Keleti Szél <ázsiakult>

Tegnap egy nagyon szép, unalmas, értelmetlen, hosszú filmet láttam, mégsem tudom azt mondani, hogy rossz volt, inkább csak csalódás. Főleg a végén, mert az egésztől azt vártam, hogy vezessen valahová, aztán lehet, hogy direkt csinálták ilyenre. Ebben is mongol nomádok voltak jurtában (magára maradt férfi), meg észak-koreai menekültek (anya és fia), és a közös nyelv hiánya miatti kommunikációhiányt meg az ezzel ellentétes megértést láthattuk kibontakozni a sivatagi hétköznapokban. Tehénfejés, ganégyűjtés, sztyeppe, ének. A táj - szerintem - csodás, és a felvételek most inkább a természet, mintsem az operatőr munkáját dícsérték, sokszor remeg is a kamera, talán valami áldokumentum vagy művészi célból (vagy nem). A film maga - Hyazgar (2007) - egyébként dél-koreai/francia produkció, a rendező, Zhang Lu, kínai, a szereplők többsége és a film nyelve pedig mongol. Trailer.

North Hemstead (NY) városka első, bájosan amatőrre sikerült, ázsiai fesztiválján jártam a hétvégén. Ezt annak apropóján tartották, hogy a Long Island északi partjainál található környék egyre változatosabb etnikumú. Egy kis realitástesztnek is jó volt a buli, hogy a sok profi, sztár (színész, zenész) után valóságos keletieket is lássak, akiknek összegabalyodik a szalag a kezükben tánc közben, és akiknek nem törik el a deszka a rúgástól. :)

Woochi aka The Taoist Wizard (2009), koreai akció, komédia, fantasy. Rendező, író: Choi Dong-Hun (Tazza, The Big Swindle). Fsz: Kang Dong-Won, Im Su-Jeong, Kim Yun-Seok, Baek Yun-Shik, Yu Hae-Jin.

Egyszernézős, szórakoztató film. Istenekkel és goblinokkal indul a régi időkben, amikor is egy renitens, pökhendi, nőcsábász varázslót végül bezárnak egy tekercsbe, mint kép, ahonnét a mai korban szabadul ki, hogy segítsen elkapni pár emberalakot öltött gonosz szellemet. Némi akció, harc, egy kis cgi, varázslatok, mókás jelenetek vannak benne. Íme.

Juyuso seubgyuksageun 2 (2009), Dél-Korea. Tíz évvel a nagysikerű komédia után itt a folytatás. A rendező ismét Kim Sang-Jin. A sztori is hasonló, pár fiatal ki akar rabolni egy benzinkutat, majd mikor rájönnek, hogy nincs elég pénz, megpróbálják üzemeltetni a helyet az ott dolgozókkal - akiket az első részben a támadók túszul ejtettek, ám most másképp alakult. Aztán újabb gengek támadnak az üzletre, mindenféle csoportok és egyének kerülnek az egyre nagyobb káoszba, ahol aztán verekedések is kialakulnak. Az első részt viccesebbnek éreztem annó, nem tudom, az elvárásaim változtak-e meg, ezen most nem nevettem, de azért szórakoztató volt.

Kiküldött tudósítónk jelenti :) A West 32nd c. filmnél már szó esett róla, hogy ez a nyugati, 32. utca Manhattanben (New York), ahol a helyi koreaiak gyülekeznek. Most megnéztem egy utcányit belőle, elég kicsi terület, és nincs olyan hangulata, legalábbis nappal, mint a film(ek)ben. A központi rész hivatalosan a "Korea Way", a Broadway és a Fifth Avenue közti pár háztömb, a környező plusz egy-két utcában már ritkásabban látni koreai betűket. Itt főleg éttermek, és leginkább karaoke-bárok találhatók, van egy ázsiai szupermarket, egy bank stb. Annyiban különbözik a város többi részétől még a hely, hogy a szokásos földszinti üzleteken kívül itt a felsőbb emeleteken is vannak boltok és étkezdék, bár fogalmam sincs, hogy lehet feljutni. Egyébként más nem is nagyon van, inkább csak bizniszelés, maguk a koreaiak külsőbb kerületekben laknak, de azért ha valaki erre jár, biztos talál érdekeset, pl. van egy könyvesbolt is, ajándéktárgyakkal, filmekkel.

A koreai nagykövetség által szervezett filmhét május 10. és 14. között kerül megrendezésre az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Program:

Május 10. (hétfő):
A gyilkos hangja - Voice of a Murderer (kisterem, 17:00),
Nemzeti válogatott - Take Off (nagyterem, 19 és 21 órától).

Május 11. (kedd):
Egy szépség portréja - Portrait of a Beauty (kisterem, 17:00),
A bronzérmes - Bronze Medalist (nagyterem, 19 és 21 órától).

Május 12. (szerda):
A maszkos sztár - Highway Star (kisterem, 17:00),
Bocsánat - Sa Kwa (nagyterem, 19 és 21 órától).

Május 13. (csütörtök):
Remekmű - The Classic (kisterem, 17:00),
Repülj, Heo Dong-gu! - Bunt (nagyterem, 19 és 21 órától).

Május 14. (péntek):
Egy mázsás bombázó - 200 Pounds Beauty (kisterem, 17:00),
Pletykalavina - Speedy Scandal (nagyterem, 19 és 21 órától).

