Tatárjárás Brooklynban

Bocs’ az hülye címért. :) Hivatalosan “Asian-American & Pacific-Islander Heritage Celebration” volt, de főleg kínaiak és mongolok képviseltették maguk, utóbbiakat pedig már rég figyeltem és vártam, ugyanis a környéken kevés van belőlük, a többség más városokba települt be. Évekkel ezelőtt is már nekifutottam párszor a mongol események és főleg, a lófejű hegedűn játszók felkutatásába, hiába, ám most végre rájuk találtam, és még egy jurtát (ger) is felállítottak a Brooklyn-híd lábánál vasárnap. Szép, napos idő volt.

Ha még elszántabb lettem volna, részt vehettem volna a ger megépítésében is hajnali 8-kor, de maga a műsor csak délután 4-kor kezdődött a színpadon, addig pedig bárki ki-be mászkálhatott a javarészt a szervezőkkel és művészekkel teli, nyári jurtában. Szerencsére a mongolságra kiéhezett, amúgy tartózkodó személyiségem igen asszertív lett, nehogy elszalasszak valamit, így odamentem minden mongol népviseletű emberhez. Az első csaj, akivel összebarátkoztam ráadásul japánul is tudott, így hamar lett közös nevező, és kiderült, hogy ő fog énekelni. Gyorsan mondtam, hogy teljesen rá vagyok kattanva a morin khuurra, légyszi, mutasson be, hadd fogjam meg majd.

 

Nagyon családias volt a hangulat, a nem mongolok a mongolokat, a mongolok meg a nem mongolokat fotózgatták, aztán valaki rám adta a fenti, zöld, menyasszonyi sapkát is. Később pedig előkerültek az ételkóstolók, és körbejárt a boortsogos (bórcog) tál. Ez egyfajta édes péksütemény, olajban sütik (recept), kb. fánk. Cuki, nemzeti ruhás gyerekek rohangáltak az élénk piros sámlik körül, és a falon ott lógott Dzsingisz-kán szőtt portréja.

 

Aztán elindult a performansz, a művésznő long songokat (urtiin duu) énekelt, amik ilyen szomorú, végtelen pusztába való, szép dalok, a morin khuur (kh=h)  kíséretével, és valamiért nekem ez mindig is nagyon passzolt a felhőkarcoló-dzsungel grandiózus ridegségéhez. Ezek a népi dalok egyébként nem feltétlenül hosszúak, inkább az jellemző, hogy az egyes szótagokat tartják ki hosszan. Aztán még tánc is volt, modernebb darabok és hagyományos “biyelgee”. Majd vissza a jurtába, és elindultam levadászni az imádott hangszert. Elég nagy káosz volt, ahogy ismerősök és ismeretlenek beszélgettek mindenkivel össze-vissza, de végül bemutattak a hegedűsnek, és kontaktot cseréltünk.

Aztán addig kérdezgettem tőle hülyeségeket a hangszerről, amit nem tudott elmagyarázni, hogy feladta, és végül hátrament előszedni. Jujj, hadd fogjam meg, egy fotó? Aztán a vége az lett, hogy pár percben megmutatta, hogy fogjam meg, ill. le, és játszottam is rajta egy kicsit. Elég érdekes hangszer, amellett, hogy kb. cselló, a vonót alulról, két ujjal a szőrökön kell fogni, kb. mint az erhun. A bal kéz két ujja meg a köröm külső oldalával fogja a húrokat, a másikak meg a köröm alatt(!), plusz még hüvelykkel is lehet. De a legfurább, hogy a magasabbik húr van belül, a gitárhoz képest “fejjel lefelé”. Bé és F. Régen bőrrel voltak bevonva, de ma már fából vannak, a húrok pedig lószőr mellett nejlonból. 120-150 szőrszálból állnak, fésülni is kell.

Aztán még kiszúrtam, hogy két vonót hord, s kiderült, hogy a másik rockhoz van, és mondta, amolyan félve figyelmeztető hangon, hogy az ilyen rémes kemény metálzenekar, ahol játszik, mit sem tudva ezirányú hajlamaimról. Mint utólag kiderült ráadásul, elég nagy szám a banda, 65 ezer követőjük és tucat lemezük van, a CNN is írt róluk, telt házas koncertet adtak a Carnegie Hallban, úgyhogy idővel majd lesz Tengger Cavalry poszt is. Mongol népi death metált nyomnak.

Ezután kimentem a ger elé véres állati csontokkal játszani. Egy kedves, gyerekes család dobálgatta őket, bevettek és megtanítottak a Shagaira. Egy marék bokacsontot kell dobni (általában kecske vagy bárány), négyféle oldaluk van (állatnevekkel, a laposabbik szél a ló, a púpos a teve pl.), és az a jó, ha egyforma oldaluk kerül felülre. Ezeket a párokat egymáshoz kell pöckölni mások érintése nélkül, és akkor az egyik a miénk lesz. De elég sok verziója van a játéknak. Azért a legtöbb csont tiszta volt, csak némelyiken voltak rózsaszín foltok. Aztán még erre a szép fotókönyvre csorgattam a nyálam, és mikor megkérdeztem az árát, nekem adták. Úgyhogy elég jól sikerült az első mongol napom. :) Akit szintén érdekel a mongol zene, ne felejtsen el jegyet venni a Szigetre, ahol aug. 15-én lép fel a már többször bemutatott, belső-mongóliai Hanggai zenekar.

A bejegyzés kategóriája: Mongol, ZENE
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.