Japán mitológiai elbeszélések
Egy antikváriumban kaptam fel tavaly ezt a kis könyvecskét, könnyű, vékony és olcsó volt. Azt írják, japán őstörténeti feljegyzések és regék olvasmányos gyűjteménye. Ebből sajnos az utóbbi jelző nem áll. 1999-es kiadás, semmit nem találtam róla a neten, még további, előjegyezhető, antikvár példányt sem, úgyhogy nem lehetett valami nagy példányszámú megjelenés. A téma mindenesetre érdekes. Japánból Kevey István és Ichikawa Miyoko fordították. Az ország és isteneik születéséről szóló, rövid - és nem igazán izgalmas - történetek vannak benne, pl., hogy először valami katyvaszból szétválasztották a levegőt (eget) és a földet, aztán vmi isten és neje nekiállták gyúrni a sarat, majd csináltak rá tengereket és földeket, egy dárdával vagy valamivel kavarták, és a végén lecsöppenő sárból sziget lett (Japán, gondolom), aztán lejöttek még szigeteket szülni meg mindenfélét. Az ilyen témában megszokottaknál is értelmetlenebbnek tűnő, cseppet sem olvasmányos sztorik kicsit lehangoltak, ennél még a Fehérlófia is jobb.. De ennek azt hiszem, leginkább a fogalmazás az oka, olyan a szöveg, mint valami gyenge, gépies nyersfordítás.
 

Sijie Dai 1954-ben, Kínában született, értelmiségi családba. Ezért a maoista kormány a kultúrális forradalom jegyében falura küldte átnevelődni, azonban három év után hazatérve sikeresen befejezte a középiskolát és egyetemet. Ezután egy francia ösztöndíjat kapott, és párizsi tanulmányai során érdeklődni kezdett a filmek iránt. Hamarosan filmrendezőként lett ismert, és csak később vált íróvá. Saját regényét, a részben önéletrajzi ihletésű Balzac és a kis kínai varrólányt maga vitte 
A japán filmrendező munkásságának kedvelői számára kötelező darab Tom Mes róla szóló könyve: