Időpont: 2010. március 25. - március 31. Az idei japán filmhét ízelítőt nyújt a japán film 21. század eleji terméséből. A hét során levetített - Magyarországon még be nem mutatott, többségében díjnyertes - filmek mindegyike a mai japán filmeseket foglalkoztató társadalmi problémák különböző rétegeit tárja fel. Nagyító alá kerül a széthulló család, a homoszexualitás, a japánban élő koreai kisebbség, a szélsőséges új vallási szekták, az asszisztált öngyilkosság és a szegénység problematikája. Az idei filmhét egy animációs filmet is műsorára tűz, mely a második világháború borzalmait örökíti meg a mai fiatalok számára. Témájuknál fogva a filmhét programja nem csak a japán filmnyelv fejlődése iránt érdeklődők számára tartogat maradandó élményeket. A vetítésekre a belépés ingyenes. Japán nyelv, angol felirat. Program:
Az én házam - március 25. 18:30 Fél vallomás - március 26. 18:30 Üvegnyuszi - március 27. 18:30 Csitt! - március 27. 20:00 Kanári - március 28. 18:00 Le fogjuk győzni - március 29. 18:30 Függőkert - március 31. 18:30
Az én házam (Bokunchi/My House), 2002, r: Sakamoto Junji Hosszú távollét után Kyoko két fiával hazatér a Suihei szigetre lányához, Kanokóhoz, hogy új életet kezdjen három különböző apától született gyermekével. Kanoko egy koszos bordélyban kénytelen dolgozni, hogy eltartsa testvéreit. És ezt az idősebb fiú, Itta nem képes elviselni
Fél vallomás (Han-ochi/Half a Confession), 2004, r: Sasabe Kiyoshi Soichiro, volt rendőrdetektív ugyan feladta magát, mert három nappal korábban saját kérésére megölte beteg feleségét, Keikót, aki nem tudta kiheverni leukémiás fiúk elvesztését, viszont a közbeeső pár napról makacsul hallgat. Az ügyben nyomozni kezd egy ambiciózus riporternő is... Ez a nagy hatású társadalmi dráma nyerte el 2005-ben a legjobb film díját Japánban.
Üvegnyuszi (Garasu no usagi/The Glass Rabbit) animációs, 2005, r: Shibuichi Setsuko Toshiko az üvegnyuszit apjától kapja, aki két fiával üveggyárat vezet Tokióban. Miután bátyjai bevonultak és édesanyja szívrohamot kap, Toshikót két húgával vidékre költöztetik. A háború végére azonban elveszíti családját. Csak egy széf meg a tűzben kissé megolvadt üvegnyuszi segíti az újrakezdésben..
Csitt! (Hush!), 2001, r, f: Hashiguchi Ryosuke A homoszexualitását nyíltan vállaló Nagoya összejön a másságát titkoló kutatómérnök Katsuhiróval, aki nem meri visszautasítani szerelmes kolléganőjét, Emit. Asako, a kicsapongó életet élő fogtechnikusnő, betegségével szembesülve, sürgősen gyereket akar és Katsuhirót szemeli ki apának. Akkor sem adja fel, amikor a két szerelmes férfi összeköltözik...
Kanári (Kanaria), 2004, r, f: Shiota Akihiko A 12 éves Koichi megszökik a javítóintézetből, ahova egy tömeges merényleteket végrehajtó vallási szekta miatt jutott. Egy országúti balesetben ismerkedik meg egy vele egykorú lánnyal, Yukival, aki erőszakoskodó apja elől szökött el otthonról...
Le fogjuk győzni (Pacchigi/Break Through!), 2004, r: Izutsu Kazuyuki Az 1968-ban Kiotóban játszódó történet hátterét a viharos hatvanas évek és a koreai és japán lakosság közti feszültség adja. Amikor egy gimnáziumi karateklub tagjai két lányt inzultálnak a koreai iskolából, a koreai Lee Ang-son bosszúhadjáratot indít ellenük .
Függőkert (Kuchu teien/Hanging Garden), 2005, r, f: Toyoda Toshiaki Az anya, Eriko, tartós depresszióját titkolva dolgozik, hogy kiegészítse tisztviselő férje, Takashi keresetét, akinek két szeretője is van. Gimnazista lányuk, Mana iskola helyett garniszállókba jár és modellkedik, miközben fiúk, Ko a komputerébe menekül. Végül Eriko megelégeli a dolgot...
Mindenkit szeretettel vár a Cornerfilm 2010. február 27-én 10.00 és 17.00 között a budapesti Puskin moziba, ahol az Égenjárók, vagyis a Sky Crawlers (rendezte Mamoru Oshii) hazai bemutatója lesz, ill. ez alkalomból egész napos rendezvény. Program:
ÉGENJÁRÓK-premier a Puskin mozi Metroplis termében (3 egymást követő vetítés) Animax-vetítések, premierek (Afro Samurai-bemutató, Video Game Awards 2009-bemutató, Being Human, Fullmetal Alchemist 1-2. rész) Mangafan-megjelenések (Naruto 10., Árnybíró 15.), akciós mangák, meglepetések.. Belépő: 1.500 Ft, melyből a rendezvény ideje alatt 1.000 Ft levásárolható a Mangafan akciós képregényeire, vagy a CORNERfilm animéire (Perfect Blue, Wonderful Days).
A sok sikeres vagy éppen élvezhetetlen, művészieskedő kísérlet után a színész-rendező visszatér a klasszikus jakuzaszerephez az Outrage c. filmben. A történet Sekiuchival (Kitamura Soichiro) indul, aki egy nagy, szervezett bűnözői csoport feje. Egy genget kell rendbeszedni, de a főnök parancsát az alatta levő vezérek továbbadják, és egyre lejjebb kerül a meló, amit senki sem akar, míg végül Otomo (Takeshi) kapja meg a feladatot. Mi pedig már megnézhetjük az előzetest a júniusban megjelenő film hivatalos oldalán:
Na, ki volt még ott? Kérdezem azoktól, akik akkoriban már éltek :) Már vagy még... Sajnos Mas Oyama már nincs köztünk, de járt nálunk. Emlékszem, vagy 3 órát kellett sorban állni a dedikálásért.
A kyokushin karate alapítójáról már életében manga született, a Karate Baka Ichidai (1971), amelyet két évre rá egy 47 részes anime verzió követett. Később ebből készült három film is: Champion of Death (1975), Karate Bearfighter (1975), Karate for Life (1977), amelyekben Sonny Chiba alakítja a mestert, bár maga Oyama is felbukkan az első kettőben, cameo szerepben. Róla szól még a 2004-es, koreai Fighter in the Wind c. film is. (Koreai származású volt ugyanis, csak 41 évesen lett japán állampolgár.)
Az 1999-ben Tokióban alakult, elsöprő energiájú instrumentális (poszt-)rockzenét játszó Mono zenekar ma Japán egyik legsúlyosabb zenei exportcikke, amely öt kontinensen turnézik. http://www.myspace.com/monojp
Koncert időpont: 2010.02.22. Hely: A38 Hajó
Fellépők: Rising Sound - Mono (JP), Pozwakovski, DJ Case (Tilos / Soundofjapan.hu), DJ Mike Reem (RadioMi)
Japánfilm (2009), ausztrál rendező, plusz Gary Oldman. Azt hittem, majd miatta lesz jó, de ő volt a legrosszabb az egészben, nem is tudnék nagyobb hibát találni a filmben, ami pedig jó volt. Max Mannix rendezte, a főszereplők még: Kippei Shiina (jóképű főhős) és Kyoko Hasegawa. A történet - amelyben gonosz CIA összeesküvők, korrupt politikusok, jakuzák és egy bérgyillkos van, utóbbi egy áldozata lányát próbálja épp megmenteni - Barry Eisler bestselleréből készült. Fényképezte: John Wareham. Trailer.
A film egy kicsit halivúdiasan indul, emlékeztethet a Bourne rejtélyre, de mindenképpen látványos, főleg a tokiói városképek. Valami új, menő kamerával (Panavision Genesis HD) vették fel. A japán színészek nagyon jók, különösen a helyi rendőr, a kisebb karakterek és a főhős. Tényleg csak Gary Oldman, a hisztis-káromkodós CIA-ügynök rontja el az egészet, nem illik rá a szerep, szinte kínosak a jelenetei. Jobb lett volna valaki más, aki hitelesebben adja elő. A sztori mindenestre egész jó, nem csak annyi, amit várnánk egy mégsem-olyan-rossz bérgyilkos témájától, bár vannak benne sablonos elemek. Eleinte nem is túl értelmes, ahogy hajkurásszák a memóriakártyát a titkos adatokkal, csak amikor már kiderül, hogy kik és miért. Az akciórészek izgalmasak, pörgőesek. A zene sem rossz, most nézem csak, hogy Kenji Kawai írta.
2009-es, japán, romantikus dráma, a rendező Naoto Kumazawa, főszereplők: Junichi Okada és Kumiko Aso. Egy vékony falakkal rendelkező, egyszerű, kopottas bérház szomszédos lakóiról szól, akik egymás életének apróbb rezzenéseit is követni tudják a hangszigetelés szinte teljes hiánya miatt. Egyedül élnek, fiú és lány, így a sztori végkimenetele meglehetősen egyértelmű.
A film nagyon bájos, kicsit művészi, elég lassú, nem különösebben kiemelkedő, de szép. Főleg vizuálisan, bár jelentős szerepet kaptak benne a hangok, zajok is. Főhősünk egy divatfotóst alakít, és valahogy a filmkockák is jól beállított fényképeknek tűnnek, a látványt pedig tovább emeli ő maga, Junichi Okada is (igen jóképű), aki emellett a V6 nevű, japán boy band tagja is, első komolyabb filmszerepe a Tokyo Towerben volt. A csaj is jó, és a többi szereplőre sincs panasz, a történet nem unalmas, bár többnyire kiszámítható, mégis elég kedves ahhoz, hogy végigüljük. Talán lányoknak jobban ajánlanám, tele van virágokkal is.
A Studio Ghibli ma bejelentette következő filmjét, amelynek címe Karigurashi no Arrietty (The Borrower Arrietty). A film Mary Norton díjnyertes regényének - The Borrowers - adaptációja, és Hiromasa Yonebayashi fogja rendezni. Bemutató jövő nyáron.
Az eredeti regényben apró emberkék "kölcsönvesznek" mindenféle dolgot a normál emberektől, az 50-es évek Angliájában. A Ghibli-verzió 2010-ben, Tokióban játszódik, és főhőse egy 14 éves lány, Arrietty lesz. Yonebayashi key animátorként dolgozott a stúdió korábbi filmjeiben (pl. A vándorló palota, Ponyo), rendezőként ezzel a filmmel debütál. A főcímdal szerzője a francia hárfás Cécile Colbel, a szám napokon belül megjelenik digitális formában.
A World's End Girlfriendről már korábban is hallottam, mivel szeretem az ilyen elektronikus, post-rock keverék zenéket, némileg hasonló a Monohoz. Katsuhiko Maeda szólóprojectjéről van szó, a zenész Nagaszakiból származik, Tokióban él. A "zenekar" első lemeze 2000-ben jelent meg Ending Story címmel, azóta már egy tucat cd-t kiadtak, melyek közül a 2006-os Palmless Prayer/Mass Murder Refrain a Mono-val közös anyag. Velük voltak észak-amerikai turnén is, egyébként pedig világszerte voltak koncertek, sok európai országban is. Most pedig megjelent a zenekartól az idén ősszel (a japán mozikban) bemutatott Air Doll c. film zenéje.
A mangán alapuló filmet Hirokazu Koreeda rendezte, és még a Cannes-i Filmfesztiválon bemutatták, a főszereplők: Bae Doona, Arata, Itsuji Itao. Egy felfújható babáról szól, aki lassacskán életre kel, személyiséget alakít ki, majd megpróbál beilleszkedni az emberek világába. Munkát keres, beleszeret egy videotékásba, aztán drámai fordulatok. Trailer.
A filmzene magával ragadott, amint belehallgattam, napokig a lejátszómban maradt. Inkább a zenekar stílusába illik, és nem az a tipikus, pusztán kíséretként értékelhető filmzene, hanem önálló albumként is megállja a helyét. Főleg elektronica, ambient, de klasszikus elemek is találhatók benne, nagyon bájos, csilingelő hangokkal, tingli-tangli zongorázással, szívhez szóló hegedűvel. Eszméletlen szép. A számcímek japánul vannak, már a rövd intrót követő első daltól a hideg futkos a hátamon. Elég sok a pittyegős hang, hárfa, szólózongora, music box a lemezen, ami talán a főhős babajellegére utal. Ezeket sokszor követi mélyebb hegedűs, csellós szám, amitől helyrebillennek a fülünkbe tódult magas frekvenciák.. Álomszerű az egész, a lehető legjobb reklám a filmnek a lemez, sokak érdeklődését keltette fel a zene. Kedvenc trackek: 2, 8, 12, 21. Egy részlet (11. 誕生会の夢):
Plusz egy hír: A felkelő nap árnyékát jegyző Ferber Katalinnak új könyve jelent meg, a Mindenki Szellemi Kalauza: Japán. "A tizenhat éve Japánban élő és tanító professzorasszony könnyed, szellemes hangvétellel mutatja be Japánt, annak szép, kevésbé, szép, vagy éppen nehezen elviselhető hagyományait, jelenét, jövőjét, mindazt - a földrajztól, nyelvtől, a közlekedéstől, a kommunikáción át a maffiáig -, amely egy „mindenki szellemi kalauzába” belekívánkozik. A nagy formátumú albumot óriási színes fotók illusztrálják, pontosabban: a szerző egy–egy fotóhoz írja „hozzá” bédeckerét."
