2010. március 4., csütörtök
KÖNYV:
Moly polcok
Mivel folyamatosan gyarapodik a site könyvekkel, és rakosgatják őket a felhasználók nyílt és saját, zárt polcaikra, egy kis emlékeztető, hogy ilyenek vannak, lehet bővíteni:
http://moly.hu/polcok/japan-nyilt-polc
http://moly.hu/polcok/harcmuveszetek (nyílt polc)
http://moly.hu/polcok/azsia-mint-szakirodalom-nyilt-polc
http://moly.hu/polcok/azsia-mint-szepirodalom-nyilt-polc
http://moly.hu/polcok/kina
http://moly.hu/polcok/keleti-kinai-koreai-stb-konyvek
http://moly.hu/polcok/japan-irodalom
http://moly.hu/polcok/india
Hű, mennyi van, lenne mit olvasnom! :)
asiafan írta
13:40-kor
Főoldalra vele!
2010. március 2., kedd
KÖNYV:
Nam Cao: Chí Phèo
„Vou Dai első számú tekintélye, a Méltóságos Bölcs, már régen számot vetett azzal hogy nincs nagyobb ostobaság, mint a falu fiataljainak olymérvű sanyargatása, amivel a vidék elhagyására kényszerítjük őket. Tízből kilenc, aki így elment, kalóz megátalkodottsággal tért vissza. Az igazán tapasztalt ember mindig csak módjával, félig-meddig igázza le a népet. Elébb finoman a folyó mély vizébe lök mindenkit, aztán a kezét nyújtja, hogy hálára kötelezze a könyörületért esdelőket. Az öklével veri az asztalt, hogy kizsaroljon az emberekből öt piasztert, de miután a zsebében van a pénz, a „szegénység láttán érzett szánalomból” tíz szu alamizsnát szór szét nagylelkűen. És az ilyen ember mindig tudja, kivel hogyan bánjon. Legkönnyebb megsanyargatni a némileg vagyonos embereket, mivel szép feleségeik és sok gyermekük miatt félnek a mandarinoktól. A család nélkülieket kétségtelenül egyszerű lenne eltenni láb alól, de nem hoznának semmi jövedelmet, hacsak a testük, a csontvázuk nem az. Nem érdemes beléjük kötni, mert ezzel csak az ellenségnek ad okot az ember a kötözködésre: mint minden faluban, Vou Daiban is megvoltak a különböző klikkcsoportok egy-egy vezető körül.”
Már nem is tudom, hogy került hozzám ez a könyv, régóta itt hentergett, most gondoltam, elolvasom, mert elég rövid, csak 98 oldal. Nam Cao vietnámi író (róla bővebben itt és itt), kisregénye, a Chí Phèo 1941-ben íródott, 26 éves korában. Címszereplője egy züllött, iszákos alak, aki a börtönből visszatér falujába. Nem sok cselekménye van a történetnek, inkább a karakterek érdekesek, és elég részletesek a leírások benne, néhol unalmas. Érdekes, ahogy bemutatja a korabeli, szinte feudális társadalmat, az emberek viselkedését, szinte megelevenednek előttünk a jelenetek, mégis a stílusa (már ha van) elég egyszerű, szinte már gyerekes, mintha egy jobban sikerült házifeladat-fogalmazás lenne.
asiafan írta
21:04-kor
Főoldalra vele!
2009. december 2., szerda
JAPÁN • KÖNYV • WEB:
Japán polc
Japán polc a moly-on, bárki hozzáadhat, és találhat olvasnivalót a témában:
http://moly.hu/polcok/japan-nyilt-polc
Plusz egy hír: A felkelő nap árnyékát jegyző Ferber Katalinnak új könyve jelent meg, a Mindenki Szellemi Kalauza: Japán. "A tizenhat éve Japánban élő és tanító professzorasszony könnyed, szellemes hangvétellel mutatja be Japánt, annak szép, kevésbé, szép, vagy éppen nehezen elviselhető hagyományait, jelenét, jövőjét, mindazt - a földrajztól, nyelvtől, a közlekedéstől, a kommunikáción át a maffiáig -, amely egy „mindenki szellemi kalauzába” belekívánkozik. A nagy formátumú albumot óriási színes fotók illusztrálják, pontosabban: a szerző egy–egy fotóhoz írja „hozzá” bédeckerét."
asiafan írta
20:06-kor
Főoldalra vele!
2009. szeptember 3., csütörtök
JAPÁN • KÖNYV:
Japán szleng
Beleolvastam a Dirty Japanese c. könyvbe, amit még tavasszal vettem meg, kis vékony, könnyen olvasható kiadvány a japán szlengről, angolul. Tematikusan rendezi a haveri szövegkörnyezettől a szexen át az anyázásig a különféle szituációkat, és japán írásmóddal plusz fonetikus átírással is benne vannak a különféle kifejezések. Mindenkinek csak ajánlani tudom. (Aki már most úgy érzi, hogy nem élhet tovább japán nyelvű káromkodás nélkül, itt és itt talál néhány kifejezést.)
Amellett, hogy érdekes látni, hogy ott is van ilyen, annak is hasznos lehet, aki már beszél valamennyire a nyelven, és jobban elvegyülne, vagy aki tudni szeretné, ha éppen csúnyát mondanak rá. Nekem annyiból érdekes még, hogy egyik-másik fordulat a filmekből is ismerős. Az tetszik még a könyvben, hogy megpróbálja viszonylag pontosan leírni a viszonyokat és szituációkat, ahol egy-egy változat előfordul, próbál találó, pontos szleng-megfelelőt párosítani hozzá angolból. Sok ilyen szótár, lista csak alternatívákat sorol fel egy-egy szó mellé (pl. hányféleképpen mondható, hogy segg), miközben egy rosszul használt szlenggel csak az ellenkezőjét érjük el, akármi is a célunk (menőzni, sértegetni, jópofáskodni), és nevetségessé válhatunk. Itt viszont már a különféle köszönéseknél jellemzi, hogy milyen stílusú fiú, lány szájából hangzik el tipikusan. Ismerősök, barátok fokozataiból is vagy másfél tucatnyit listáz, és néha extra példamondatokat is találunk egy-egy szituációhoz. Bizonyos, saját névvel illetett embercsoportokról hosszabb leírásokat is találunk (otaku, hikki).
Általában minden szót, szópárt vastagon kiemelve, odaillő példamondatban olvashatunk. A szavak egy része, mint a japán nyelvben sok normális szó is, angolból ered, japánosított kiejtésű átírás. Mint pl. a Starbucks kávézók: "sutaba", a mazochista "mazo", a kotongumi "gomu", plusz vannak, bár ritkán, japán eredetű szavak is, amelyek nemzetközileg ismertek, de ilyet nem írok le :) Mindenesetre érdemes néhány kifejezést megismerni, ha valaki intim viszonyt tervez folytatni egy őslakossal. Megtudhatjuk azt is, hogy pl. hányféle szellentés-hangutánzó szó van, hányféle mellméret, illetve, hogy a zenekulturális különbségek folytán az oboázás náluk a shakuhachi (japán fuvola). :)
asiafan írta
20:47-kor
Főoldalra vele!
2009. április 30., csütörtök
KÖNYV:
Kitano könyv
Nem is tudtam, hogy megjelent itthon Takeshi Kitano egy könyve, a Fiú, amíg nem találtam rá egy kritikára. A könyvből elolvashatunk egy részletet is.
asiafan írta
13:58-kor
Főoldalra vele!
2009. február 13., péntek
JAPÁN • KÖNYV • WEB:
One Hundred Famous Views of Edo
Utagava Hirosige (Hepburn-átírásban Hiroshige Utagawa) (1797–1858) japán festő. Leginkább színes fametszeteket készített, és tájképsorozatokat adott ki. Talán a legismertebb japán képzőművésznek mondható, legalábbis fametszetei igen népszerűek. Nagy hatással volt a francia impresszionistákra is, Van Gogh két művét is lemásolta a fenti gyűjteményből. A 100 híres, edói látképet még 1858-ben publikálták, a festő halála évében. Címével ellentétben a kötet 118 képet tartalmaz, és lenyűgöző sorozat. (Edo egyébként a mai Tokió.)
Egész véletlen került a kezembe a könyv, de nem tudtam levenni róla a szemem a végéig, bármelyik képet szívesen kitenném a falra, csodálatosak. Az élénk színek, harmonikus elrendezés, szépség mellett különösen az tetszik, hogy élettel teli, szinte megelevenednek benne a korabeli utcák, tájak. Annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy "csak" tarka fametszetet látok, olyan érzés, mintha fotót néznék, olyan elkapott pillanatok vannak rajta, érdekes szemszögekből. A maga korában nagyon modernnek hathatott ez a fantáziadús látásmód, érdekes keretezések, közeli-távoli dolgok. A lenyomatok egy jóminőségű sorozatát a Brooklyn Museum őrzi, és szerencsére a neten is fent van. Itt végignézhetjük őket, és arról is olvashatunk, épp mi szerepel a képeken:
http://www.brooklynmuseum.org/exhibitions/online/edo/
asiafan írta
10:01-kor
Főoldalra vele!
2009. február 6., péntek
KÖNYV:
Paprika könyvben
Akinek tetszett Satoshi Kon animéje, a Paprika, hamarosan elolvashatja a film alapjául szolgáló regényt is (már, aki nem tud japánul, angolul viszont igen). A brit Alma Books kiadónál jelenik meg áprilisban Yasutaka Tsutsui (Paprika című) regénye, melyet Japánban 1993-ban adtak ki. A mű első néhány fejezetébe pedig már most beleolvashatunk. Aki nem látta volna a filmváltozatot, magyarul is megjelent DVD-n, itt pedig az előzetese. Az író, Tsutsui Oszakában született, főleg scifit ír, számos díjat nyert. A fenti kiadónál már két másik regénye is megjelent angol fordításban, a Salmonella Men on Planet Porno és a Hell.
asiafan írta
4:22-kor
Főoldalra vele!
2008. november 17., hétfő
KÍNA+HK • KÖNYV:
Útikönyv for free
"Ingyenesen letölthető, magyar nyelvű, 26 oldalas, PDF formátumú, szabadon kinyomtatható ismertető Kanton (Guangzhou) városról." A szerző oldalát is ajánlom.
asiafan írta
13:59-kor
Főoldalra vele!
2008. augusztus 10., vasárnap
KÍNA+HK • KÖNYV:
Lust, Caution - a story
A Lust, Caution (magyar mozikban: Ellenséges vágyak) című, Arany Oroszlán nyertes Ang Lee film alapjául szolgáló novellát Eileen Chang írta, 1950-ben. Az eredeti 26 oldalas, az általam olvasott, angol verzió pedig 50, mivel pici, lazán írt lapokból áll, vagyis rendkívül rövid elbeszélés, ha azt vesszük, hogy végül egy 157 perces, csodás film készült belőle. Ráadásul hosszas leírások, rengeteg részlet is "foglalja a helyet", a történet jóval tömörebben kerül bemutatásra. Meglehetősen gazdag vizuális fanzátiát igényel a ruhák, ékszerek, berendezések, arcok hosszú bekezdéseken keresztül tartó leírása, viszont talán pont ez az, ami emlékeztet a film aprólékos eleganciájára, feledhetetlen hangulatára, amelyet a részletesen kidolgozott képek, a finom mozdulatok és a kitűnő színészi játék keltett életre. Azzal együtt is, hogy a novella rövid időszakot mesél el, könnyű elképzelni, hogyan született belőle egy hosszabb történet, olyan sok apróságot hint el a szereplőkről és viszonyukról, amiből következtethetünk a múltukra.
A sztori a filmhez hasonlóan a főhősök megismerkedése után két évvel, a mahjong-asztalnál kezdődik, és egyből arra a napra ugrik, amikor a végső események történnek. A helyszín a japánok által megszállt Shanghai a 40-es évek elején, előkelő politikus-feleségek óriás gyémántgyűrűkkel az ujjukon ülnek az asztalnál. A házigazda ellen merénylet készül, és az egyik, fiatal, vendég hölggyel titkos viszonyt folytat. A lány rá vár egy kávézóban, a vendégek, a ruhák, mozdulatok mind hosszan és részletesen vannak leírva, s közben megismerjük a múltat is, amikor még diáklányként hazafias darabokban játszott. Most is egy hazafias darab színésznője, ám egészen másként. A történetben szerepel a szabónál tett út is, ahogy több más apróság, ezeknél fordított a helyzet, a könyvben néhány mondatot foglalnak el, míg filmen végig voltak játszva. Ha jobban belegondolok, szinte a teljes forgatókönyv szerepel a novellában is, csak az események gyorsabban, a hangulatok, pillanatok pedig hosszan elnyújtva vannak elmesélve. Ami viszont hiányzik, azok a szerelmeskedések, együttlétek, amelyek olyan dominánsak a filmen, és ott nem is érződnek fölöslegesnek, itt egyátalán nincsenek kifejtve. Az események alakulásából, a szereplők gondolataiből következtethetünk rá. A vásznon látottakhoz képest egy kicsit talán a végkifejlet is érthetőbb. Az angol kiadás egyébként a fordító előszavával indul, a nevek és kiejtés magyarázatával, a végén pedig egy pár oldalas utószó található a filmet rendező Ang Leetől és a forgatókönyvíró James Schamus által, amelyben a főhős motivációjáról mereng.
asiafan írta
22:42-kor
Főoldalra vele!
2008. július 14., hétfő
JAPÁN • KÖNYV:
A felkelő nap árnyéka
Elolvastam Ferber Katalin könyvét Japánról - A felkelő nap árnyéka címmel. Azóta eltelt három hét, hagytam (volna) ülepedni, de nem nagyon süllyed az élmény, még most is izgatott vagyok a könyvtől, nem találom rá a szavakat. Ha az érdekességeket, tanulságos sztorikat akarnám kiemelni, be kéne másolnom szinte a mű egészét. Inkább olvassa el mindenki!
Ritkán olvasok mostanában, a könyvet is hónapokkal ezelőtt vettem meg, és dobtam a szekrény mélyére. "Bele kéne már nézni" gondolattal erőltettem magamra egy pakolás során, hogy az első pár oldalt elolvassam, hogy legalább képem legyen róla, hogy mi ez, és később elő tudjam venni, ha épp hangulatom támad.., erre azonban nem került sor, mert néhány bekezdés után már képtelen voltam letenni a könyvet. Nem titkolom, hogy a keleti országok közül Japán a kedvencem, imádom őket. Szerencsére nem pont azért, amit kifelé mutatnak a világba, bár az is része, mégsem vagyok egy elvakult manga-fan, robotika-tudós vagy használtbugyi-gyűjtő, egyedül talán csak hello kitty a gyengém. Szóval, bennem is felmerül már sokszor, hogy tán más is van a felszín alatt, hogy nem lehet könnyű ott élni, hogy milyen gyökerekből eredeztethetőek a helyi furcsaságok. Ezért - bár sokkolhatott volna, sokszor meg is lepett, és számomra elviselhetetlennek tűnő helyzeteket, életmódokat írt le részben a könyv - nem sikerült elvennie a kedvem az országtól, sőt, méginkább megerősítette bennem a rajongást azzal, hogy egy szélesebb, árnyaltabb képet tudok így kialakítani, ami talán közelebb áll a valósághoz, mint egy fekete-fehér mezőn átvágtató, történelmi szamuráj. Témánknál maradva a filmek, drámák megértésében is segíthet a japán társadalom működésének megértése, sok - számukra triviális - utalás, helyzet kontextusba került. Mindenképpen ajánlott olvasmány annak, akit mélyebben érdekel az ország, még akár egy turistáskodás előtt is hasznos lehet, hogy más szemmel (nyitottabbal...) nézzük a dolgokat.
