Kagoshima és a vulkán

Kagoshima

Eredeti tervem az volt, hogy csak “beteszem a lábam” picit Kjúsú szigetére, hogy letudjam, hogy voltam ott is, aztán irány vissza, észak felé. A hosszú utat új városokban alvással felszabdalandó, a Kumamoto utáni, következő éjszakámat Okayamában terveztem tölteni, ahol csak a kastélyt akartam megnézni, mert a többi látnivaló vagy messze volt, vagy nem érdekelt, vagy mindkettő. Erre viszont nem kell egy teljes nap, és reggel felébredvén rájöttem, hogy kezd már elegem lenni a kastélyokból…

A probléma megoldására a hétmérföldes csizmánál is mesésebb shinkansen a válasz, a vasút (és a JR bérlet) által nyújtott szabadság. Az, hogy csak úgy, tehetek egy 2 x 170 km-es kitérőt, s mindez pusztán 43 perc, mármint Kagoshima-Chuo állomásig, ami az ellenkező irányban, délre van, Kyushu alsó csücskén. Ugyanis a sok történelmi műemlék után az a remek ötletem támadt, hogy elmegyek inkább működő tűzhányót nézni. Felugrottam a vonatra, majd a Kagoshima-Chuo shinkansen végállomásnál betettem a bőröndömet egy megőrzőbe (voltak nagyok is, sok). A visszaúton ugyanazon a vonalon utazok, mint eredetileg, csak kicsit távolabbról, de ez nem tűnt gondnak, foglaltam egy jegyet a d.u. 4-es járatra, amivel kényelmesen odaérek este az okayamai hotelomhoz.

kagoshima01 kagoshima08

Ez a shinkansen-állomás a város külső felén van, a belvárosi, hagyományos vasúti megálló, Kagoshima, átszállással érhető el. Én turistabuszra szálltam, amiből több is van, és a fő látnivalóknál állnak meg. 1000 yenes napijeggyel a hagyományos buszra, a turista körjáratra, villamosra és kompra is érvényes. Bár ekkor még nem tudtam, hogy ez nekem mind kelleni fog. :) Eredeti célpontom ugyanis csak Shiroyama Park volt, ami egy 107 méter magas domb, ahonnan rálátni az öbölre, a városra, s mögötte a füstölgő Sakurajima (szakuradzsima) vulkánra az azonos nevű félszigeten – ami egyébként 1914-ig sziget volt, csak akkor annyi lávát köpött ki, hogy összekötődött a szárazfölddel. A Shiroyama Park neve, kastély-hegy, korábbi funkciójára utal, ám ma már csak elszórt romok találhatók itt. A történelem iránt érdeklődőknek még számtalan érdekességet szolgál a hely, itt zajlott pl. az 1877-es Satsuma felkelés végső csatája, és sok emléket találunk a helyi hős, Saigo Takamori kapcsán is, akit a taiga-sorozatok nézői biztos ismernek. Van egy nagy bronzszobra és egy hozzá kötődő barlang is a dombon.

Kagoshima-Sakurajima panoráma Saigo

A buszmegállótól kellemes, pár perces séta visz a fák közt a kilátóhoz. Nos, a panoráma remek, de kicsit felhős, ködös volt az idő, és a vulkán csak egy halvány folt volt, pedig titkon azt reméltem, hogy hány egy kis tüzet is majd. Sakurajima Japán egyik legaktívabb vulkánja, 2014 óta 3-as szintű riasztás alatt áll, ami azt jelenti, hogy nem szabad megközelíteni. Jelenleg három ilyen tűzhányó van az országban, a Kagoshimától 120 km-re délre levő, satsunan-szigeteki Kuchinoerabujima, valamint a tavaly őszi, 54 áldozattal járó tragédiát okozó, naganói Ontake-hegy. A legmagasabb riasztási fokozat különben az 5-ös, a robbanásos vulkánkitörés esete. Ez most csak füstölgött:

csak füstölög kráter

Sakurajima csúcsa 1117 méter magas, de három hegycsúcsa is van, amelyekből a kisebb, déli a jelenleg aktív. 1955 óta gyakorlatilag megállás nélkül ontja a hamut, ami a széltől függően el-ellepi a várost, és évente több száz kisebb kitörést észlelnek. Kagoshima pár kilométerre fekszik, 680 ezer lakossal, itt rendszeres evakuációs gyakorlatokat végeznek, egy nagyobb kitörés hatalmas pusztítással járhatna. Bár csodálatos mód az 1914-es robbanásos, lávás kitörés (a lávafolyás amúgy igen ritka Japánban) csak néhány tucat áldozattal járt, és azok is főleg a közelgő veszélyt megjósló földrengésben vesztették életüket. Amelynek hatására a lakók még időben elhagyták a szigetet. Evakuáció tekintetében azóta is profinak tűnnek, de azért megdöbbentő, hogy ma is 4500-an laknak a vulkánon, ahol még általános iskola is van, meg kisbolt, buszjárat, szóval a falusi élet normális kellékei, sok-sok hamuval. Hivatalosan Kagoshima város része.

komp Aquarium

A dombtetőn egy kedves, idősebb, japán bácsi segített a turistáknak – köztük nekem is – fotót készíteni magunkról a tájjal, majd megjegyeztem, hogy nincs valami jó idő, és mondta, hogy talán a kikötőből jobban látnám a tűzhányót. Gyorsan az órámra pillantottam, leszáguldottam a hegyről, benéztem Saigo barlangjába, és fel a turistabuszra, ami körbevitt, s a tengerparton ment vissza a városközpontba. A parton még mindig elégedetlen voltam a látvánnyal, bár közben még delfineket is fotóztam, a közelben van ugyanis a nagy Kagoshima Aquarium. Az egyik komp azonban épp indulni készült, úgyhogy ismét az órámra pillantottam, majd felugrottam rá “ha már itt vagyok” alapon, és átmentem vele a vulkánra.

