Keleti Szél <ázsiakult>

Sosem hallottam róluk, de márciusban Budapesten lépnek fel, japán zenekar. Ilyesmi.

Saya Zamurai - Kardhüvely-szamuráj (2011) Japán. Író-rendező Hitoshi Matsumoto. Fsz: Takaaki Nomi, Sea Kumada, Itsuji Itao, Tokio Emoto.

Egy kardnélküli (de az üres hüvelyt azért viselő), gazdátlan szamuráj és 9 éves lánya menekülnek, mígnem a helyi uraság el nem fogja a párost. Az apa lehetőséget kap, hogy életben maradjon, ha a gazdag előkelőség szomorú kisfiát mosolyra tudja késztetni 30 napon belül. Ellenkező esetben harakiri. Elég népmesei történet, a vége már kevésbé, de a film erről a 30 - jobbára szánalmas - próbálkozásról szól. Nem is tudom már, hogy néztem végig, miközben a bénázásokról sejteni lehet, hogy viccesnek szánták, nem volt az. Hiába a komikus rendező, aki egyébként a Big Man Japant is alkotta, majd a 2009-es Symbolt, a komolyabb részeket leszámítva inkább fárasztó volt a film.

Hanare goze Orin (1977), japán dráma. Rendezte Masahiro Shinoda. Fsz: Shima Iwashita, Yoshio Harada, Tomoko Naraoka. Trailer.

Egy idős, művészfilm-rajongó ismerős ajánlotta, olyan is. Mármint szép, művészi, de kell hozzá hangulat, abból is minél letargikusabb. Maga a film tetszett, de a megnézése vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, azt hiszem, kinőttem, kiábrándultam már az ilyen bölcsészkedő attitűdből, az értelmetlen, szomorú sztorik nem hatnak meg igazán, ha nincs valami építő jellegű mondandója. Szerintem nem olyan sz..r az élet, legalábbis nekem, és a film nem adott annál többet, minthogy bemutatta, hogy másnak bezzeg de. Főhősünk vak, árva gyerekként kerül egy férfiak szórakoztatására szakosodott, vallásos és szexmentes női közösségbe, ahol hozzá hasonló nemlátók zenészként próbálnak eltengődni, ú.n. goze-k. Vidéken, Japánban, 100 évvel ezelőtt vak nőnek lenni nyilván nem adott sok optimizmusra okoz, és mivel a közösségükben tilos volt férfiakkal hálni, így a szerelmi szálak sem alakultak túl jól a történetben. A film viszont mindenféle szimbolikus képekkel is tele volt, tenger meg ringó búza, úgyhogy esszét lehet róla írni, aki akar.

Onigamiden (2011, Japán). Rendezte Hirotsugu Kawasaki. Takafumi Takada regénye nyomán írták: Naruhisa Arakawa, Hirotsugu Kawasaki. Zene: Ryûdô Uzaki. Felejthető, de szórakoztató, látványos anime egy fiúról, aki 1200 évet visszamegy az időben, ahol az emberek és démonok közti viszályt megoldó hőssé kell váljon. Trailer.

A sztori érdekes, de lehetne kidolgozottabb, ahogy a karakterek is, akiket épp, hogy csak megismerünk. Klisékben sem volt hiány... Ellenben a rajzok nagyon szépek, és akciójelenetek és a szörnyek is izgalmasak. Az animációt a Studio Pierrot készítette, akik a Naruto és a Bleach sorozatok mögött is állnak. A szereplők hangját Kensho Ono, Satomi Ishihara, Shido Nakamura, Takashi Kondo adták.

Hétfőn, 93 éves korában elhunyt Gordon Hirabayashi japán-amerikai szociológus. Arról volt híres, hogy ellenállt a 2. Világháború idején, hogy koncentrációs táborba küldjék Amerikában a többi japánnal (és olasszal, némettel) együtt, akiket pusztán származás alapján zártak el az országot ért támadás után (Pearl Harbor). Sokuk második- vagy harmadik-generációs japán volt, akinek már a szülei is Amerikában születtek, ahogy Gordon is Seattle-ben. Igazi amerikainak tartotta magát, és olyan őszintén hitt az alkotmányban, hogy ahhoz tartva magát nem engedelmeskedett. Emiatt 90 nap börtönre ítélték, és fel is adta magát 1942-ben, illetve perbe fogta az államot, amit '43-ban elvesztett. 44 évvel később azonban igazat adtak neki, így visszanyerte a bizalmát az alkotmányban és az országban.

