Lassan egy éve vettem ezt a 2007-es, koreai filmet Chinatownban, egy ázsiai-dvd-boltban, érdekességképpen azért is, mert NYC-ben játszódik. Szép, delux, domború kartonban volt, és a tapasztalt szemnek is eredetinek tűnt, így kissé meglepett, amikor beraktam, és német nyelvű menük jöttek fel. Először azt hittem, a médialejátszó hiszi azt, hogy nekem ilyen kell ebben a térségben, de egyre inkább úgy festett a dolog, hogy nincs más, kénytelen voltam eredeti nyelven, német felirattal élvezni. Szerencsére New York Koreatownjában játszódik a film, erre is utal a címe (utcanév), így a két harmadában angolul beszélnek.
Koreai-amerikai koprodukció, a CJ Entertainment terjeszti, de inkább indie filmnek tűnik, a rendezője Michael Kang. Főleg koreai-amerikai színészek szerepelnek benne, a főhős John Cho, akit talán a Harold és Kumar filmekből ismerhetünk, valamint Jun-seong Kim és Grace Park, a Battlestar Galactica "Boomer"-je. Azóta kiadták már a dvd-t a tengerentúlon az ősszel, angol felirattal és sok extrával, és azzal reklámozva, hogy "this is not a Chinatown bootleg" :D
A Tribeca Film Festival-on debütált a film, majd Pusanban, ill. koreában vetítették, később még megjárt néhány fesztivált, mire a boltokba került, a németeknél még 2008-ban, majd tavaly októberben a már említett R1-es verzió.
A film elég jól indult, a K-town gengsztereinek világába csöppen egy ambíciózus, koreai származású ügyvéd (John Cho). Egy fiatalkorú srácot védene, akit gyilkossággal vádolnak, és akinek van egy csinos nővére (Grace Park). Hősünk csak lassan ismerkedik meg a helyi viszonyokkal, mint kívülálló, lévén sokadik generációs, amerikai szülött, akinek öltönyben, akadozó nyelvtudásával nehéz beilleszkednie a koreai negyed éjszakai világába. Információk után kutatva végül megismerkedik egy helyi rosszfiúval is, majd bedurvulnak a dolgok. Egész jó lett volna, ha a végén nem kavarják össze a sztorit, de azért hangulatos volt. Előzetes.
Jackie Chan legújabb, hollywoodi, családi meséje nem is olyan rossz, ha szem előtt tartjuk, hogy ez egy - remélhetőleg - inkább a fiatal korosztály számára készült, nyugati komédia, persze, azért látványos csihipuhival. A fő erénye, hogy nem kell komolyan venni. Rendezte Brian Levant.
Jackie szomszédjával randizik, ám annak felbomlott házasságából számazó három gyereke ki nem állhatja őt. Főleg, mert olyan béna, és nem tudják, hogy amúgy titkosügynök. A fentiekhez tartozó sablonok mindegyikét megkapjuk a filmben, ám van bennük egy kis humor, mintha paródia lenne. A tollba, gyűrűbe rejtett csodaeszközök, az elnagyolt karakterek, az orosz gengszterek egy kicsit sem próbálnak komolynak látszani, és amúgy egész szórakoztató a film. Főleg az akrobatikusabb részek. Előzetes itt.
A CGI alkalmazás terén úttörőnek számító és igen szórakoztató, látványos, 1998-as The Storm Riders (Viharlovasok) folytatásáról van szó. Az eredeti film nagyon tetszett, képregény-feldolgozás az is, melynek Fung Wa a címe, így a mostani film is kínaiul Fung Wan II. Annó Ekin Cheng és Aaron Kwok voltak a főszereplők és Sonny Chiba, a rendező pedig Andrew Lau. A folytatást most a thai Pang testvérek (A szem c. filmet köszönhetjük nekik) alkották meg, Danny Pang egyébként dolgozott már az első filmen is (mint co-editor). Az eredeti főhősök (Ekin, Aaron) mellett további, nagy nevek a stábban: Simon Yam, Nicholas Tse, Charlene Choi, Tang Yan, Kenny Ho, Lam Suet, Kenny Wong, Patrick Tam. Itt pedig az előzetes.
A 4-pontos, jóindulatú imdb-értékelések első kommentjét olvastam csak el, és ebben pont benne van szóról szóra, amit mondanék (de azért majd elmondom):
"I'm "storm Ridders" comic fans ever since the 1 episode, and i'm very disappointed how Directors Pang brothers has turn this "storm rider" into a completely rubbish !! This movie should be made into a 2 minutes effect show-reel instead of a full feature film !! The worst Chinese movie i ever watched for past 10 years !! Completely no story, poor in every aspect of film-making, especially the directing, acting and story !! Very boring, the movie should end right after the opening title"
A film hihetetlenül gagyi, kifelejtették belőle a sztorit, a dialógusokat és a történéseket. Mások szerint elég képregényszerű, de ezzel csak akkor értek egyet, ha a képregényolvasást betépve, egy kocka per 10 perc sebességgel számoljuk. Egy gyengébb Mortal Kombat epizód elnyújtásának tűnt az egész, háttérzenés betétekkel, néhol még a Dragonball is eszembe jutott róla, leszámítva, hogy azt az amerikaiak sokkal jobban megcsinálták élőben, simán Oscart adnék neki most innen nézve.. :) Na, de ettől függetlenül érdemes megnézni a fentit, már csak a híre miatt is, és mert még úgysem láttál ilyen roszat. Meg azért Ekinék még mindig elég jól néznek ki :)
Hú… Ütősen indult a film, nagyon jó a zene, művésziek a beállítások, drámai, sokkoló a sztori, komoly az egész. Politikai téma, ám a megvalósítás már akciófilm, hiszen a kínai nép jövőjét illető, érzelmes körítéseket leszámítva a történet elég egyszerű. Egy fontos forradalmár (a kínai köztársaság jövendőbeli alapítója, dr. Dun Yat-Sen) fontos ügyben Hongkongba érkezik, ahol tárgyal, szervez, egy darabig ott van, majd lelép, és a cél, hogy ezalatt élve marajon. Ehhez társul egy jópár tucat császári bérgyilkos és legalább annyi testőrnek szegődő szimpatizáns.
A rendező Teddy Chan (Wail Til You're Older, Accidental Spy), a producer Peter Chan és Huang Jianxin, a főszereplők Donnie Yen, Wang Xueqi, Tony Leung Ka-Fai, Nicholas Tse, Hu Jun, Eric Tsang, Li Yuchun, Fan Bingbing, Mengke Bateer, Zhou Yun, Wang Bo-Chieh, Li Kang, Leon Lai, Simon Yam, Philip Ng stb., szóval a hongkongi filmvilág krémje.
Tony Leung Ka-fai, Wang Xuenqi és Nicholas Tse
Kicsit hosszúnak éreztem a filmet, de érdekes volt, az első része a karakterekről szólt, szervezkedés, románc, emberi sorsok, ez is jó lett volna, de azért az izgalmas rész csak utána jött. Donnie Yen annyira nem is volt központi szereplő, de az a pár bunyó, amibe belekeveredett nagyon megérte (a nézőknek:), annyira kemény és meggyőző. Volt egy másik igen látványos harc, egy koldussal, akit Leon Lai alakít, ő már drótos-trükkös színésznek látszott (lévén az is), de a filmen belül nagyon menő volt. A főgonoszok szerepében pedig Hu Jun és Cung Le aprították a népet. Nicholas Tse riksás volt, bájos alakítással, Simon Yam kevesebbet volt a vásznon, a legfőbb karakter inkább a forradalmat pénzelő üzletember/nyomdatulaj Wang Xueqi volt és barátjaként Leung Ka-Fai. Nagyszabású, látványos film, érdemes megnézni.
Leon Lai (jót tesz neki a kor), Donnie Yen (színésznek se rossz)
Külön megemlíteném a zenét, amiről még úgy akartam nekikezdeni az áradozásnak, hogy nem is tudtam, hogy kedvenceim, Chan Kwong-Wing és Peter Kam írták. Eszméletlen jó lett, nagyon hangulatos, különleges, néhol keleties, másutt jó kemény. Remélem, kiadják... A díszletek is jók, lévén a múlt század elején játszódik a film., főleg az érkező hajók irányából felvett látkép tetszett. S persze, a verekedéseket szintúgy profik rakták össze, Donnie Yen és Wei Tung.
Több okból is nagyon vártam már a Ninja Assassin (2009) bemutatójára. Az egyik, hogy a producerek: Joel Silver és a Wachowski tesók, a másik, hogy a főszereplők: Rain és Sho Kosugi, a 80-as évek hasonszőrű filmjeinek sztárja, aki két évtized után tért vissza a filmvászonra. Rég, vagy tán még sosem készült Hollywoodban ilyen nagyszabású film ebben a b-szériás tematikában, szóval izginek tűnt. A rendező James McTeguie (ő rendezte a V for Vendettát), a forgatókönyvet Michael Straczynski írta (méghozzá 3 nap alatt, mert az utolsó pillanatban kidobták a régi, rossz scriptet), a zeneszerző pedig Ilan Eshkeri. További szereplők: Naomi Harris, Rick Yune, Ben Miles, Anna Sawai, Sung Kang, Randall Duk Kim.
A film műfaja leginkább akció, egy kicsit thriller, és amit nem vártam: némileg horror. Ez utóbbit a korszellem és a közönség ízlése, gyomra dönti el, hogy az-e. Pár éve még talán a slasher kategóriába esett volna, manapság már nehéz megmondani, mi a horror, túlzottan hozzászoktunk a darabokra vágott testrészek szétcsúszásához, ami épp úgy "normális" része kezd lenni a filmeknek, mint a pornó. Azért a besoroló-hivatalok szinte minden országban 18-on felülre vagy R ratedbe tették, joggal. De ha már így a témánál vagyunk, ez volt számomra a film egyik fő hibája is, hogy kicsit olyan, mintha a készítők nem tudták volna eldönteni, mit akarnak. Kapunk egy kvázi romantikus akciófilmet, nyálas, misztikus, meghatóan drámai elemekkel, meg egy sokkoló, darabolós vérengzést, és a kettő közül könnyen a pad alá eshetünk. De jobb is ott elbújni, mert a láthatatlan árnyékharcosok ízekre szednek mindenkit :)
Fu Chou (2009), hongkongi-francia bűnügyi film, akciódráma, neo-noir. Johnnie To első "angol nyelvű" filmje, bár ez erős túlzás (a főszereplő, francia énekes-színész, Johnny Hallyday próbál angolul beszélni a többiekkel, akiket részben szinkronizáltak), nagy része azért kínaiul van, és Makaón ill. Hongkongban játszódik. A forgatókönyvet Wai Ka-Fai írta, és minden más tekintetben is a már megszokott, szinte kötelező To-körüli stáb dolgozott a filmen, pl. az operatőr Siu-keung Cheng, zene: Tayu Lo. Szereplők: Sylvie Testud, Simon Yam, Anthony Wong, Lam Suet, Lam Ka-Tung, Maggie Siu, Cheung Siu-Fai. A filmet tavaly mutatták be Cannes-ban, ahol versenyben is volt az Arany Pálmáért.
A történet főhőse a bérgyilkosból szakáccsá avanzsált, francia François Costello, aki családjáért kell bosszút álljon. Lányát, annak férjét, és két gyermeküket lőtték le bérgyilkosok. Costello ezért keletre utazik, ott maga is segítséget bérel, barátokat is szerez, és ellenségeket, és a többit nem mondom el, nézze meg mindenki. Érdemes. Nálam kb. 50% esélye van, hogy To filmjét utáljam, ez most a másik felébe esett, nagyon bejött, pont úgy, mint az Exiled (Száműzöttek), ami hasonlít is erre, csak még jobb. Ebben is volt egy kis western-fíling, totál macsóság és a To-ra oly' jellemző "heroic bloodshed", nagyon elegánsan és látványosan megkomponált tűzpárbajokkal. A zene is tetszett, bár nem volt túl markáns, de néhány pillanatban sokat adott hozzá. A történetet is elég érdekesre szőtték, ami pedig a színészeket illeti, a fentiekkel nem nagyon lehet mellé lőni, Anthony Wong pedig napjaink talán a legsármosabb középkorú pasija.
Japánfilm (2009), ausztrál rendező, plusz Gary Oldman. Azt hittem, majd miatta lesz jó, de ő volt a legrosszabb az egészben, nem is tudnék nagyobb hibát találni a filmben, ami pedig jó volt. Max Mannix rendezte, a főszereplők még: Kippei Shiina (jóképű főhős) és Kyoko Hasegawa. A történet - amelyben gonosz CIA összeesküvők, korrupt politikusok, jakuzák és egy bérgyillkos van, utóbbi egy áldozata lányát próbálja épp megmenteni - Barry Eisler bestselleréből készült. Fényképezte: John Wareham. Trailer.
A film egy kicsit halivúdiasan indul, emlékeztethet a Bourne rejtélyre, de mindenképpen látványos, főleg a tokiói városképek. Valami új, menő kamerával (Panavision Genesis HD) vették fel. A japán színészek nagyon jók, különösen a helyi rendőr, a kisebb karakterek és a főhős. Tényleg csak Gary Oldman, a hisztis-káromkodós CIA-ügynök rontja el az egészet, nem illik rá a szerep, szinte kínosak a jelenetei. Jobb lett volna valaki más, aki hitelesebben adja elő. A sztori mindenestre egész jó, nem csak annyi, amit várnánk egy mégsem-olyan-rossz bérgyilkos témájától, bár vannak benne sablonos elemek. Eleinte nem is túl értelmes, ahogy hajkurásszák a memóriakártyát a titkos adatokkal, csak amikor már kiderül, hogy kik és miért. Az akciórészek izgalmasak, pörgőesek. A zene sem rossz, most nézem csak, hogy Kenji Kawai írta.
Néhány kivételtől eltekintve (pl. Come Drink With Me) nem szeretem a Shaw Brothers filmeket, fáraszt a humoruk (bénaságuk), az irreális, paródiaszerű harci jelenetek, hangeffektek, és a gagyi sztori. A Clan of the White Lotus 1980-ban készült, azért kezdtem el nézni, mert tetszetősnek találtam a restaurált verzió képminőségét, de nem telt el sok idő, hogy benyomtam a fast-forward meg skip gombokat. A rendező Lo Lieh, a koreográfus Lau Kar Leung volt, főszerepben Lo Lieh és Gordon Liu. Utóbbi érdekességképpen az előbbi karakterét alakítja a Kill Billben. Amerikában Fist of the White Lotus címmel futott a film.
Aki nem akar spoilereket, ne olvasson tovább. A film története rendkívül "eredeti" - bosszút kell állni a feleknek a rokonaikért, ehhez új stílusokat elsajátítani, majd megküzdeni. Ezt a szenzációsan izgalmas drámai vonalat az ismétlésekkel tették változatossá, így egy egész "fordulatos" filmet kapunk, ami tökéletesen beleférne 3 percbe. Harc, egyik fél győz, másik fél bosszút forral, harc, másik győz, bosszú, harc, bukás, edzés, harc, bukás, edzés, harc, bosszú, győzelem. Szerintem borzalmas. Ennél még a zs-kategóriában is bőven akadnak érdekesebb, szórakoztatóbb alkotások.
Hua Mulan a 4-7.sz. körül élt, kínai hősnő, már amennyiben tényleg élt, és nem csak kitalálták. Ezt már nem nagyon fogjuk megtudni, ugyanis a róla, legendájáról szóló emlékek is igen régiek, először egy 6. sz-i versben szerepelt állítólag, amire egy 12.sz-i verzió utal vissza. A balladát a Ming-dinasztia korában (14-17.sz.) írták át regény formába, és az idők során egyre népszerűbbé vált a történet. A legnagyobb ismertséget aztán a Disney 1998-as rajzfilmje hozta meg a karakternek. Filmek amúgy már a némafilmek korában is készültek róla, később pedig tévésorozatok is, tavaly meg Jingle Ma rendezésében mutatták be a Mulan c. mozifilmes adaptációt. Kínai film, mandarin nyelvű. Főszereplők: Vicky Zhao/Zhao Wei (Mulan), Chen Kun, Hu Jun, Jaycee Chan, Vitas.
A rendező szerint ez a film nagyon más, mint a '98-as Disney-verzió, ám az alapsztori nem ad igazán nagy teret a különféle értelmezéseknek, fantáziának, csak a mellékszereplők karaktereit, történetét lehet variálni. A lényeg ugyanaz: Mulán beteges apja helyett férfinak öltözve a hadseregbe lép, ott beleszeret valakibe, nagy hadvezér lesz belőle, a csatákban persze meghalnak páran, dráma, végül happyend. Egész látványos, és jó színészeket választottak hozzá, ám nem túl komoly film. Talán arra jó,, hogy az is megismerje a történetet, aki túl felnőttnek érzi magát a diisneyshez, bár amennyire visszaemlékszem, nekem a rajzfilm szórakoztatóbb volt. Lehet, hogy csak azért, mert akkor találkoztam először a sztorival, vagy mert az jobban passzolt a színvonalhoz :) A jelmezek tetszettek amúgy, érdekes volt a különböző seregek, törzsek öltözete, bár azt furcsának éreztem, hogy a kínaiak páncélban, fémpajzzsal, a nomádok meg mindig szőrmecuccokban vonultak, és még a pajzsuk is szőrös volt, csak, hogy jól elkülönüljenek. A férfi álcát pedig hiányoltam Mulanból, valamit csinálhatott volna magával azon kívül, hogy kardot fog, elég hihetetlennek tűnt, hogy nem látják, hogy nő.
2009-es, japán, romantikus dráma, a rendező Naoto Kumazawa, főszereplők: Junichi Okada és Kumiko Aso. Egy vékony falakkal rendelkező, egyszerű, kopottas bérház szomszédos lakóiról szól, akik egymás életének apróbb rezzenéseit is követni tudják a hangszigetelés szinte teljes hiánya miatt. Egyedül élnek, fiú és lány, így a sztori végkimenetele meglehetősen egyértelmű.
A film nagyon bájos, kicsit művészi, elég lassú, nem különösebben kiemelkedő, de szép. Főleg vizuálisan, bár jelentős szerepet kaptak benne a hangok, zajok is. Főhősünk egy divatfotóst alakít, és valahogy a filmkockák is jól beállított fényképeknek tűnnek, a látványt pedig tovább emeli ő maga, Junichi Okada is (igen jóképű), aki emellett a V6 nevű, japán boy band tagja is, első komolyabb filmszerepe a Tokyo Towerben volt. A csaj is jó, és a többi szereplőre sincs panasz, a történet nem unalmas, bár többnyire kiszámítható, mégis elég kedves ahhoz, hogy végigüljük. Talán lányoknak jobban ajánlanám, tele van virágokkal is.
The Robbers, kínai akció, dráma (2009). A film a Tang Dinasztia idején (618 – 906) játszódik, két rabló egy faluba érkezik (rabolni), ám úgy alakul, hogy meg kell menteniük egy lányt a katonáktól. Főszereplők: Hu Jun (Red Cliff, Assembly) és Jiang Wu, rendező Yang Shupeng. Trailer.
Szóval, a két simlis rabló már éppen távozna a pénzzel, amikor katonák törnek a falura, és a szimpatikus nőt kezdik molesztálni, így visszafordulnak, és legyőzik őket. Ám a hadsereg tagjait megölni elég problémás ügy, így még több katona érkezik, és a szituáció csak egyre bonyolultabb. A színészekkel nem volt gond, a sztori is elmegy, bár néha leült, de az egész filmnek volt egy ilyen gagyi-jellege, közepes.
Raging review... Sajnálom, de szerintem a thai filmek többsége nézhetetlenül bugyuta, idióta rinyálásokkal, visitozással és értelmetlen sztorival van felszerelve, és rendszerint pocsék színészekkel is. Még az ilyen alacsony elvárásaimmal is igen nehéz élvezni az effélét, hiába az akció, a Chocolate sem hagyott bennem mély nyomokat, érdemeitől függetlenül. Még ha JeeJa Yanin annyira jó csaj lenne, bugyiban vagy valami, úgy talán lehetne örülni, hogy némely rúgásnál fellibben a szoknya, de számomra nem sok értékelhető dolog maradt a filmben. Teljesen hülyeség. Kirúgják a bandából a dobos csajt, hisztis p..a, kószál, berúg, hány, és ekkor elrabolják, ám megmenti egy idegen (a francia Kazoo vagy Kazu Partick Tang), de aztán a tetőn megtámadja őket újra egy csapat fura szuperharcos, powerskipseken ugrálva. Oké, ez mondjuk vizuálisan eredeti, még nem láttam ilyet, bár nem is hiányzott. Ezt közben még breakdance-eléssel is keverik, ha nem lenne elég az eddigi. Utóbbit egészen komolyan is gondolják, a filmben végig hip-hop muay thai megy, az akciókat Panna Rittikrai követte el, a rendező pedig Rashane Limtrakul. Trailer.
Azt el kell ismernem, hogy JeJaa nagyon ügyes, és a verekedések rendkívül látványosak, de ezek számomra mindig valamiféle kontextusba ágyazva okoznak csak örömöt, pusztán önmagáért nézve hiába jó. Pláne, ha amúgy a körítést kimondottan idétlen, béna arcok, már-már retardált pofákat vágó részegek alkotják, mert amúgy az egész filmben mindenki végig piál. Lehet, hogy ezek a helyi kulturában szórakoztatónak számítanak, én nem tudok egy kidugott nyelvű emberen nevetni, kimondottan taszít, és a thai orgánum a sok lálálával sem segít rajta. A hirtelen és persze, elnagyolva érkező, drámai jelenetek ezért aztán vesztenek komolyságukból, nem érdekel a főhősök sorsa, mert idegesít az egész, a harmadától már csak fastforward. Van néhány nagyon szép helyszín és díszlet a filmben, meg a már említett, látványos harcokból is akad bőven, úgyhogy biztos lesznek, akiknek tetszik majd.
Bosszúszomj után vérszomj, itt van az Oldboy-jal elhíresült koreai rendező, Park Chan-wook új filmje, a Thirst (Bakjwi, 2009). Egy kórházban ügyködő pap beszáll egy fenyegető vírus elleni küzdelembe, mint tesztalany, ám a szertől vámpírrá alakul. A horror-dráma producere és írója is Park Chan-wook, a történetet részben Émile Zola Thérèse Raquin c. regénye ihlette. Természetesen van benne szerelmi szál is, sőt, ez az első koreai film, amelyben férfi nemiszerv is felbukkan. De valószínűleg más érdemei miatt nyerte el az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Zsűri díját.
Főszereplők: Song Kang-ho, Kim Ok-bin, Shin Ha-kyun; fényképezte: Jeong Jeong-hun. A zenét Cho Young-wuk írta, aki a rendező korábbi filmjein is dolgozott (I'm a cyborg, Oldboy, JSA). A soundtrack még a tavasszal megjelent, amikor a filmet is bemutatták, amely aztán egy tucatnyi filmfesztiválon szerepelt még. A koreai és amerikai DVD-k november 17-én, a brit dvd és bluray pedig január 25-én jelennek meg. Magyar kiadásról egyelőre nem tudok, de bizonyára lesz az is. A fansubot már megtalálhatjuk a feliratok.hu-n... Trailer:
Bár Park Chan-wooktól eddig csak a Lady Vengence-t untam, a többi tetszett, nem tettem túl magasra a mércét, mégiscsak horrorfilm, ráadásul vámpíros. Az pedig hiába divat a mai emókorban, engem sosem fogott meg igazán, kivéve mondjuk a Moon Childot. Igaz, a szörcsögést ott sem bírtam, kéne valami vámpír-etikett az étkezéshez.. Abban viszont a korábbiak alapján nem kételkedtem egy percig sem, hogy sikerül-e a rendezőnek durva vagy ijesztő filmet csinálni, inkább az a kérdés, hogy lehet-e egy ilyen sztori elég komoly. Ez egy új terület volt neki is, ügyesen vágott bele. A sztoriról többet nem árulok el inkább. A rá jellemző fordulatokat, bizarr jelenteket és humort itt is megtaláljuk, és nem egy hétköznapi történetet fogunk látni. Bár az alapproblémák (vérigény, napfény-fóbia és morális kérdések) nem hoznak sok újat, inkább a megvalósítás. Érdekesek a kameramozgások, és a szexuális vagy vámpíros jelenetekben kevés a kompromisszum. A történet lassú drámaként folyik, és az izgalmasabb részekben sem akciót látunk, inkább eszement, morbid poénokat.
Végre! Megjelent dvdn és blurayen is a Casshern rendezőjének, Kazuaki Kiriyának sokat várt filmje, a Goemon (2009). A történelmi hátterű történet főhőse amolyan japán Robin Hood, szamurájok, nindzsák (Hattori Hanzo) és rengeteg CGI várható. Sajnos a lemezeken nincs még angol felirat, de lelkes filmrajongók napok alatt készítettek hozzá, hiszen ez az egyik legjelentősebb film az idén. Persze, nem árt, ha már korábban is kedveltük Kiriyát, és a kompjútergrafikákkal szembeni ellenérzéseket is félretesszük. Cserébe egy különleges, látványos fantáziavilágba kerülhetünk (főleg, ha kivárjuk a HD verziót...). A zene remek (már írtam róla), és a sztori nagyon izgalmas, összetett, ezért sem bámészkodni, se fanyalogni nincs idő a képeken (gyakorlatilag semmi nem néz ki rajta valódinak), mert tényleg magával sodor a történet. Érdemes körülnézni a hivatalos oldalon is pazar képekért. Trailer:
A címszereplő Yosuke Eguchi, további szereplők: Takao Osawa, Ryoko Hirosue, Jun Kaname, Gori, Masatô Ibu, Mikijiro Hira, Tetsuji Tamayama, Hashinosuké Nakamura, Eiji Okuda, Choi Hong Man, Susumu Terajima. Zene: Akihiko Matsumoto. A rendező, Kaz Kiriya a forgatókönyvíró, a vágó, operatőr és az egyik producer is egyben. Japánban a Warner kiadásában jelent meg a mű.
A Frozen Flower (Ssanghwajeom) 2008-as, koreai film, tavaly év végén mutatták be. Rendezte Yu Ha (A Dirty Carnival, Marriage is a Crazy Thing). Főszereplők: Jo In-sung, Ju Jin-mo és Song Ji-hyo. A film a Goryeo Dinasztia korában játszódik, és egy, a királyi családon belüli, különös szerelmi drámáról szól.
A történet idején egy testőrsereget nevelnek ki az uralkodó védelmére, a király pedig egyikükkel különösen szoros kapcsolatba kerül. Mindeközben az országra nagy politikai nyomás nehezedik a kínai Yuan Dinasztia felől is, a hatalomért való harcban fontos szerepet kap, hogy végre megszülessen a trónörökös. A királyné fiatal és szép, a selyemágy is pazar, csak éppen a király a fiúkat szereti. A film állítólag valós, történelmi eseményeken alapszik. Érdekes a történet, drámai és izgalmas, vannak szép kosztümök és látványos kardforgató-jelenetek is, úgyhogy ajánlom. (De csak felnőtteknek.. a film tartalmaz néhány zavarbaejtő ágyjelenetet és némi brutalitást.)
Metallic Attraction: Kungfu Cyborg - kínai scifi-akció (2009). Rendezte Jeffrey Lau. Fsz: Hu Hun, Alex Fong, Eric Tsang, Sun Li, Wu Jing, Ronald Cheng.
A Kungfu Cyborg valóban meglepő film. Teljes hossza alatt amolyan sokkos állapotban, lefagyott aggyal azt kérdezgettem magamtól, hogy lehet, hogy még mindig nézem ezt a …-t. Talán mert annyira abszurd, olyan hihetetlenül rossz. Főleg az első 50 perc, amiben még akció sincs, csak ócska poénok, kényelmetlen, pocsék színészi játék, amit aztán Wu Jing ment meg, persze, nem azért, mert neki járna már az Oscar, csak mint robot, jókat lő. Ekkor az addig szerelmi ügyeken nyammogó szereplők átalakulnak transzformerekké, rakéták robbannak, aztán meg dráma jön. A látvány nem annyira gagyi, de a sztori igen, így semmi sem menti meg a filmet. Aki teheti, kerülje.
Kim adósságokban úszik (úszni viszont nem tud!), elhagyta a barátnője, így egy szép nap a híd szélén találja magát. Csendben eltűnik a Han folyó habjaiban, de reggel egy homokparton ébred. Nemsokára kiderül, egy lakatlan szigetre került, nem messze kiindulópontjától. A metropoliszt átszelő folyó közepén, a város egyik hídja alatt ért partot, egy megközelíthetetlen bozótosban.
Kim továbbra is elkeseredett, épp felkötné magát, amikor hasmenése lesz, aztán idővel egész hozzászokik a nomád életmódhoz, amelyre száműzetésében kényszerül. Nem ő az egyetlen, aki magányosan él, a távoli toronyházak egyik lakásában egy lány zárta be magát a szobájába (van ilyen Ázsiában, hogy nem jönnek ki évekig), és az internet segítségével él valamiféle álomvilágban. Szeméthegyek közt, a sötétben ül, és csak a Holdat fotózza, mert ott nincs senki. Évente kétszer, mikor légiriadó-gyakorlat van, kihúzza a függönyt, és körülnéz teleobjektívjével a leállt, kihalt városban, ám ezúttal egy igen furcsa alakot pillant meg (Kimet). Egymásra talál-e a két elveszett ember?
A film másik címe: Kim's Island (Kimssi Pyoroogi, 2009). Koreai dráma, némi romantikával és humorral, író-rendezője: Hae-jun Lee. Koreában májusban mutatták be, de nemrég szerepelt a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is. Főszereplők: Jeong Jae-Young, Jeong Ryeo-Won, Park Young-Seo, Park Yeong-seo, Yang Mi-kyeong. Zene: Kim Hong-jib.
Épp csak belepillantottam, de egyből megfogott. Nagyon hangulatos zenével és képsorokkal indul, valamennyire művészi is, nagyon szép beállítások, képek vannak benne, még a sáros homokot is már-már festőien ábrázolja. Egyszerűen észbontó a film, igazi kincs, már ami az eredeti sztorit illeti és a rengeteg humoros apróságot. Bájos, romantikus végig, és nem a közhelyes, csöpögős módon, inkább abszurd jelenetei által. Tessék megnézni! Előzetes itt.
Filmzene: a rendezőnek második filmje ez a Like a Virgin után, amit csak azért említek, mert annak is Kim Hong-jib volt a zeneszerzője. Korábbi munkái: The Moonlight of Seoul, The Old Garden, The President's Last Bang, A Good Lawyer's Wife, Wedding Campaign OST... A sountracken 25 dal van, köztük a Lizard c. (track 12), amely egy tribute a Hot Potato zenekarnak. Szerintem a filmzene is elég eredeti lett, hangulatos, és túláradó, érzelmes vonósok helyett inkább kedves, játékos dallamokkal operál. Az első pár szám kicsit Beatles-es, aztán dzsesszesebb részek, klasszikus-zenei hangszerelés is felbukkan, miközben a fúvósok vannak előtérben meg egy-két prüntyögős húros hangszer. Kellemes, magában is hallgatható, változatos zene, izgalmas hangokkal. A közepefelé kicsit feltorlódtak a vonós-hárfás, lírai számok, a végén egy gitárdallammal, majd jön a már említett, poppos dal, a Lizard, amiben énekelnek is. Utána visszatérnek a húros, tengerparti, andalító témák, egyszer egy karibi öbölben, máskor Velencében érezzük magunk. A filmből számomra a 18-as track maradt meg legemlékezetesebbként. Aki teheti szerezze be ezt is a film mellé.
Ki ne szeretett volna már személyesen találkozni Jackie Channal, esetleg szerepelni egy filmjében vagy tanítványául szegődni? Egy ilyen vágyakkal teli, kínai fiúról szól ez a kedves kis ifjúsági film, amelyben természetesen a "keresett személy" is felbukkan. A 2009-es, kínai (mandarin nyelvű) művet, amely nagyrészt Pekingben játszódik, Fang Gangliang és Jiang Ping rendezték, a főszereplő fiú Zhang Yishan (ez a filmbeli neve is).
A történet egyszerű, a fiú egy indonéziai, nemzetközi iskolában tanul, szüleivel kevés időt tölt, a nagyszülei pedig Pekingbe hívják látogatóba. A tanulásban nem igazán sikeres (kínai nyelvből rosszul álló) fiú harcművészetet tanul, és persze, nagy rajongója Jackienek. A szigorú nagyit eleinte nem is akarja látni, végül azért indul útra, mert közben kiderül, hogy a fővárosban forgat a sztár. Itt aztán mindenféle izgalmas kalandokon keresztül új embereket ismer meg, és bepillantást nyerhetünk a kínai filmstúdiók világába is, meg felbukkan a filmben még több filmsztár is.
A film élvezetéhez hozzátartozik, hogy már az elején el kell fogadnunk, hogy rettentő demagóg lesz, bár a benne foglalt üzenetek létjogosultságán csak részben lehet vitatkozni, a végén a prezentáció kellően szájbarágós. Miről van szó? Tiszteljük őseinket - nagyszülők mellett ebbe beleértendő a kínai nép is -, tanuljunk rendesen, és kövessük az álmainkat (meg legyünk jószívűek, találékonyak, kitartóak stb., de ez minden pozitív hősnél alap). Ettől függetlenül kedves, szórakoztató film, amiben a Jackie-s filmforgatások jeleneteiben pazar verekedések is láthatók, meg azon túl is akad benne akció, humor. Érdekes párhuzam, hogy maga a srác története is emlékeztet a tipikus Jackie-klasszikusok sztorivezetésére, talán nem véletlenül. Így az alaphelyzet egy bosszúvágy (az iskolatársak bántásaival szemben, a mestert nem ölték meg:), aztán kitartó küzdelem és kutatás a mester után, van kolostornál vízhordás-jelenet is, meg a hidegben kiülés a ház elé várakozni és hasonló, az elhivatottságot jelképező szituációk, bár nagy, végső leszámolást nem látunk, csak happyendet.
Dangkou (2008) brazil-kínai-hongkongi-japán film. Nelson Yu Lik-wai rendezte, és Golden Lionra nevezték még a tavalyi Velencei fesztiválon. A szereplőgárda igazán impozáns: Anthony Wong, Odagiri Joe és helyi, brazil színészek vannak a filmben (mivel ott játszódik).
Kirin (Joe Odagiri) japán-brazil árva, akit Yuda (Wong) fogad fiaként, mint a helyi, ázsiai maffia főnöke. Együtt intézik a fekete piac ügyeit, ahol főleg hamisítványokkal, márkás ruhák másolataival kereskednek. Az ügyben a helyi rendőrség is érintett, korrupt vezetők, politikusok keverik a balhét. Láthatjuk a szegénységet, a piti bűnözőket, a város szakadt részeit, és az ellenpólust, meg némi erdőt tigrissel, krokodillal.
Ilyen címmel nem kéne csodálkoznom rajta, hogy a film is elég "mű", de csalódást okozott így is. Mesterkélt, bár első látásra jónak tűnő stílusgyakorlat ez, van benne minden, művészieskedő látvány, hangulatos zene, elnagyolt dráma, elmosódott, színes képek, éppen csak sztorit felejtettek el írni hozzá. Vannak, persze, történések, de az egész - legalábbis nekem úgy tűnt - nem vezet sehonnan sehová. Kicsit olyan, mint egy Wong Kar-wai film, csak ahhoz több kéne. Ettől függetlenül lehet, hogy sokaknak tetszeni fog, a két főszereplő színészi játéka és a képek miatt érdemes lehet megnézni, meg egy kis változatosságként, a portugál dialógusok, a szokásostól eltérő helyszín miatt. Itt a trailer.
K-20: Legend Of The Mask (2009) japán film, amolyan zorro-robinhood téma, Takeshi Kaneshiroval. Egy alternatív történelmi időben játszódik, ahol nem történt meg a 2. világháború, viszont egy igazságtalan társadalmi rendszer alakult ki, átjárhatatlan kasztokkal, szegényekkel. Egy kicsit steampunkosan néz ki, bár a központjában egy elektromos berendezés áll. So Kitamura regényéből adaptálták, a rendező Shimako Sato. Másik főszereplők: Takako Matsu, Tôru Nakamura. A zeneszerző Naoki Sato. Itt pedig az előzetes.
Endo Heikichi (Kaneshiro) cirkuszi akrobata, szegény sorsú emberekkel él, egy nap, hogy pénzhez jusson elvállal egy feladtaot, hogy fotót készítsen egy prominens esküvőn. Azonban csőbe húzzák, és tévedésből őt kapják el, mint az üldözött, legendás K-20, aki egy álarcos rabló. Látványos menekülésekkel, effektekkel, fantasztikus városképekkel találkozhatunk a filmben, amelyet egy kedves, őszinte kis románc is átsző, és a történet is elég izgalmas, fordulatos. Persze, elég egyszerű, meseszerű is a történet, mit is várhatnánk maszkos hősöktől, de a házfalakon, háztetőkön ugrálás, és maga a díszlet is igen látványos, úgy egészében nagyon szórakoztató film. (Aki pedig kedveli a főszereplőt, az még inkább örülhet, most különösen jóképű.)
