségét. Ez thai.

Aztán még előkerült egy gyönyörű, zöld, piros-szalagos kartondoboz is, amelyben barley green (árpafű) cake-ek vannak, egyesével csomagolva, ilyen két gyufásdoboz méretűek, belül ragacsosabb és zöld, ez is kicsit fullasztó, de finom. A külseje puha, omlós, kicsit emlékeztett a shortbreadre, enyhén sós ízével, mellé egy kis szőlőcukor feeling (tán csak képzelem). Erről meg kiderült, hogy tajvani.

Áprilisban kerül a thai mozikba.

Raging review... Sajnálom, de szerintem a thai filmek többsége nézhetetlenül bugyuta, idióta rinyálásokkal, visitozással és értelmetlen sztorival van felszerelve, és rendszerint pocsék színészekkel is. Még az ilyen alacsony elvárásaimmal is igen nehéz élvezni az effélét, hiába az akció, a Chocolate sem hagyott bennem mély nyomokat, érdemeitől függetlenül. Még ha JeeJa Yanin annyira jó csaj lenne, bugyiban vagy valami, úgy talán lehetne örülni, hogy némely rúgásnál fellibben a szoknya, de számomra nem sok értékelhető dolog maradt a filmben. Teljesen hülyeség. Kirúgják a bandából a dobos csajt, hisztis p..a, kószál, berúg, hány, és ekkor elrabolják, ám megmenti egy idegen (a francia Kazoo vagy Kazu Partick Tang), de aztán a tetőn megtámadja őket újra egy csapat fura szuperharcos, powerskipseken ugrálva. Oké, ez mondjuk vizuálisan eredeti, még nem láttam ilyet, bár nem is hiányzott. Ezt közben még breakdance-eléssel is keverik, ha nem lenne elég az eddigi. Utóbbit egészen komolyan is gondolják, a filmben végig hip-hop muay thai megy, az akciókat Panna Rittikrai követte el, a rendező pedig Rashane Limtrakul. Trailer.

Azt el kell ismernem, hogy JeJaa nagyon ügyes, és a verekedések rendkívül látványosak, de ezek számomra mindig valamiféle kontextusba ágyazva okoznak csak örömöt, pusztán önmagáért nézve hiába jó. Pláne, ha amúgy a körítést kimondottan idétlen, béna arcok, már-már retardált pofákat vágó részegek alkotják, mert amúgy az egész filmben mindenki végig piál. Lehet, hogy ezek a helyi kulturában szórakoztatónak számítanak, én nem tudok egy kidugott nyelvű emberen nevetni, kimondottan taszít, és a thai orgánum a sok lálálával sem segít rajta. A hirtelen és persze, elnagyolva érkező, drámai jelenetek ezért aztán vesztenek komolyságukból, nem érdekel a főhősök sorsa, mert idegesít az egész, a harmadától már csak fastforward. Van néhány nagyon szép helyszín és díszlet a filmben, meg a már említett, látványos harcokból is akad bőven, úgyhogy biztos lesznek, akiknek tetszik majd.

A Twitchen olvasható hír szerint Tony Jaa és a produkciós cég, a Sahamongkol Film az Ong Bak harmadik részén törik a fejüket, bár a promóképen kívül más még nincs. Pedig a cél egy jövő év eleji bemutató lenne. Az igazat megvallva, én már a 2. részre sem emlékszem, csak arra a huza-vonára, amivel a készítése járt. Meglátjuk...

A sok, tévesen folytatásnak kikiáltott film után végre megérkezett a valódi Ong Bak 2, bár az első részhez ennek sincs sok köze. Tony Jaa 2008-as filmje sok nehézség után lett kész, a kissé hisztisnek tűnő színész egyszer egy hónapra is eltűnt, közben a költségvetés is elfogyott, de a bemutatók megjelenése óta azért sokan várták a látványos harcokat. Én is úgy ültem le a film elé, hogy majd a harci jelenetek fognak kárpótolni a várhatóan igen bugyuta, thai sztoriért, és kb. így is lett, leszámítva, hogy igazából nem kárpótoltak. Talán az erősebb nem képviselőinek jobban bejön majd, őket kevésbé izgatják esztétikai szempontok, engem kissé elkedvetlenített, hogy Jaat is beleértve nem valami szépek a szereplők, ráadásul középkori, sáros kosztümben, törzsinek tűnő rongyokban, amolyan előemberként jelennek meg, ami nem vonz. A verekedések koreográfiája persze lenyűgöző, de nem tudom, ez sokaknak elég lesz-e a filmhez. Az akciórészeket az első részhez hasonlóan Panna Rittikrai rendezte, míg magát a filmet Tony Jaa. Trailer itt.

A történetről nem is tudom, érdemes-e beszélni, vagy lehet-e, van-e egyátalán. Volt néhány gonosz és egy pár jó, meg néhány meglepetésként a másik oldalra átálló karakter, akik szembekerülnek egymással, plusz elefántok. Sok a lassú, fárasztó töltelékrész, a nagy harcos-képzés, idióta vizsgák, visszaemlékezések meg leszámolás. Furcsának tartottam azt a sokféle harcmodort is, amit a főhős bemutat a filmben, talán csak igazságtalan előítélet a részemről, de nem állt valami jól neki a részeges kungfu meg a többi hasonló. Az érdeklődésnek köszönhetően viszont sokan megnézték a filmet, jól szerepelt eddig, és már kezdhetjük várni az Ong Bak 3-at is.

A minap megszerezte a Magnolia Pictures az Ong Bak 2. részének amerikai vetítési jogait, az első részt is ők terjesztették. Ugyanekkor jelentették be, hogy már elkezdődött a harmadik rész forgatása, amelyet december végén terveznek bemutatni, és még több verekedést tartalmaz majd Tony Jaa és Dan Chupong (Dynamite Warrior) közt.

Seua khaap daap (2005), thai akciófilm, rendezte: Theeratorn Siriphunvaraporn. Látványos, szórakoztató(nak szánt), akciódús film, értelmetlen, zavaros, bugyuta sztorival. Ráadásul a thai dvd-kiadást cenzúrázták, ki van benne homályosítva minden cigaretta, alkohol és fegyver(!). Mégis megnéztem.

Van egy pár bandita, akiknek fekete mágiával és amulettekkel különleges erejük van, némelyikükön nem fog a golyó. Kiszabadulnak a börtönből, aztán el kell őket kapni, egy varázskard segítségével, amit szűzlány vérével kell aktiválni. Mindezt mai környezetben, zűrös diszkók, erődként védett épületek, forgalmas utcák közt. A végén pedig még gokartüldözés is van. A verekedések, akciójelenetek nagyon látványosak, sok lassított felvétel, drótos harc van, persze, irreális mind, de főleg ezeken van a hangsúly, mintha egy videóklip lenne. A cenzúra különösen fura dolog, mivel a film kizárólag a szexről és az erőszakról szól, bunyó, lövések, alulöltözötten riszáló nők, erőszakolás, tömött dekoltázsok láthatók, már, amit épp nem takar el folt. A fejhez szegezett pisztolyt tilos megmutatni, viszont az simán belefér, ha egy lánynak mikrosütőt rúgnak az arcába. Úgy tudom, az amerikai és német kiadáson nincs ilyen takarás. Trailer.