Igazi eseménynek számít a magyar közönség számára, ha egy hagyományos japán nó-játékot láthat. Ez a zenei kísérettel előadott színjátékforma a 14. században nyerte el mai formáját és kifejezetten a művelt rétegek műfaja volt.
Jellegzetessége, hogy alig használ díszletet és kellékeket, illetve, hogy kizárólag férfi színészek játsszák a szerepeket (beleértve a női szerepeket is). A nó főszereplője a site, aki a darab folyamán álarcban megjelenve eljárja csodálatos táncát. A darab második főszereplője a vaki, kettejük párbeszéde a darab csúcspontja. A nót japán operának is szokás nevezni, mert zenekari kísérettel, a kórus éneklésével adják elő a darabokat, melyekben az egyénített alakok helyett mindig típusokat látunk viszont (idős ember, fiatal lány stb.) Mozdulataik kifinomultak, az arcjáték helyett az állandóan ismétlődő testmozdulatok fejezik ki az érzelmeket.
A 15. században – a Muromacsi-korszak idején – keletkezett Szumida-gava egy anya tragikus történetét meséli el, aki eltűnt fia keresésére indul Kiotóból. A történet az anya és a Szumida-folyó révésze közötti párbeszédből bontakozik ki.
Időpont: 2009. december 09., szerda, 20.00 h Hely: Millenáris Teátrum (Bp. II. Kis Rókus u. 16–20.) Jegyár: 2000 Ft elővételben, 2500 Ft a helyszínen Bővebb info: http://www.millenaris.hu/szinhaz-tanc/sakurama_kai_091209/
A "Merzbow" Masami Akita, a leghíresebb japán zajzenész művészneve. A 3 napos Making New Waves fesztivál keretében fellép a Trafóban Pándi Balázzsal, aki a dobokon játszik majd, míg Merzbow a laptopjáról küldi a recsegést. Időpont: 2009 december 12, szombat, 20h. Trafó: Budapest, IX. Liliom u. 41. Napijegy 1500/1000(diák).
Úgy tűnik, most már rendszer lesz belőle, hogy az aktuális HeavensDust albumokról csak 1-2 év késéssel írok, pedig már aznap ráugrom. Kerülgetem a forró kását, és ez bizony nem akar kihűlni! Még ma is, amikor ezredszerre hallgatom, elszáll tőle az agyam, és nem marad, aki egymás után rakná a szavakat értelmes sorrendbe. Egyszerűen nem tudok mit mondani, könnyek tódulnak a szemembe a gyönyörűségtől, és elpárolog a szavak jelentése, a jelzők, hogy csodálatos, zseniális, szép, mind szégyenkezve elkullognak, mert árnyékába sem érnek annak, amilyen ez a lemez. (Lehet, hogy elfogult vagyok.)
A HeavensDustról dióhéjban annyit kell tudni még, hogy japán metálzenekar, amely zenéjébe erőteljesen vegyít tradícionális zenét, hagyományos hangszerekkel (taiko dobok, sakuhachi, koto), és angolul énekelnek. A Closure Leading The Way 2008. február 6-án jelent meg a Viina Recordsnál. Ezen a lemezen, ahogy a korábbiWithout A Voice-on is az énekes-gitáros Shin mellett női vokált is hallunk Kazhától. Azóta egyébként sok minden változott, a hölgy kivált a zenekarból, így hangzásuk, felállásuk inkább a Higher Than Heaven-es, 2005-ös korszakhoz tér vissza. Ajo, aki a taiko dobokon játszik, nemrég visszatért a zenekarba. A banda Amerikában is turnézott, ott egy kiadóval is volt valami dolguk, egy ideig úgy tűnt, hogy végleg átköltöznek, de mostanában inkább Japánban látni őket. A következő lemezük felvételei is ebben a hónapban lettek kész, így jövőre jön az új.
