Keleti Szél <ázsiakult>

A japán filmrendező munkásságának kedvelői számára kötelező darab Tom Mes róla szóló könyve: Agitator - The Cinema of Takashi Miike. Többszáz oldal, tele fotókkal, bemutatva az életét, munkásságát, és könnyebbé teszi műveinek megértését is a rengeteg háttéranyag. Az élete külön érdekes, nagyon jó fej pasi, és 30 évesen kezdett csak filmeket rendezni. A könyv 1960-as megszületésétől indul, első, tinikori moziélményén és a családi viszonyokon át megtudhatjuk, hogy a kis Miike kedvenc játéka békák felrobbantása tüzijátékkal. Aztán profi motorversenyző akart lenni, de elkeserítette, hogy szinte minden (motoversenyző) barátja meghal. Középiskola után nulla ambícióval tengett, és úgy érezte, még a yakuzává válás is túl sok erőfeszítést igényelne... "A rádiót hallgattam egy nap, amikor véletlen a Yokohamai filmes iskolát reklámozták, hogy nincs felvételi vizsga, és bárki mehet, akit nem vettek fel egyetemre. Ez jó ötletnek tűnt, hogy elmeneküljek otthonról, miközben nem csinálok semmit.". És így is lett, a sulit is hanyagolta, de ismét ez vált szerencséjére... Aztán jöttek a már jól ismert filmek, amikről részletesen olvashatunk a könyv közel 400 oldalán.

Koji Kikkawa: Pandora

Alkalmam nyílt megtekinteni egy Takashi Miike (Ichi the Killer, Audition stb., aki nem ismeri, annak fölösleges sorolni, aki látta már filmjét, az tudja, kiről van szó...) által rendezett videoklipet. Igazán remek darab. Egy középkori csatajelenettel indul, ekkor még nincs sok zene, nem is tudjuk, mi ez. Aztán találnak valami misztikus gömböt, és jön Koji, a napszemüveges menő szamuráj kaszabolni. Dögös rockzenére miikés, véres vagdalás a bambuszerdőben, szórakoztató. Valami lány is felbukkan, meg misztikus dolgok, pl. a Föld felé tartó űrjárművek, a végén pedig egy nagy alien ízeltlábú, lol. Vadság, coolság, rakendroll és miikés abszurd humor. (Ed2k)

Szintén Miike klip, de nem zene: egy kétrészes promóciós videót rendezett nemrég a Ryú Ga Gotoku nevű PS2-es játékhoz: http://www.youtube.com/?v=z8OkbBj13po Ebben is folyik vér :) Streaming 300k Windows Media formában: 1. rész (42mb) - 2. rész (49mb). Afféle filmelőzetes ez a játékhoz ("a third-person action game from Sega that resembles a cross between Grand Theft Auto and Shenmue."  Wow.), 2x20 percben, sajnos felirat nélkül. A hangulat jól átjön. (Kár, hogy PS2, a hüje Sony mindent lenyúl, pedig a GTA-t birom, és a Shenmue-t még dreamcastes kora óta szeretem... Persze, felirat nélkül, japánul úgysem érteném a játékot.)

