Megjegyezhető kandzsik
Megjelent magyar fordításban a Shirokuma Kiadónál James W. Heisig: Remembering the Kanji könyve a fenti címmel. Én csak az angol verziót ismerem, de elég hasznos, érdekes könyv, mindenek ajánlható, akinek problémái vannak (vagy lesznek:) a japán nyelvben honos, kínai írásjelek ezreinek memorizálásával. A könyv érdekessége, hogy képeket, az írásjelek alapjául szolgáló rajzokat és történeteket kapcsol a jelekhez, amelyek segítségével értelmet nyernek a "krix-kraxok", és könnyebb megjegyezni őket. Ezek néha az írásjel alapelemeit, a jel valódi eredetét mutatják be, de az esetek többségében inkább a szerző fantáziáján alapulnak, ami nekem nem is nagyon tetszett benne, mert némelyik ötletes, de több olyan, bizarr képzet is szerepelt, ami nemcsak, hogy nem jutna eszembe, de jobb is úgy. :) Viszont sokat a kulturális eltérések miatt magyarosítani is kellett, így a hazai kiadásra kíváncsi lennék... Itt az előszó, a könyvet megrendelhetjük a kiadótól. [via] Egy példa az angolból:
Ebook-olvasóra feltölthető, ingyenes könyvek keresése közben bukkantam erre az érdekes, régi kiadványra, amely elérhető a Project Gutenberg 
Mikor költözéskor kezembe akadt néhány poros, régi könyv közül a Marék Veronika írta/rajzolta Jó éjszakát, Annipanni, egy pillanat alatt feléledt az emlékezetemben a gyermekkor varázsa, nagyon kedvelem ezt a sorozatot. Nem, nem tévesztettem el a blogot.. :) Aki nem tudná, a Kockásfülű nyúl sztoriját is jegyző 
„Vou Dai első számú tekintélye, a Méltóságos Bölcs, már régen számot vetett azzal hogy nincs nagyobb ostobaság, mint a falu fiataljainak olymérvű sanyargatása, amivel a vidék elhagyására kényszerítjük őket. Tízből kilenc, aki így elment, kalóz megátalkodottsággal tért vissza. Az igazán tapasztalt ember mindig csak módjával, félig-meddig igázza le a népet. Elébb finoman a folyó mély vizébe lök mindenkit, aztán a kezét nyújtja, hogy hálára kötelezze a könyörületért esdelőket. Az öklével veri az asztalt, hogy kizsaroljon az emberekből öt piasztert, de miután a zsebében van a pénz, a „szegénység láttán érzett szánalomból” tíz szu alamizsnát szór szét nagylelkűen. És az ilyen ember mindig tudja, kivel hogyan bánjon. Legkönnyebb megsanyargatni a némileg vagyonos embereket, mivel szép feleségeik és sok gyermekük miatt félnek a mandarinoktól. A család nélkülieket kétségtelenül egyszerű lenne eltenni láb alól, de nem hoznának semmi jövedelmet, hacsak a testük, a csontvázuk nem az. Nem érdemes beléjük kötni, mert ezzel csak az ellenségnek ad okot az ember a kötözködésre: mint minden faluban, Vou Daiban is megvoltak a különböző klikkcsoportok egy-egy vezető körül.”