A Closure..-ön a női vokál egy kicsit dallamosabb zenét eredményezett, némi goth rock hatással, néhol talán az Evanescence is beugrik róla, de az inkább az előző lemezre volt jellemző. A Without A Voice óta valamennyit keményedett a megszólalás. A zene amolyan kiegyensúlyozott elegye a keménynek és a lágynak, a férfi és női oldalnak meg a modern hangzásnak versus népi tradíciók. Mellesleg szerintem ez a legjobb cd-borítójuk is. Az album egy szép intróval indul, a Closure Comesban a tiszta gitárhang és a japán hárfa, a koto felelgetnek egymásnak. Utána jön a Blast, ami nevéhez illően berobban. Itt a klipje:
A dal klipjében azért vannak autók, mert egy soundtracken szerepelt, az SS (Special Stage) egy raliversenyzőről szóló, nemrég megfilmesített manga, amelyhez a zenekar írt 30-számos filmzenét. Ezután egy dallamos, néha lírai, néha zúzós dal jön, az And Forgive Me. Kazha éteri hangján kívül sokat dob az éneken az is, hogy mindketten - sok japán zenésszel ellentétben - jól tudnak angolul. Igazából a dalok többségére ugyanezt mondhatnám, hogy csodaszép, lágy, női ének vegyül a rekedtes, zúzós ellentétével. Az első tisztán lírai szám az I've Lost Too Much, amiben a női ének dominál, de amúgy duettet hallunk, és egy kis japán fuvolát. Utána a Forever Remains még szelídebben indul, Kazha és a koto hangjával. Dallamos, lassú szám, a refrénnél egy kis akkordozással alá. Olyan epikus az egész. A leghosszabb című szám, a One Thousand Paper Cranes On A String egy rövid, instrumentális átvezetés zongorával. Majd újabb két metál dal jön, és még egy lírai, a hárfás Your Touch, ami aztán kiegészül Shinnel és a gitár alapokkal. Ez egy szerelmes dal, amit aztán egy rockosabb követ, a végén pedig ismét egy dallamos szám, amelynek első felében az énekesnő hallható szólóban, majd egy kis finom, zenekari alap jön rá. Tessék meghallgatni, pont.
A Ghost In The Shell: Stand Alone Complex-et rendező Kenji Kamiyama legújabb műve egy tavasszal futott, 11 részes anime sorozat volt, Eden of the East címmel. Bár még nem láttam, a sountrackjébe már sikerült belefutnom, mivel Kenji Kawai írta a zenét. Ez már meg is jelent. Kamiyama nemcsak rendező, ő találta ki és írta a sztorit is, most pedig két mozifilm készül belőle. A The King of Eden decemberben, a Paradise Lost januárban jelenik meg. Előtte még lesz egy Eden of the East Compilation: Air Communication című is, ami a tévésorozat történetét meséli el, így ha jól értem, a mozifilmek új sztorik lesznek. Jobb, ha el is kezdem az elejétől :) A sztoriban egy misztikus, áldozatok nélküli terrorista támadás szerepel, összeesküvés-elméletek, fiatalok. Itt az első film trailere:
Már négy éve, hogy nem adott ki Gackt új lemezt, a Diabolos óta, azonban nem tűnt el, a kislemezeket ontja. 12-t adott ki azóta, 48 dallal (igaz, sok az azonos verzió). Legutóbb a Redemptionről írtam, jó rég, mert közben vártam az új lemezre, hiába. Viszont 10 éves szólókarrierje alkalmából jól belehúzott a nyáron, egymás után, heti rendszerességgel négy singlet is kidobott, a "10 Year Anniversary Countdown" keretében. Ezek: Koakuma Heaven, Faraway, Lost Angels, Flower. Mostanában a Kamen Rider filmsorozat zenéjébe folyt bele, részint, mert szerepel is színészként. Elsőként a nyitó számot adta ki, Journey through the Decade címmel, majd egy főcímdalt, The Next Decade. A sok "decade" onnét van, hogy a sorozat 2009-es, Kamen Rider Decade részéről van szó. Szintén ennek egy filmjéhez készülő dalból ad ki újabb single-t majd január elsején Stay the Decade Alive címmel, azonban addig még két másik is jön decemberben, a Reborn és a Zan. Ez már lassan 60 dal, összedobhatna már egy rendes lemezt is belőlük. Nade, akkor hallgassuk, ami már megvan. Illetve nézzük:
Próbálom időrendben. A Redemption után jött 2006. márciusában a Love Letter két dallal. A címadó egy líra, a másik a vad, rockos Dybbuk a régebbi, Crescent albumról. Ezek a Mobile Suit Z Gundam filmben szerepeltek. A 2007. februári No ni Saku Hana no Youni-t nem bírtam végighallgatni, nagyon lassú és unalmas, és egy szám van rajta ötször. Ezt követte nyáron a Returner két korábbi dal koncertfelvételével, majd szünet. 2008. decemberében jött ki a Jesus, amin a címadó mellett a Sayonara c. dal van, plusz mindkettő instrumentális változata. Ez már elég bejövős, jó rockos lett, mármint az első szám, a másik pedig szép, lassú, hegedűszólóval, ám ez is egy régi dal. Idén januárban jött a Ghost, amely a Terminator: The Sarah Connor Chronicles japán verziójának zenéje, innét van az egyik videó témája is. Kemény, elektronikus-rockos dal. Mellette szerepel a Blue Lagoon, ami kivételesen nem próbál a nyál oldalról balanszírozni, bár lassabb szám, szintén kemény, hangulatos, talán ez tetszik eddig a legjobban.
2009. márciusában jelent meg a Journey through the Decade (ez Gackt 30. kislemeze), a másik Kamen Rideres single pedig augusztusban. Négy ill. három verzióban van rajtuk a címadó dal, ezek hangulatosabbak, lévén filmzene. Az első hard rockos, gitáros szám, tetszik, van egy remek remixje és egy szimfonikus változata is, a The Next Decade hasonló, de sablonosabb, ehhez is van klasszikus zenekari verzió. Aztán még négy kislemez van a tarsolyban, ezek jöttek sorban júni 10-től hetente. A Koakuma Heaven gyors, dance-es szám, elég sok vocoderrel, így nem igazán érvényesül az énekhang. Elég tucatmű, a párja, a My Father's Day már jobb, rockos, de szintén feledhető. A Faraway-en is inkább a másik, az Oblivious a jó, amelyeknek a korábbiakhoz hasonlóan szerepel a hangszeres változatuk is a lemezen. A Lost Angelsen a megszokottnál több, három dal is szerepel 2-2 verzióban. A címadó egész érdekes, epikus, vonósokkal kísért, néhol lassú, máskor zúzós szám, aztán egy gyorsabb rockos jön, a No Reason, és a legjobb a harmadik dal, a Suddenly. Sejtelmesebb, hangulatos, dallamos. Végül a Flower, oldalán az In Flames-szel. Na, vajon melyik tetszett jobban? :)
A tradícionális japán édesség készítésének titkai - előadás és bemutató.
A tradicionális japán édesség (wagashi) világa három japán mester előadásában, amelyet az édességkészítés fortélyait szemléltető bemutató illetve kóstoló követ.
Időpont: 2009. október 31. 14:00-16:00
Helyszín: Magyar Kereskedelmi És Vendéglátóipari Múzeum
Cím: 1051 Budapest, Szent István tér 15.
Belépés: ingyenes. Info.
40 évvel ezelőtt a japán Shōnen Sunday magazin egy képsorozatot közölt "Computopia" címmel, amely azt próbálta elképzelni, milyen lesz a jövő robotokkal. Az illusztrációkon látható dolgok egy része talán valóra is vált, mindenesetre aki esetleg már élt akkoriban, elmesélhetné, hogyan látta a számítástechnika jövőjét '69-ben :)
Az első képen a robotok iskolai alkalmazása látható, a gyerekek a számítógépes képernyőre írják a választ, aki téved vagy rosszalkodik, azt meg fejbekólintják. A második kép nem is a mát, hanem a 20 évvel ezelőtti jövő kompúterizált háztartását próbálta bemutatni, van rajta falméretű képernyő újsággal, automata légkondi, robotporszívó és videó chat (utóbbi nem nagy szám, már Fritz Lang 1927-es, Metropolis c. némafilmjében is szerepelt az ötlet). A harmadik képen egy szintén valóra vált elképzelést, egy robotok által végzett műtétet láthatunk. [képek via Giz via Pink Tentacle]
Vajon, ha az akkori tippek így bejöttek, azt jelenti-e, hogy a mai elképzelések is megvalósulnak? Nem mind lenne jó... Főleg animék jutnak eszembe. Pl. ott volt a Paprika, amelyben a tudósok az álmainkat tudták kivetíteni, hogy a pszichológus lássa, és bele tudjon menni, ám a két világ közti határ kezdett elmosódni. A Resident Evilben bioterror-támadás és zombik jönnek. A környezeti pusztulást vízionáló sztorikat megszámolni sem lehet, visszatérő téma Miyazakinál is (Nauszika pl.) Egy másik sokat szereplő fantázia az androidokkal való együttélés, ami nemcsak a mai, japán filmekben jön elő, ott volt anno pl. a Szárnyas fejvadász.
