Keleti Szél <ázsiakult>

A soundtrack kiemelkedően jó, a már korábban említett Yeong-wook Jo műve, magában is élvezetes, dögös, modern dalok... Az ő zenéin kívül a soundtracken még egy, a filmhez és a többi számhoz remekül illő Massive Attack (Inertia Creeps) és egy Chemical Brothers dal szerepel. Szóval ilyesmi, többségében instrumentális, elentronikus zene. De talán hallgassunk is bele (mp3 stream):

 01. Some
02. Leave Home - The Chemical Brothers
03. The Usual Suspects
04. Dejavu
05. Chase
06. Death Wish
07. Light Sleeper
08. Overdose
09. Inertia Creeps - Massive Attack
10. Love Song (Some Remix) - Mot
11. Memories
12. The Connection
13. Le Chat
14. Dazed And Confused
15. Truth
16. Someone
17. The Last Time
18. Wish You Were Here
19. Trace Of Love
20. ba ram eun gam eun noon wi ro - Mot
21. Truly Madly Deeply - Swan Dive

 A film zenéje igen szép, jól megjeleníti a történet atmoszféráját. Jobbára ilyen szimfonikus aláfestő zene, amit inkább csak háttérben hallgat az ember, de nagyon szép hangok, hangszínek vannak benne, a sejtelmes, hátborzongató hangulatot a film megtekintése után hetekkel is visszaadja. Zene: Jo Young-Wook - ő szerezte egyébként a Some c. koreai film zenéjét is, amit viszont már ronggyá hallgattam, olyan jó. Ez a vonós, nagyzenekari dolog nem annyira az esetem így film nélkül, de ezzel a plusz infoval együtt már értem, miért is tetszett annyira. Ja, és ő csinálta az Oldboy, a JSA és a The Classic zenéjét is, meg még egy tucatot.

Hyeol-ui nu (2005, Korea) -imdb-  -website-  -trailer-

1808-at írunk, Korea egy kieső szigetén bizarr gyilkosságok tartják lázban a falu lakosságát. A sziget hatalmas papírmalmáról híres, amely a korhoz képest technikailag igen modern, és fontos bevételi forrása a helyieknek. A gyilkosságok, és főleg különös, durva kivitelezésük hatására egy állami hivatalnok érkezik a szigetre nyomozni. Munkáját sok minden nehezíti, a titkolózás mellett az is, hogy a falubeliek ragaszkodnak hozzá, hogy a gyilkos egy szellem. Ugyanis volt pár éve egy csúnya ügy, az egyik helybélit és családját kivégezték, és az ő szellemét hiszik most visszajárni...

Kosztümös krimi, rengeteg fordulattal, izgi nyomozás, kaland, hangulat, olyan, mint egy koreai történelmi agathachristie. A rendező remekül teremt atmoszférát, és bár történnek csúnya dolgok, azért leginkább olyan helyzetekben hozza ránk a frászt, amikor pl. egy szereplő a sötét erdőben megy, és épp nem történik semmi. Csak érezzük a veszélyt, a falevelek susogják a baljós eseményeket. Különben inkább thriller, mint horror, egy-két véres cafat, ami felbukkan, csupán a sztori elemeként van jelen, és nem az a cél, hogy gusztustalanságokat nézzünk. Ebből a szempontból talán a Hetedik jut róla eszembe, ott sem öncélúak a borzalmak, hanem sokkal több, mélyebb mondanivalót keltenek életre. Ez a film annál sokkalta lightosabb, és itt nem a mondanivalót, hanem csak a sztorit kiséri egy-egy hulla. Ezt leszámítva igazából szép a film, nagyon hangulatos a régi falu, a sziget, a táj, és a szereplők közt is szép emberek vannak, karizmatikus, jóképű arcok - s ha másért nem, legalább a kosztümökért érdemes megnézni a filmet. Magával ragadó, izgalmas, szórakoztató, drámai, a karakterek kidolgozottak, és idővel motivációjuk is napvilágra kerül. (Cherchez la Femme..:)

Az "A Bittersweet Life" cimű koreai film kicsit uncsi volt, ilyen deprimált téma, viszont a soundtrackje isteni. Az egyik kedvenc koreai filmzeneszerzőm szerezte ezt is, Yeong-gyu Jang, aki az UhUhBoo Band tagja, és a Hypnotized és Uninvited filmek zenéjéért is felelős. (Lásd előző post, ott Jang Young Gyu-nak írtam a nevét, a különböző források eltérő átirata miatt...) Hangulatos, szép, érdekes, élvezetes album, néhol klasszikus darabokkal, akusztikus hangszerekkel, gitárszólókkal, különböző táncritmsokkal, füstös énekhanggal a bárból. Magával ragadó, álmodozós, merengős, szomorkás, szép, keserédes dallamok.

01. Dialogue #1
02. seul peun na eh bam
03. dol ee kil soo uhb neun shi gan
04. Dialogue #2
05. Romance - Yuhki Kuramoto
06. bool geun lounge - Dalparan
07. gin yuh haeng
08. bool geun ice rink - Dalparan
09. dal kom han in saeng II - Dalparan
10. dal kom han in saeng - Dalparan
11. tal chool - Dalparan
12. bool ahn han jam
13. uh doo oon bang - Dalparan
14. mi haeng - Dalparan
15. Etude in E minor
16. Dialogue #3
17. sky lounge
18. dol ee kil soo uhb neun shi gan (Quartet)
19. dal kom han in saeng III - Yang Pa
20. A Honeyed Question - Hwang Jung Min

Mostanában a filmek mellett az ázsiai zenekarokkal is ismerkedek, egyrészt a mozi soundtrackek nyomán, másrészt a jóképű arcokat lecsekkolva (odaát, főleg Hong-Kongban, minden sztár énekel, pl. Jackie Chan is ugyebár, nem is rosszul). Aztán túlhaladva a lokális popgájlon idővel rengeteg egyéni, figyelemre méltó zenét találtam. Ezek közül most a koreaiakból fogok néhányat bemutatni.

The Hypnotized OST - Dye - UhUhBoo Band

Első komolyabb találkozásom az értékelhetőbb (nem-pop se hip-hop) koreai könnyűzenével a The Hypnotized című film zenéjének imádatán keresztül történt. A dráma thriller stb műremek a díjnyertes cinematography mellett a hangulatához kitűnően illő, és önmagában is rettentően jó zenéjének köszönheti egyedi atmoszféráját. A filmzene végig egyfajta nagyon cool, modern, sötétkés, lehangoló és egyszerre felemelő trip-hopos, elektronikus zene. Sajna a soundtrack cd elég rövid, a filmben, és a film azóta már megszűnt (pedig gyönyörű volt) weboldalán ennél jóval több melódia csendült fel. A lemezen 7 dal található: 1 - "Theme 1"; 2- "Theme 2"; 3 - "Tower"; 4 - "Theme 1-2"; 5 - "Street"; 6 - "Working 1"; 7 - "Working 2". Nem valami beszédes címek :) Ezen az oldalon (bár elég lassú), de végig lehet hallgatni a dalokat:

http://www.mtvtop.net/html1/10052.htm (real audio, az első oszlop gombjaival megy)

A zenét Jang Young Gyu jegyzi, akinek nevéhez fűződik a később még szóba kerülő UhUhBoo project mellett több koreai filmzene is (Pl. A Bittersweet Life, The Uninvited, The Foul King OST). A számok fele instrumentális, az 5-ös, Street címűt Yi Sung Yol énekli, a honlapján - ahol Syblue-nak nevezi magát - a szólóalbumába lehet belehallgatni, szimpatikus indie rock a populárisabb fajtából. Az első két dalban pedig Dye énekel, ő 28 éves és nő...

Dye: Closedtrace (2005). Róla sajnos keveset tudni, mindenesetre idén megjelent egy lemeze, vagyis inkább EP, mert nem túl hosszú, csak 5 dal. A film hangulatához hasonló, búskomor, szép trip-hop ritmusokat, és electronicát tartalmazó dalok, a 4-es (a kedvencem, Windburn) és az 5., a Hypnotized OST-n is megtalálható dal koreaiul, a másik három angol nyelven hallható. Talán a Portisheadhez hasonlítanám. A címadó és az utolsó dalt a fent említett Jang Young Gyu írta, jók is. Aki nem hiszi, járjon utána :), az alábbi linkeken végig lehet őket hallgatni (wma), és akinek tetszik, az le is csenheti egy megfelelő programmal (Streamdown).

1 - She smiles; 2 - Closedtrace; 3 - Homesick; 4 - Windburn; 5 - Face

Nos, magáról az UhUhBoo Projectről, illetve Band - néha így, néha úgy nevezik, lehet, hogy "Project Band" - nem tudok sokat, csak, hogy igen tehetségesek, egyediek, alternatívak, őrültek, és jónéhány remek filmzenéhez is közük van, pl. a Sympathy for Mr. Vengence soundtrackjét a zenekar írta. Nehéz besorolni munkásságukat, végighallgatva az életmű nagy részét igencsak változatos dolgok vannak benne, alternatív rocktól, keményrockon, elektronikus, technós dalokon át kutyaugatásra emlékeztető őrültségek, sanzonos, jazzes ritmusok is előfordulnak. Talán a legjobb szó rá, hogy "experi(-)mentális". :)

 Hallgassuk meg tavalyi, Tuna World című 3 számos lemezüket (.wma):

1. Domestic Citizen; 2. Driver Restaurant, 3. Mr Ahn Sung Chul

(Korea, 2002) -imdb- -trailer- -music video-

A Hypnotized című, szuperlatívuszokban jellemezhető koreai thrillerféleség rendezőjének előző műve (sajnos csak két filmje van). Kim In-Shik dráma-románca a várakozásaimnak megfelelően remekbe szabott. Bár a film két azonosnemű szereplő (nem lány) szerelmeskedésével kezdődik, mégsem a homoszexualitásról szól, azt inkább csak eszközként(?) használja az emberi kapcsolatok mélységeinek feltárásához úgy, hogy a végén már minden averziómmal együtt annak szurkolok, hogy csókolózzanak. Pedig itt nem olyan nyalizással indul a film, mint Wong Kar-Wai Happy Togetherje, ami szintén két férfi ölelkezésével kezdődik, hanem vadul csinálják... Aztán a film első fele a munkanélküli hajléktalanok világába kalauzol el, majd - hogy mégiscsak "road movie" legyen - az aluljáró sötétjéből elindulnak a szereplők a világba, a 2 pasi (a homo ex-hegymászó, a hetero válófélben levő tönkrement tőzsdés) meg egy csaj (kurva, aki a homóba szerelmes).

Gyönyörűek a képek, nem tudom, ezért a rendezőt vagy a cinematograperht (talán inkább utóbbit) kell dicsérni, persze néhol agyonszinezve láthatjuk a legkékebb eget és tengert a legtöbb csillámmal, király beállítások, szinte minden képkocka elmehetne wallpapernek. Ez a szépség néhol kitűnő, touching kontrasztját adja a szereplők ultra szánalmas életének. Vagy a fene tudja. Ha leszedjük a sallangot, az egyhónapja hordott koszos kabátot, valójában mégiscsak náluk a világ gyönyörűsége, és néha egy-egy szép tájt bámulva boldogabbak is másnál.

Két filmből nehéz általánosítani, de azért az ismétlődő jelenetekkel együtt elmondható, hogy Kim In-Shik filmjeit már nem lehetne elképzelni dráma, prüdéria mentes szex, szerelem, és egy csomó öngyilkossági kisérlet nélkül. A világ műmámoraitól megfosztott, tönkretett szereplőit felboncolva az élet mélyen rejlő igaz szépségeit próbálja elénk tárni, az őszinteség, a szeretet, a puszta lét szabályokat nem tűrő valódi világát. A sok-sok szenvedés, tragédia, bűn, szenny és sár közt teszi észrevétlenül láthatóvá, hogy mi az, ami igazán tiszta.

másnak is tetszett