A könyv valójában egy beszélgetés Ferber Katalinnal, aki 15 éve él az országban, a rangos, tokiói Waseda Egyetem docense, gazdaságtörténész. Kozák Gyula szociológus faggatta a Japánban töltött évek tapasztalatairól és tanulságairól. Van, akik szerint sötét, negatív képet fest az országról, szerintem csak elfogulatlan, egyéni kritikáról van szó, és az ő nézőpontjánál fontosabb, hogy bemutat és megmagyaráz olyan nehezen érthető, élhető dolgokat is, amelyek épp úgy a valóság részei. Hogy ki mit kezd ezzel, hogyan ítéli meg, az szabadon választható. Minden országról lehet rosszat mondani, vannak idegesítő dolgok, és különösen nehéz egy, a mienktől eltérő kultúrába beilleszkedni, illetve mindig vannak olyan emberek, akik habitusa nem passzol valamely környezetbe. Vagy megszoksz vagy megszöksz :) A történet nagyon személyes, de épp ezért őszinte és a maga szubjektivitásában hiteles elbeszélés, amelyből egy nagyszerű, szorgalmas, tehetséges, küzdeni képes ember és egy hasonló kvalitásokkal rendelkező ország képe rajzolódik ki.
Egy interjú: a Mancsban
És két beszélgetés a Tiloson: egyik, másik.
asiafan írta
10:36-kor
Főoldalra vele!
2008. május 5., hétfő
KÖNYV • NEWS:
Szép könyvek
Két kínai könyv és egy japán is díjat nyert az idei Lipcsei Könyvvásáron, amely márciusban volt. Nem a tartalmukkal, hanem a küllemükkel nyertek, az Unesco és a német Book Art Foundation (Stiftung Buchkunst) által adományozott díjakat kapták meg, amelyek a legszebb könyveknek (Most Beautiful Books in the World) járnak, hét kategóriában. Idén 33 ország vett részt kb. 700 könyvvel a versenyben. A német alapítvány a fődíj, az Arany Levél mellett 13 érmet oszt ki, plusz az Unesco is különdíjat ad. Utóbbit a kínai Ants c. könyv nyerte meg, Zhu Yingchun, Zhou Zongwei műve (kiadó: Jiangsu Literature & Art Publishing House), a kétnyelvű kiadvány a hangyák életét hozza párhuzamba az emberekével. A japán könyv, amely ezüstérmet nyert: Michio Suzuki (Ed.) - The Birds and Birdlore of Tokugawa Japan. Gondolom, madarakról szól. A másik, tiszteledíjas kínai könyv az After c. (Sun Naiqiang, Wang Le, Wang Chengfu, Shi Changsheng; Tianjin Yangliuqing Fine Arts Press). Ez látható a fenti képen.
asiafan írta
14:51-kor
Főoldalra vele!
2008. január 17., csütörtök
JAPÁN • KÖNYV:
Japán mitológiai elbeszélések
Egy antikváriumban kaptam fel tavaly ezt a kis könyvecskét, könnyű, vékony és olcsó volt. Azt írják, japán őstörténeti feljegyzések és regék olvasmányos gyűjteménye. Ebből sajnos az utóbbi jelző nem áll. 1999-es kiadás, semmit nem találtam róla a neten, még további, előjegyezhető, antikvár példányt sem, úgyhogy nem lehetett valami nagy példányszámú megjelenés. A téma mindenesetre érdekes. Japánból Kevey István és Ichikawa Miyoko fordították. Az ország és isteneik születéséről szóló, rövid - és nem igazán izgalmas - történetek vannak benne, pl., hogy először valami katyvaszból szétválasztották a levegőt (eget) és a földet, aztán vmi isten és neje nekiállták gyúrni a sarat, majd csináltak rá tengereket és földeket, egy dárdával vagy valamivel kavarták, és a végén lecsöppenő sárból sziget lett (Japán, gondolom), aztán lejöttek még szigeteket szülni meg mindenfélét. Az ilyen témában megszokottaknál is értelmetlenebbnek tűnő, cseppet sem olvasmányos sztorik kicsit lehangoltak, ennél még a Fehérlófia is jobb.. De ennek azt hiszem, leginkább a fogalmazás az oka, olyan a szöveg, mint valami gyenge, gépies nyersfordítás.
asiafan írta
16:54-kor
Főoldalra vele!