Könnyű elképzelni a dolgot, ma már elég gyorsan fejlődnek a robotemberek, van olyan is - visszatérve az első képhez -, amelyik tanárnéniként funkcionál. Ez persze, sok problémával járhat. Az Appleseed biorobotokkal teli, idilli civilizációját politikai érdekek törik szét, a Vexille 2077-beli Japánjában pedig nem árulhatom el, hogy mi a gond :) De vannak benne fejlett, harci robotok is, nanotechnológia, illetve exoskeleton a katonákon (ami már létezik). A Sky Crawlers örökéletű gépemberei háborús játékban szereplők, és meghalni szeretnének, az Ergo Proxy világégés utáni, utópisztikus kupolavárosában pedig öntudatra vágynak a robotok, míg az emberek a túlélésre. Ebben a filmben is képes már a technika egy apró részből létrehozni egy teljes lényt, kicsit hasonlóan, ahogy az Ötödik elem elején is Milla Jovovichot legyártották. Úgy tűnik tehát, a jövő robotjai emberi testrészeket vagy embereket fognak helyettesíteni, vagy majd lönek ránk.
A japán-magyar kapcsolatok emlékévének a minap díszbélyeg-sorozata jelent meg 1.3 millió példányban Japánban. Itt nézhetjük meg a közös témákat bemutató sorozatot képeken [via]:
Végre! Megjelent dvdn és blurayen is a Casshern rendezőjének, Kazuaki Kiriyának sokat várt filmje, a Goemon (2009). A történelmi hátterű történet főhőse amolyan japán Robin Hood, szamurájok, nindzsák (Hattori Hanzo) és rengeteg CGI várható. Sajnos a lemezeken nincs még angol felirat, de lelkes filmrajongók napok alatt készítettek hozzá, hiszen ez az egyik legjelentősebb film az idén. Persze, nem árt, ha már korábban is kedveltük Kiriyát, és a kompjútergrafikákkal szembeni ellenérzéseket is félretesszük. Cserébe egy különleges, látványos fantáziavilágba kerülhetünk (főleg, ha kivárjuk a HD verziót...). A zene remek (már írtam róla), és a sztori nagyon izgalmas, összetett, ezért sem bámészkodni, se fanyalogni nincs idő a képeken (gyakorlatilag semmi nem néz ki rajta valódinak), mert tényleg magával sodor a történet. Érdemes körülnézni a hivatalos oldalon is pazar képekért. Trailer:
A címszereplő Yosuke Eguchi, további szereplők: Takao Osawa, Ryoko Hirosue, Jun Kaname, Gori, Masatô Ibu, Mikijiro Hira, Tetsuji Tamayama, Hashinosuké Nakamura, Eiji Okuda, Choi Hong Man, Susumu Terajima. Zene: Akihiko Matsumoto. A rendező, Kaz Kiriya a forgatókönyvíró, a vágó, operatőr és az egyik producer is egyben. Japánban a Warner kiadásában jelent meg a mű.
Az 1999-ben Tokióban alakult, elsöprő energiájú instrumentális (poszt-)rockzenét játszó Mono zenekar ma Japán egyik legsúlyosabb zenei exportcikke, amely öt kontinensen turnézik.
A World's End Girlfriendről már korábban is hallottam, mivel szeretem az ilyen elektronikus, post-rock keverék zenéket, némileg hasonló a Monohoz. Katsuhiko Maeda szólóprojectjéről van szó, a zenész Nagaszakiból származik, Tokióban él. A "zenekar" első lemeze 2000-ben jelent meg Ending Story címmel, azóta már egy tucat cd-t kiadtak, melyek közül a 2006-os Palmless Prayer/Mass Murder Refrain a Mono-val közös anyag. Velük voltak észak-amerikai turnén is, egyébként pedig világszerte voltak koncertek, sok európai országban is. Most pedig 
A filmzene magával ragadott, amint belehallgattam, napokig a lejátszómban maradt. Inkább a zenekar stílusába illik, és nem az a tipikus, pusztán kíséretként értékelhető filmzene, hanem önálló albumként is megállja a helyét. Főleg elektronica, ambient, de klasszikus elemek is találhatók benne, nagyon bájos, csilingelő hangokkal, tingli-tangli zongorázással, szívhez szóló hegedűvel. Eszméletlen szép. A számcímek japánul vannak, már a rövd intrót követő első daltól a hideg futkos a hátamon. Elég sok a pittyegős hang, hárfa, szólózongora, music box a lemezen, ami talán a főhős babajellegére utal. Ezeket sokszor követi mélyebb hegedűs, csellós szám, amitől helyrebillennek a fülünkbe tódult magas frekvenciák.. Álomszerű az egész, a lehető legjobb reklám a filmnek a lemez, sokak érdeklődését keltette fel a zene. Kedvenc trackek: 2, 8, 12, 21. Egy részlet (11. 誕生会の夢):
Már négy éve, hogy nem adott ki Gackt új lemezt, a Diabolos óta, azonban nem tűnt el, a kislemezeket ontja. 12-t adott ki azóta, 48 dallal (igaz, sok az azonos verzió). Legutóbb a 
Próbálom időrendben. A Redemption után jött 2006. márciusában a Love Letter két dallal. A címadó egy líra, a másik a vad, rockos Dybbuk a régebbi, Crescent albumról. Ezek a Mobile Suit Z Gundam filmben szerepeltek. A 2007. februári No ni Saku Hana no Youni-t nem bírtam végighallgatni, nagyon lassú és unalmas, és egy szám van rajta ötször. Ezt követte nyáron a Returner két korábbi dal koncertfelvételével, majd szünet. 2008. decemberében jött ki a Jesus, amin a címadó mellett a Sayonara c. dal van, plusz mindkettő instrumentális változata. Ez már elég bejövős, jó rockos lett, mármint az első szám, a másik pedig szép, lassú, hegedűszólóval, ám ez is egy régi dal. Idén januárban jött a Ghost, amely a Terminator: The Sarah Connor Chronicles japán verziójának zenéje, innét van az egyik videó témája is. Kemény, elektronikus-rockos dal. Mellette szerepel a Blue Lagoon, ami kivételesen nem próbál a nyál oldalról balanszírozni, bár lassabb szám, szintén kemény, hangulatos, talán ez tetszik eddig a legjobban.
2009. márciusában jelent meg a Journey through the Decade (ez Gackt 30. kislemeze), a másik Kamen Rideres single pedig augusztusban. Négy ill. három verzióban van rajtuk a címadó dal, ezek hangulatosabbak, lévén filmzene. Az első hard rockos, gitáros szám, tetszik, van egy remek remixje és egy szimfonikus változata is, a The Next Decade hasonló, de sablonosabb, ehhez is van klasszikus zenekari verzió. Aztán még négy kislemez van a tarsolyban, ezek jöttek sorban júni 10-től hetente. A Koakuma Heaven gyors, dance-es szám, elég sok vocoderrel, így nem igazán érvényesül az énekhang. Elég tucatmű, a párja, a My Father's Day már jobb, rockos, de szintén feledhető. A Faraway-en is inkább a másik, az Oblivious a jó, amelyeknek a korábbiakhoz hasonlóan szerepel a hangszeres változatuk is a lemezen. A Lost Angelsen a megszokottnál több, három dal is szerepel 2-2 verzióban. A címadó egész érdekes, epikus, vonósokkal kísért, néhol lassú, máskor zúzós szám, aztán egy gyorsabb rockos jön, a No Reason, és a legjobb a harmadik dal, a Suddenly. Sejtelmesebb, hangulatos, dallamos. Végül a Flower, oldalán az In Flames-szel. Na, vajon melyik tetszett jobban? :)
Könnyű elképzelni a dolgot, ma már elég gyorsan fejlődnek a robotemberek, van 