A filmeket eredeti nyelven, angol felirattal, magyar szinkrontolmáccsal vetítik. A nagytermes előadásokra szóló jegy ára 770 forint, a kistermes vetítések ingyenesek. A filmekről bővebben itt.

Ezen kívül indul egy koreai filmklub az Örökmozgóban is, ahol május 5-én, szerdán 18h-kor a Számkivetett a Holdon (Castaway on the Moon) c. film kerül bemutatásra, magyar fansubbal, ingyen.

Lassan egy éve vettem ezt a 2007-es, koreai filmet Chinatownban, egy ázsiai-dvd-boltban, érdekességképpen azért is, mert NYC-ben játszódik. Szép, delux, domború kartonban volt, és a tapasztalt szemnek is eredetinek tűnt, így kissé meglepett, amikor beraktam, és német nyelvű menük jöttek fel. Először azt hittem, a médialejátszó hiszi azt, hogy nekem ilyen kell ebben a térségben, de egyre inkább úgy festett a dolog, hogy nincs más, kénytelen voltam eredeti nyelven, német felirattal élvezni. Szerencsére New York Koreatownjában játszódik a film, erre is utal a címe (utcanév), így a két harmadában angolul beszélnek.

Koreai-amerikai koprodukció, a CJ Entertainment terjeszti, de inkább indie filmnek tűnik, a rendezője Michael Kang. Főleg koreai-amerikai színészek szerepelnek benne, a főhős John Cho, akit talán a Harold és Kumar filmekből ismerhetünk, valamint Jun-seong Kim és Grace Park, a Battlestar Galactica "Boomer"-je. Azóta kiadták már a dvd-t a tengerentúlon az ősszel, angol felirattal és sok extrával, és azzal reklámozva, hogy "this is not a Chinatown bootleg" :D

A Tribeca Film Festival-on debütált a film, majd Pusanban, ill. koreában vetítették, később még megjárt néhány fesztivált, mire a boltokba került, a németeknél még 2008-ban, majd tavaly októberben a már említett R1-es verzió.

A film elég jól indult, a K-town gengsztereinek világába csöppen egy ambíciózus, koreai származású ügyvéd (John Cho). Egy fiatalkorú srácot védene, akit gyilkossággal vádolnak, és akinek van egy csinos nővére (Grace Park). Hősünk csak lassan ismerkedik meg a helyi viszonyokkal, mint kívülálló, lévén sokadik generációs, amerikai szülött, akinek öltönyben, akadozó nyelvtudásával nehéz beilleszkednie a koreai negyed éjszakai világába. Információk után kutatva végül megismerkedik egy helyi rosszfiúval is, majd bedurvulnak a dolgok. Egész jó lett volna, ha a végén nem kavarják össze a sztorit, de azért hangulatos volt. Előzetes.

Bosszúszomj után vérszomj, itt van az Oldboy-jal elhíresült koreai rendező, Park Chan-wook új filmje, a Thirst (Bakjwi, 2009). Egy kórházban ügyködő pap beszáll egy fenyegető vírus elleni küzdelembe, mint tesztalany, ám a szertől vámpírrá alakul. A horror-dráma producere és írója is Park Chan-wook, a történetet részben Émile Zola Thérèse Raquin c. regénye ihlette. Természetesen van benne szerelmi szál is, sőt, ez az első koreai film, amelyben férfi nemiszerv is felbukkan. De valószínűleg más érdemei miatt nyerte el az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Zsűri díját.

Főszereplők: Song Kang-ho, Kim Ok-bin, Shin Ha-kyun; fényképezte: Jeong Jeong-hun. A zenét Cho Young-wuk írta, aki a rendező korábbi filmjein is dolgozott (I'm a cyborg, Oldboy, JSA). A soundtrack még a tavasszal megjelent, amikor a filmet is bemutatták, amely aztán egy tucatnyi filmfesztiválon szerepelt még. A koreai és amerikai DVD-k november 17-én, a brit dvd és bluray pedig január 25-én jelennek meg. Magyar kiadásról egyelőre nem tudok, de bizonyára lesz az is. A fansubot már megtalálhatjuk a feliratok.hu-n... Trailer:

Bár Park Chan-wooktól eddig csak a Lady Vengence-t untam, a többi tetszett, nem tettem túl magasra a mércét, mégiscsak horrorfilm, ráadásul vámpíros. Az pedig hiába divat a mai emókorban, engem sosem fogott meg igazán, kivéve mondjuk a Moon Childot. Igaz, a szörcsögést ott sem bírtam, kéne valami vámpír-etikett az étkezéshez.. Abban viszont a korábbiak alapján nem kételkedtem egy percig sem, hogy sikerül-e a rendezőnek durva vagy ijesztő filmet csinálni, inkább az a kérdés, hogy lehet-e egy ilyen sztori elég komoly. Ez egy új terület volt neki is, ügyesen vágott bele. A sztoriról többet nem árulok el inkább. A rá jellemző fordulatokat, bizarr jelenteket és humort itt is megtaláljuk, és nem egy hétköznapi történetet fogunk látni. Bár az alapproblémák (vérigény, napfény-fóbia és morális kérdések) nem hoznak sok újat, inkább a megvalósítás. Érdekesek a kameramozgások, és a szexuális vagy vámpíros jelenetekben kevés a kompromisszum. A történet lassú drámaként folyik, és az izgalmasabb részekben sem akciót látunk, inkább eszement, morbid poénokat.