Japán tévésorozat (komédia, románc, dráma). A 11 epizódot 2003-ban vetítette a japán TBS csatorna. Nekem a kávés és manhattanes téma miatt lett érdekes, de utóbbi csak a kávézónak a neve, mégis valahogy lekötött annyira, hogy végignézzem. Pedig elég idétlen sorozat volt, és nem is kiemelkedő, még csak a szereplők sem túl csinosak vagy jók, de a történet szórakoztató. A főhős és narrátor a kávézó főnöke, aki szinte betegesen igényes a kávéjára, de idővel kompromisszumokat kénytelen kötni a vendégek miatt. Itt ismerjük meg az odajáró, sokféle karaktert, akik nagy része a szomszédba költözött tévéstúdióban dolgozik. A sorozat a japán Television Drama Academy Awards nyolc díját is elnyerte.

Forgatókönyv: Kankuro Kudo (Zebraman, Maiko Haaaan!!!, Kamui). Rendezők: Nobuhiro Doi, Osamu Katayama, Toshio Tsuboi. Zene: Naoki Sato. Főszereplők: Masahiro Matsuoka, Mitsuhiro Oikawa, Kyôko Koizumi, Aiko Morishita, Suzuki Matsuo, Wakana Sakai, Takashi Tsukamoto, Eiichirô Funakoshi.

2009-es japán anime, így azóta el is felejtettem, mi volt benne az érdekes, csak úgy megnéztem. Három 20-perces epizódból áll a film, az első után majdnem fel is adtam, de aztán érdekes volt, csak valahogy kevés. Nem volt idő kibontakoztatni, vagy egyátalán, megérteni a sztorit, és a rövid idő nagy részét így is az akciójelenetek tették ki, amikért viszont nem volt kár, mert nagyon jól néztek ki, remek koreográfiával. Nem is csoda, a rendező Ryuhei Kitamura (Versus, Azumi), a producer pedig Shunji Iwai, a főszereplők (hangja): Hayato Ichihara, Aya Ueto és Kane Kosugi voltak. Zene: Nobuhiko Morino (Versus). A filmet Yokohama város alapításának 150 évfordulóján mutatták be, de hogy miért, azt nem tudom. A történetben főleg androidok vannak, érdekes tájak, és látványos verekedések. Trailer.

Hoshi o Ou Kodomo (2011), japán anime, rendezte-írta Makoto Shinkai (5 Centimeters per Second, The Place Promised in Our Early Days). A film több, mint kétórás, a leghosszabb animációs filmnek készült, május 7-én mutatták be Japánban. Fő témája a búcsú, emellett van benne kaland, dráma, akció és románc is. Vizuálisan igen szép a film, de a kedves képek ellenére a mondanivalója elég komoly, nekem tetszett, a végére azért üt is. Ajánlom.

A főhős Asuna, egy iskolás lány, aki magányosan tengeti napjait, egy különleges kismacskát tudva barátul, miközben anyja nővérként éjjel-nappal dolgozik. Apjától, aki már nem él, egy különös kristályt kapott emlékbe, amelynek segítségével titokzatos zenét fog be egy nap valami tákolt rádiószerűvel. Talpraesett lány, jó tanuló, és saját magát is kénytelen így, egyedül ellátni, de persze, ebben azért van valami szomorú. Egy nap hazafelé egy furcsa, hatalmas szörny támadja meg, és egy legalább olyan furcsa fiú megmenti. Egy ismeretlen helyről érkezett, a csillagokat bámulja, de nem űrhajós, otthona épp az ellenkező irányban van. De még mielőtt megismerkedhetnének igazán, a fiú is eltűnik, Asuna pedig útrakel, hogy megtalálja. (Előzetes..)