2005, Hong-Kong - imdb - website+trailer
r: Teddy Chan, fsz: Andy Lau, Karen Mok

Meglepetésfilm. Éppen hangulat-feldobós gagyinak tettem be a minap, hogy biztos valami könnyen emészthető, bugyuta, románc-komédia lesz. Elvégre a plot: az otthonról folyton elszökdöső, mostohaanyuval problémázó kisfiú mágikus úton hirtelen felnőtt lesz, de túl gyorsan öregszik. Ilyen már volt, Tom Hanks '88-as Big (Segítség, felnőttem!) című filmjében... Eleinte a várható poénok jöttek sorra, a hirtelen kiszakadt cipő, randizás a tanárnénivel, a sör megkóstolása, és egyéb gyermek-álmok valóra válása... aztán volt egy-két anomália is, például amíg a hirtelen felnövés a cipőt kicsinálta, addig pl. a gatya nem szakadt szét, meg ilyenek, és a leginkább zavaró, hogy a testi növekedéssel együtt a lelki érés is túlzott volt. Mert hiába varázslat meg negyvenes láb, egyik napról a másikra nem válik egy 12 éves fiú gondolkodása egy 40-es férfi bölcsességévé. Sebaj, ne akadékoskodjunk, figyeljünk inkább arra, hogy mit akarhatott a rendező ezzel a nem túl eredeti sztorival. A fiú lassan kezdi megérteni a felnőtteket, a családját, bonyolódnak a helyzetek, ő persze mindenkinél nagyobb éleslátással teszi helyére a nagyok dolgait, bájos kis romantika, drámák, poénok, kalandok, könnyed folytatás. Aztán másnap reggel borostásan, harmincon túl még megy a móka, bár egyre inkább a dráma irányába vonul a film, és amikor a következő nap meglátjuk a vén - és egyébként páratlan színészi teljesítmény nyújtó - Andy Laut ősz öregen, akkor már kezdünk megijedni. De ugye majd a végén megkapja az ellenszert, visszamegy haza, és mindenki együtt nevet, ugye? Nehéz a halivúdi sztorivezetéstől elvonatkoztatni egy ilyen témánál, hiába vagyunk a földgömb túlsó felén. A pár napja nem-gyerek főszereplő pedig valami furcsa eleggyé válik, a gyermeki őszinteség, naívság, tisztaság és az öregedés bölcsessége, higgadsága keveredik össze kissé valúszínűtlen karakterében. És akkor újra találkozik a fura figurával, aki a varázslöttyöt kutyulta össze a film elején, és aki közli: "A jövő tele van reménnyel, még ha egyetlen napod van is hátra. Hozd ki belőle a legtöbbet." Mi pedig csak nézünk...

imdb - trailer - képgaléria

Már láttam kamerás bootlegben, de érdemes volt DVD-n is újranézni, olyan édi film. Talán még a Chihirot is veri, vagy legalábbis a nyomába ér. Howl egy varázsló-varázslott srác, akivel Sophie, sajnálatos események folytán immáron 90-éves öregasszonnyá változva ismerkedik meg. Színes, valós, igazi "emberi" karakterekkel teli a történet... szerethető gonoszokkal, és önmagukkal küszködő hősökkel. A rajzok persze csodálatosak, és az egész hangulata nagyon megkapó. Izgalmas, tanulságos történet, tíz pontos, kihagyhatalan mese, felnőtteknek is. Kedvencem a kis Calcifer, a durcás tűzidémon. Az a jó a Miyazaki filmekben, hogy újranézhetők, és mindig plusz dolgok, új rétegek, gondolatok jönnek elő. Most például azt filozófáltam bele, hogy a kastély, a háború, meg az összes helyszín és történés Howl tudatalattiját reprezentálja. Mindenesetre elég sok pszicho dolog volt a mesében, ahogy elveszti a szép szőke-herceg varázslöttyöt, és kénytelen önmaga lenni, aztán újraépíti a kastélyt, ahogy a csatában elveszti az emberi alakját, meg az egész kavarás a szivével. Persze, Sophie is végigmegy egy úton, de szerintem a látszat ellenére nem ő a főszereplő. A film bekerült az Oscar nevezések közé, szerintem megérdemelné a díjat.

