Wong Kar-wai új filmje, a The Grandmasters decemberre várható, Cannes-ban pedig egy rövidfilmjét mutatták be a közelmúltban, amelynek alább látható az előzetese. A Déjà Vu c. alkotás tulajdonképpen egy Chivas Regal whiskey-reklám, a 25. évfordulójukra, és a Chang Chen és Dun Juan közti románcot mutatja be. Indiában forgatták.
Donnie Yen.. Ennyit írtam ide emlékeztetőül a filmről, amit még utazás előtt néztem meg, és elsőre kb. ennyire emlékszem is belőle. De tetszett, szórakoztató, könnyed dráma, romantikus, vígjátéki elemekkel, ahogy azt várhatjuk is. Ugyanis a kínai újévre időzített film hetedik folytatásáról van szó, az előzőről is írtam már. A hongkongi film idei darabját is Chan Hing-ka és Janet Chun rendezték, és a szereplők is hasonlók. Donnie mellett Louis Koo, Kelly Chan, Raymond Wong, Chapman To láthatóak.
A történetben születik egy website, amelynek segítségével a különféle gondokkal küszködő hölgyek unatkozó vagy jószándékú férfiakkal találkozhatnak, akik mindenféle tisztességes módon kisegítik őket, pl. fotómodellként, kamu szeretőként, vagy apa helyett. Ebből aztán vicces és megrázó helyzetek alakulnak ki, mindkét fél okulására. A sztori központjában főleg a Loius Koo által játszott karakter áll, egy naív, építőmunkás, aki észre sem veszi, hogy kihasználják, Donnie egy sikertelen zenészt alakít, ezen kívül van egy sikeres regényíró álnéven, aki csúnya, és egy vak lánnyal találkozik, valamint egy pótapa, aki a saját lányát hanyagolja el. Trailer.
Ilyen, amikor a levegőben álló víz elengedi magát.
Azt hittem, 911 óta az amerikaiak a nagy parások, de Japánból még kijutni sem volt könnyű.. Éjjel érkeztünk Tajpejbe., olyan 3.5h az út, és 30-40p a reptértől a taxi (1200ntd). Bezzeg ide semmi cécó, a belépő papíron alig van kérdés, a határőr is csak bescannelt, welcome. Betegszűrő hőkamera mindkét határon volt, úgyhogy maláriásan ne jöjjünk. A pára egyből megcsapott, az emberek apróbbak, minden szakadtabb egy kicsit, és nyirkos. A hotelen kb. sírva fakadtam, pedig szép volt, csak nem járatták a klímát, s még a párna is vizesnek tűmt. Aztán egy nap alatt megszoktam, hogy hal vagyok. Maga Tajpej, ill. a belváros kicsit Budapestre emlékeztetett, régi, szép, de poros, kaotikus, Tokió után sokkoló volt az egész. A hotel nem, de a közlekedés olcsóbb, egy metrójegy 20 NTD, két napra a turistajegy 310, az buszra, vonatra is jó a városban, ill. el lehet menni vele a közeli hegyekig is (Yangminshan park), ha valakinek van kedve, ideje egy órát buszozni (nekem nincs). Észak fele pedig a metró majdnem a tengerpartig kivisz. A mágneskártyás belépő olyan, mint a japán, praktikus, beenged, majd kifele lehúzza az árat, ha nem bérletes. Vannák fare adjustment automaták, kifele is lehet ráfizetni jegyre, kártyára, ha nem volt elég, s csak felugrottunk.
那些年，我們一起追的女孩, Lit: In those years, the girl we all went after, magyarul tán Te vagy a szemem világa (?). 2011-es, tajvani, romantikus film. Giddens Ko félig önéletrajzi regényén alapszik, és ő maga is rendezte a filmet. Giddens népszerű szerző, már vagy 60 könyve megjelent, a The Killer Who Never Kills c. film is az egyik művéből készült. Főszereplők: Ko Chen-tung, Michelle Chen. A film a 13. Tajpeji Filmfesztiválon debütált tavaly nyáron, és megnyerte a nézők díját, majd a mozikban, Ázsiaszerte jól szerepelt. A főszereplő színész, Ko Chen-tung egy Best Newcomer díjat is nyert vele a Golden Horse Awardson, ahol négy nevezést is begyűjtött az akkora már igen népszerű film.
Így aztán, nagy várakozással ültem le megnézni, már csak azért is, mert tajvani ismerősök is ajánlották, és persze, kicsit csalódtam. Bár a téma - iskolás tinédzserek románca és a sulibéli kalandjai - már magában is olyan, amiből ritkán sikerül fajsúlyos alkotást kihozni. Azt hiszem, sokkal többet jelentenek a filmben látható jelenetek annak, aki ott nőtt fel. Ennek ellenére megható, kedves, szórakoztató film, a maga nemében kimondottan jó is, nekem inkább a kommersz, hollywoodi jellege nem jött be annyira, de másnak lehet, hogy tetszeni fog. Trailer.
