George Nakashima bútorok

Mikor japánórára mentem a minap a NY-i Japan Societybe, épp az ünnepélyes megnyitója volt egy új kiállításnak, ezért átraktak minket a harmadik emeletre, az elnöki irodához tartozó tárgyalóba. Belépve nagyszerű látvány fogadott, egy nagy, csillogó faasztal. Csupa lyuk és töredezés, japán illesztéssel toldozva-foltozva, de úgy, hogy ránézve egyből egyértelmű, hogy nem véletlenül repedt el, hanem valószínűleg igen drága.

 

Mivel az épület halljában is van egy illusztris Nakashima pad, így nem volt nehéz kitalálni, hogy kinek a műve, és mikor a szobát rendezgető személyzetnél rákérdeztem az értékére, gyorsan el is rohantak, hogy vastag nejlonnal takarják be ellenünk. A fenti “conoid bench” pad 70-es évekbeli testvérei ma már 30-40 ezer dollár körül kelnek el, és a famunka-művész hasonló bútorai a Smithonian Múzeumban is ki vannak állítva. Főleg diófából készültek, és egyedi darab mind, mégis jól felismerhető a stílusa. A székek is az ő munkái az alábbi képeken.

 

Bevándorlók gyerekeként, 1905-ben született George Katsutoshi Nakashima (中島勝寿), japán-amerikai faműves, építész és bútorasztalos. A 20. század jeles dizájnereként számon tartott alkotó 1983-ban japán császári kitűntetést is kapott, az Order of the Sacred Treasuret (“szent kincs érdemrend”, 瑞宝章 Zuihō-shō). Az 1990-ben elhunyt művész egykori műhelyét Pennsylvania államban, New Hopeban látogathatják meg az érdeklődők.

Nakashima az M.I.T.-n építészként végezve Franciaországba, Észak-Afrikába, majd pedig Japánba utazott, ahol további gyakorlatot szerezve végül Indiában kapott munkát, itt készítette el első bútorát is. Amerikába visszatérvén kitört a 2. Világháború, és internálták, ahol a táborban megismert egy tradícionális, japán asztalosmestert, akitől tovább tanulta a hagyományos illesztések technikáját, melynek egy “lepke alakú” darabját a fenti asztalon is megfigyelhetjük. 1943-ban kiengedték, és a fent említett, pennsylvaniai műhelyben egyre sikeresebb munkákba kezdett, mígnem Nelson Rockefeller (aki miniszterelnök is volt) le nem adott egy 200 darabos rendelést nála, és még ismertebbé vált. Japánban, Takamatsuban is volt egy műhelye, amiből múzeum lett. Bútoraira jellemző, hogy az éleket, hibákat meghagyja eredetiben, mégis nagyon szépek és izgalmasak. Ha sokat megnézünk, ráérezhetünk a stílusra, amelyet gyakran másolnak is. Egy-egy Nakashima-utánzat asztal is ezrekbe kerül, míg egy eredeti akár százezrekbe (dollár).

További információkért, képekért egy hazai rajongó alábbi oldalát is ajánlom.

Kategória: JAPÁN | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.