Shunji Iwai: Picnic (Japán, 1996)
http://www.imdb.com/title/tt0117338/

Három elmegyógyintézeti bentlakó piknikezni megy, hogy megnézzék a világ végét, amiről egy korábbi körútjukon beszerzett Bibiliában olvastak. Nem mondom, hogy kidobott idő volt a filmet megnézni, mert relatív, mindenesetre szerencsésnek tartom, hogy a rendező, Shunji Iwai rövidre szabta (72perc). Az alapján, amit olvastam róla és más műveiről, és hogy a szupercsodás Tanadobu Asano is szerepel benne, többet vártam. Végülis a beállítások, a zene, a művészfilm, mint olyan, jó volt; nálamnál sokkal sznobabbak akár megpróbálhatnak belemagyarázni is mindenféléket, szerintem nem szólt semmiről. A gyogyósok életét mindenesetre nem festette le sem vonzónak, vidámnak, sem úgy, mintha ok nélkül volnának bezárva, és mégis, megmaradtak emberinek, értelmesnek, megérthetőnek. Ezt mondjuk díjazom, afféle diplomatikus megközelítés, mert hát igen, emberek, és néha jobbak és okosabbak nálunk, de azért néha veszélyesek is, ha másra nem, hát magukra. A női főszereplő, Chara borzalmas, irritáló volt, ilyen károgós hangon rinyált, énekeléskor még iszonyúbb, el sem tudom képzelni, hogy lehet, hogy "civilben" ő egy popsztár. Ráadásul Tanadobu felesége. Most vagy ennyire jól játszotta a borzasztóan szarul viselkedő, idegesítő rettenetes nőt, vagy ilyen, és ők tényleg bolondok. A vége jelenet szép volt, látványos, de összességében felejthető az egész.

(2005, Thai akciófilm)
imdb - watch trailer 

Az Ong-Bakos Tony Jaa főszereplésével készült akciófilm nem marad el elődjétől látványban és bárgyú sztoriban sem. A rendező, Prachya Pinkaew, fantáziája most sem szállt el, míg az Ong Bakban a faluból ellopott kabalaszobor fejét kellett visszahozni, addig ebben a filmben ellopott elefántokat. Az első tíz percben övék is a főszerep, romantikus lila égbolt alatt vontatott jelenetek az elefántok és a szereplők kapcsolatáról, agyaron ülő fiú, faágakat hamizó fáncsi. Ásítás. Aztán jönnek a blődlik, egészen a film végéig, mintha valami általános iskola alsótagozatán lett volna házi feladat sztorit írni egy tucat verekedés köré. Ok nélkül autósüldözésbe kezdő taxis, a semmiből felbukkanó helikopteres gonosz, kürtszóra összegyűlő hatalmas biciklisbanda, akik mind, minden előzmény nélkül azonnal megérkeznek, és tudják, kit kell ütni. A biciklis-görkorisoké talán a legerőltetettebb jelenet, viszont volt egy nagyon klassz motorcsónakos hajsza, nem is tudom, létezik-e ilyen gyors, hegyesorrú, vékony járgány. A dramaturgia mindeközben egyszerű: Tony fog valakit, betöri vele az ajtót, bemegy, és elkiáltja magát: "Hol az elefántom?", és aztán szétcsap. A thai box pedig durvult. Most látni csak, a sima karatefilmek (kungfu etc) milyen szolidak, hiszen csak egy-két ökölcsapás, rúgásra elszédülő arcok, de itt, mintha egy félkilós csomag földimogyoró megpucolását és elropogtatását láthattuk volna, csak éppen embercsontvázakon eljátszva. A könyékkel való fejhorpasztás még a szerencsésebbek jutalma. Grandiózus kiropraktikusi kezelés a végső küzdelem, brutális, de iszonyat látványos, és ha Tony Jaa ezt is kaszkadőrök és zsinórok nélkül csinálta, akkor le a kalappal. Van egy bunyó egy többemeletes házon végig, ahol vagy két percen át nincs a filmben vágás (vagy legalábbis nem látható), elképesztő. Az ellenfelek pedig szinte viccesek, mintha a Tekken videójátékból léptek volna elő, van is egy hasonló rasztahajú, aki mintha breaktáncolna, úgy kézenállva pörgésből rugdos (capoeira), és a végére jut pár 2m magas és 2m széles monstrum is. Szóval hatalmas látvány, nulla sztori. A harci jelenetek kedvelőinek mindenképpen látniuk kell, mert ilyen még nem volt.