Sakurajima kompról Sakurajima kikötő

A Sakurajima kikötő mögött levő, kis domb pont takarta a lényeget, csakúgy, mint a hegycsúcsok, ugyanis az épp aktív Showa kráter a túloldalon van. A hegy (ill. félsziget) körüli buszjárat csak 1-2 óránként indul, az már igen sok időt igényelne – mondtam a segítőkész eligazitó embernek a buszmegállóban, ahol volt is vagy 40 percem gondolkozni a következőig, úgyhogy bementem a közeli vegyesboltba szendvicsért, italért ebéd gyanánt. Gyors számításokat követően aztán a kézhez kapott menetrend segítségével kijött egy lehetőség, amivel lesz 5 percem leszállni, körbenézni, visszaszállni, 3 perc alatt felfutni a kompra, onnan elrohanni a villamoshoz, ami még nem tudom, hol áll meg, merre megy, hogy néz ki, de majd szelfizés közben a kompon, a szélben kiderítem a telefonomon, és akkor már csak ki kell venni a bőröndömet a coin lockerből, megkeresni a peront, és pont elérem a vonatomat… Így is lett.

halászat hamu

Ami a tűzhányót illeti, nem hányt tüzet, de mivel épp rajta álltam, annyira nem is bánom. A sziget túloldalán szálltam le a buszról (körbebuszozni másfél óra), onnan sem láttam a krátert, csak egyszer, az ablakból, ahogy pöfékeli a füstöt, de maga a hegy elég dimbes-dombos, nincs olyan egyértelmű, jól körülhatárolt vulkánkinézete. A sziget még sok látnivalót rejt, van egy obszervatórium a kikötő feletti dombos részen, de onnan csak a város látszik, a túloldali kráter nem. Van lávanéző sétaút, termálvizes lábáztató park, onsen stb. Az én célpontom a Kurokami Szentély betemetett torii kapuja volt, amely jól illusztrálja az 1914-es kitörés nagyságát, a kapu két méter mélyen betemetődött, csak a teteje látszik. Hasonló sorsra jutott 687 környékbeli ház is. Megkérdeztem a buszsofőrt, lesz-e időm megnézni a kaput, amíg ő visszafordul, de szerencsére a buszmegállótól pár méterre található (a Kurokami Általános Iskola utáni megállónál), így elég volt rá 5-10 perc. Mellette japán és angol nyelvű tájékoztató táblát is találunk, régi fotókkal, ábrákkal, és persze, italautomatával.

Kurokami kapu visszakomp

A domboldalon, tengerparti úton kanyargó busz ablakából is érdekes volt kitekinteni, a parton halászhajók sorakoztak, itt-ott falusi házak, mandarinárus, a megállókban pedig anyukák, apukák várták az iskolából visszatérő tucatnyi kisgyereket. A félsziget különböző részén kijelölt evakuációs pontok voltak, ahonnan hajóra szállhat a lakosság, de a látszólagos, hétköznapi élet közepette is bennem volt az érzés, hogy mennyire lutri itt lenni. Ugyanakkor, azt hiszem, a statisztikák szerint azért továbbra is esélyesebb, hogy elüt egy autó a házunk előtt, úgyhogy nem bánom, hogy meglátogattam Sakurajimát. Még sikerült is elérnem egy korábbi kompot – nappal 10-15 percenként járnak -, ahol egyébként a rövid, negyedórás menetidő ellenére egy udonjáról híres étterem is üzemel. A (fél)szigetet mindenesetre autóval sokkal könnyebb lehet körbejárni, vannak autóbérlési lehetőségek is, és komppal is átjöhetünk, ill. mivel félsziget, a túloldalán autópályán is megközelíthető. A kikötőben biciklit is lehet bérelni.

Image Credit & Copyright: Martin Rietze

Image Credit & Copyright: Martin Rietze

Ilyet most nem láttam.. 2013 márciusi kép.

A bejegyzés kategóriája: JAPÁN, Utazás
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Eddig 6 hozzászólás érkezett

  1. Orsolya Szabó Orsolya Szabó szerint:

    Visszafelé menj már el Takeharára, (Hiroshima alatt van) és Onomichi?

  2. asiafan asiafan szerint:

    ez sajna utólagos beszámoló, úgyhogy max. legközelebb.. Takeharán mi van?

  3. Orsolya Szabó Orsolya Szabó szerint:

    Hát …Takeharán én voltam legfőképp egy csomószor,..de viccet félre,…olyan, mint egy Skanzen csak még laknak is benne.:)

  4. Orsolya Szabó Orsolya Szabó szerint:

    A képek nem adják vissza a lényeget, a hangulatát,….és ha már Hirosima prefektúra felé mész, akkor útközben Onomichi, és strandolásra Tomo no Ura. Jó utat.

  5. asiafan asiafan szerint:

    Nagyon szép! Sok hasonló hely van, ha letér az ember a főútvonalról. Pl. http://www.japan-guide.com/e/e2422.html

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.