2007. január 10., szerda
KÍNA+HK • KÖNYV:
Sijie Dai
Sijie Dai 1954-ben, Kínában született, értelmiségi családba. Ezért a maoista kormány a kultúrális forradalom jegyében falura küldte átnevelődni, azonban három év után hazatérve sikeresen befejezte a középiskolát és egyetemet. Ezután egy francia ösztöndíjat kapott, és párizsi tanulmányai során érdeklődni kezdett a filmek iránt. Hamarosan filmrendezőként lett ismert, és csak később vált íróvá. Saját regényét, a részben önéletrajzi ihletésű Balzac és a kis kínai varrólányt maga vitte filmre, aztán A DI-komplexus címmel írt regényt, melyért Prix Femina díjat kapott. Mindkét regénye kapható magyar nyelven is, bár a Balzac esetében én javaslom a film beszerzését. A rendező-író franciául ír, Párizsban lakik. Legújabb (immár ötödik) filmje The Chinese botanist's daughters címmel tavaly jelent meg.
asiafan írta
11:26-kor
Főoldalra vele!
2006. október 9., hétfő
JAPÁN • KÖNYV • NEWS:
Battle Royale regény
itt megvehető
Megjelent magyarul Kinji Fukasaku nagysikerű, kultikus és kedélyeket borzoló filmjének, a Battle Royale-nak alapjául szolgáló regény, amelyet Takami Kósun írt.
"Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. "
asiafan írta
15:58-kor
Főoldalra vele!
2006. március 22., szerda
KOREA • KÖNYV • NEWS:
Könyvajánló
Megjelent magyarul Hvang Szun-von (1915-2000): Kagylóhéjak című novelláskötete. A szerző Dél-Korea egyik legnépszerűbb írója. Nálunk először megjelenő novelláiban különös, számunkra ismeretlen világ tárul fel. A kötetben olvasható A daru és az Az öreg Hvang, a koreai prózairodalom kimagasló alkotásai; kendőzetlenül tárul fel bennük a szegénység, a háború, az azt követő időszak nyomorúsága, amelyet azonban mindig ellenpontoz az egyszerű emberek természetesen működő szolidaritása.
Ráció Kiadó, 213 oldal, 2300,-Ft.
asiafan írta
11:27-kor
Főoldalra vele!
2005. december 16., péntek
FILM • JAPÁN • KÖNYV:
Miike könyv
A japán filmrendező munkásságának kedvelői számára kötelező darab Tom Mes róla szóló könyve: Agitator - The Cinema of Takashi Miike. Többszáz oldal, tele fotókkal, bemutatva az életét, munkásságát, és könnyebbé teszi műveinek megértését is a rengeteg háttéranyag. Az élete külön érdekes, nagyon jó fej pasi, és 30 évesen kezdett csak filmeket rendezni. A könyv 1960-as megszületésétől indul, első, tinikori moziélményén és a családi viszonyokon át megtudhatjuk, hogy a kis Miike kedvenc játéka békák felrobbantása tüzijátékkal. Aztán profi motorversenyző akart lenni, de elkeserítette, hogy szinte minden (motoversenyző) barátja meghal. Középiskola után nulla ambícióval tengett, és úgy érezte, még a yakuzává válás is túl sok erőfeszítést igényelne... "A rádiót hallgattam egy nap, amikor véletlen a Yokohamai filmes iskolát reklámozták, hogy nincs felvételi vizsga, és bárki mehet, akit nem vettek fel egyetemre. Ez jó ötletnek tűnt, hogy elmeneküljek otthonról, miközben nem csinálok semmit.". És így is lett, a sulit is hanyagolta, de ismét ez vált szerencséjére... Aztán jöttek a már jól ismert filmek, amikről részletesen olvashatunk a könyv közel 400 oldalán.
asiafan írta
0:40-kor
Főoldalra vele!