(2003-as, Japán vámpírfilm) --imdb-- --trailer--

A Last Quarter után újabb, japán rockcsillagokat felvonultató filmet néztem meg, a Moon Childot. Ebben szintén a gyönyörű, lányosképű Hyde játszik, és mellette a jpop sztár Gackt, valamint a tajvani popidol Wang Lee-Hom. Jó pasik bőrcuccban, akció, komédia, vámpírok, dráma, lelkizés, románc, barátság, fegyverek, röpködés... Sminkelt, hosszúhajú pasik, kellemes hangulat. A téma (vámpírfilm) és egyebek alapján jókora gagyira számítottam, de pozitív csalódás volt a Moon Child. Depis vámpír napfelkeltét néz - összegezhetném, legalábbis ilyesmi van az elején, ezért hát magára marad Hyde figurája miután barátja elég, de csakhamar új barátokat lel a halandók közt. A dráma és akció jó, egyátalán nem bugyuta, csak néhány szörcsögősebb nyakszopás rontja a szinvonalat, megtanulhatták volna, hogy nem illik csámcsogni, mégha nyakból is jön a leves (nyakleves v.2) :) Szerintem nem rossz "ahhoz képest, hogy vámpírfilm", ami szvsz a legblődebb téma. Giccsesnek sem éreztem, bár sokféle érzelmet felvonultat a film, a barátságot, a vámpírlét lelki terheit etc. Tudtam azonosulni a szereplőkkel (pedig imádom a hagymát:), a karakterek és a sztori is OK, jól is játszottak, és volt sok coolság is nekik köszönhetően (elég rájuk nézni). Mondjuk Gackt elég buzisan nézett ki, de itt-ott jól állt neki a dolog, inkább a kabát, mint a szemceruza. Hyde meg persze szívdöglesztő. Szórakoztató alkotás. (Rendezte Takahisa Zeze.)

 
(képek: Gackt+Hyde, Hyde, Lee-Hyde-Gackt, Gackt.)

Phörpa (aka The Cup; Isteni Játék - bhutáni film, 1999)
--imdb-- --trailer--

Na megnéztem. Néha nem is tudtam, sírjak vagy nevessek, olyan édi. Vicces, de nem az olcsó poénok, hanem a szívmelengetőek módján. És persze mélységesen bölcs és szép. Nem tudom, a rendezőnek (Khyentse Norbu) hogy sikerült elsőre ilyen jó filmet csinálni, és aztán másodikra is (Travellers and Magicians)... alig várom a következőt. A film Indiában játszódik, áttelepült (menekült) tibeti szerzetesek közt, akik rá vannak kattanva a focivébére. Éjjel kiszöknek meccset nézni, aztán lebuknak, csodálatosan emberiek végig. A csoportos ima közben elalszanak, vagy papíron leveleznek, mint mifelénk a gimisek a pad alatt, hogy éppen ki játszik aznap este. És mégsem csinálnak hülyét magukból, vagy a vallásból, ezzel együtt, sőt ezzel még többként képviselik. Mert így már nem csak a levegőbe száll el a keleti bölcsesség, hanem látjuk, ahogy a tartalma valóra vál. A film elején viszonylag több utalás is volt Tibet kínai (nehéz) sorára, a finom és szelíd üzenet jól átjön. És persze szóba került a modern világ is, a sok veszély, hatás. Talán épp erről szólt a bőrös tanmese a végén, hogy nem kell az egész földgolyót beborítani vele, hogy ne törje fel a talpunk, elég a lábunkat. A saját démonainkat kell csak legyőzni.

Ki tudja, talán (Korea és Thaiföld után) Bhután is be fog robbani a keleti filmvilágba, így, állórajtból. Ráadásul ebben a filmben is, ahogy a későbbi Travellers and Magiciansben, amatőr szinészek játszanak. Hogy honnét került elő ennyi tehetséges ember? A vérprofi arcjátékot és tanult színészkedést talán a hit pótolja, a beleélés, a buzgalom. Egy ilyen nagyszerű filmben bárki szárnyakra kapna. Itthon is bemutatták, VHS-en megjelent 2001-ben, eredeti tibeti nyelven és szinkronnal is. Már nem kapható, de az odeon tékáiból ki lehet kölcsönözni. Ez a film volt egyébként Bhután legelső Oscar nevezése.