Több, mint két hónapja, hogy megnéztem Zhang Yimou legújabb filmjét, de túl nagyszabásúnak tűnt ahhoz, hogy leírjam, mostanra meg már túl távolinak. Mindenesetre az biztos, hogy jó film, annó még Oscart is jósoltam volna neki (ha bekerül a nevezettek közé, mert Kínai jelöltje volt). Golden Globe-ra is jelölték, az Asian Film Awardson pedig hat díjra (amit nem nyert meg).
Az előzetes várakozásaim ellenére, melyek szerint a film hatásvadász lesz (van, aki annak tartotta), nem is volt olyan, nem arról szólt végig, hogy xy leborul az elesett barátja, rokona fölé zokogni, valahogy jól eltalálták az arányokat a dráma, a téma komolysága és a sztori érdekessége, izgalma közt. Főszereplők: Christian Bale, Ni Ni, Xinyi Zhang, Tong Dawei, Atsurô Watabe.. A film kb. 90 millió dollárból készült, amit néhány hét alatt be is hozott, mint az eddigi legnagyobb bevételt generáló, kínai film. A történet Geling Yan regényéből (13 Flowers of Nanjing, Nanking 13 virága) készült. Trailer.
A japán-kínai háború idején, a nankingi mészárláskor (1937) játszódó film főhőse egy amerikai temetkezési vállalkozó, John, aki valahogy belekeveredik az eseményekbe a helyszínen. Christian Bale alakítja (ismertebb nevén Batman:). Egy templomba érkezik, hogy a pap temetéséről intézkedjen, amikor kitörnek a harcok, és az ott tanuló diákok, fiatal lányok mellett egy csapat prostituált is az Úr házában keres menedéket, ahová elvileg nem jöhetnek be a japán katonák (de azért, persze, bejönnek). John nem éppen egy szent ember, de kénytelen papnak kiadni magát, hogy magát és a a többieket megvédje...
Lehet, hogy a mindennapos, kínai népzene hallgatás (és játszás) hatására elferdült az ízlésem, de nagyon megtetszett most egy album. Xinjiangi (ujgur és tadzsik stb.) zenéket böngészvén akadtam rá eme albumra: 胡杨 - 我从天山来 (Itt végighallgatható, és wma-ban ki is nyerhető, 01-12-ig..)
Hu Yang az előadó, és még az album címében sem vagyok biztos, mert a fentin kívül, ami egy keményebb, rockos dal, és arról szól, hogy a Tianshan hegységből jött az illető, szintén szerepel egy másik dal címe is a borítón, a 带上你的爱去新疆, ami valami olyasmi, hogy hozd el a szereteted Xinjiangba (Hszincsiangba). A szövege alapján leginkább turisztikai reklámdalnak tudnám elképzelni, de nagyon kellemes. :) Tevékről szól, ősi városokról a Selyemút mentén, és az ott húzódó, nagy és magas Tianshan hegységről, meg boldogság, éneklés, és a helyi lányok szeme...
带上你的爱去新疆
Vannak a lemezen lírai és rockos dalok is (mint az elsőként említett címadó szám, amire itt karaokézhatunk), és végigkíséri a kellemes, népi behatás, folk hangszerekkel, dallamokkal. Ez a legújabb, 2011-es album a fiatal kinézetű sráctól, aki 1981 novemberében született, Sichuan (Szecsuán) tartományban, vagyis pont nem a Tianshan hegységből jött :). A fenti a hatodik lemeze, két régit yesasian lehet kapni. Van egy saját kiadója is, mint producer. Ennek ellenére nem lehet valami nagyon ismert, mert angolul nulla infó van róla, és kínaiul sem sok. Természetesen mandarinul énekel, és elég jól is lehet érteni. Szerintem jó zene, remélem, másnak is tetszeni fog.
Bár a kínai újév első napja január 23. volt, az ezzel kapcsolatos ünnepségek még hetekig eltartanak. Már csak azért is, mert 23-a hétfő volt, így az útlezárásokra nincs mód, ezért pl. a New York Chinatown-beli parádé 29-én volt, Flushingban (Queens) pedig ma. A flushingi kínai populáció már szinte megelőzte a belvároson (Manhattan) belüli, ősi, kínai negyed népességét számban, mindkettő kb. 34 ezer főt számlál (a különböző egyéb, ázsiai etnikumok nélkül), míg a teljes NYC városban közel félmillióan vannak. Ettől függetlenül a parádé szerényebb volt, mint a tavalyi Chinatownban, nem volt olyan gyilkos tömeg, taposás, és a sárkányok meg oroszlánok is kisebbek voltak. A helyi televízió, cégek, etnikumok és szekták felvonulói mellett sok koreai is volt. Képek:
