Tibeti rock: Vajara

vajara

Az úgy volt, hogy találkoztam egy tibetivel, majd beszélgetni kezdtünk a zenéről, és kiderült, hogy neki a G’n’R a metál, úgyhogy gondoltam – még mielőtt átküldök egy Slipknot klipet -, keresek valami relevánsabbat. Úgyhogy beírtam a youtube keresőjébe, hogy Tibetan metal, amire főleg fém hangtálak jöttek fel, úgyhogy hozzátettem, hogy “band“, és rátaláltam a himalájai fennsík első rockzenekarára. Széleskörű érdeklődésük és hiánypótló jellegük miatt igen sokféle stílust lefed a munkásságuk, a popzenétől folkrockon és metálon át a hip hopig mindenféle számaik vannak.

Na, most a google translate nem tud tibetiül, úgyhogy nem volt egyszerű dolgom.. A zenekar kínai neve (天杵) kétbetűs, ez sem sokat segít, ráadásul mindkét albumuk ugyanezt a (kétbetűs) nevet viseli, csak számozással. A zenekar angolul Vajara néven fut. Nevük tibetiül གནམ་ལྕགས, ami angol “Wylie” átírással gnam lcags, fonetikusan pedig namchak, ezért Youtubeon Namchak vagy Namja band alatt is megtalálhatókA kínai nevük 天杵乐队 Tianchu band. A név jelentése kb. mennyei mozsártörő, de elmondásuk alapján inkább a tibeti hangtálak ütőjéről lehet szó – legalábbis az egyik interjúban azt mondták, az égi bot egy hangszer. Vagy angol nevük, a Vajara, amire utalnak vele? A vadzsra ugyanis szintén egy bot alakú eszköz, amelyet tibeti buddhista szertartásokhoz használnak.

tianchuA több órás/napos google-bing-baidu bajlódás után eléggé meglepett, mikor felfedeztem, hogy a lemezük kapható Amazonon és iTunesban meg csomó helyen mp3-ként. Meg még wiki page-ük is van. A titok nyitja, hogy a tibeti helyett főleg a kínai névvel, ill. annak angol átírásával, mint Tianchu kell rákeresni. Ennek a magyarázata bizonyára abban rejlik, hogy egy pekingi, indie lemezkiadó jelentette meg a második, széles körben kapható albumukat. Még pedig az a Modern Sky, akikről már egyszer írtam is itt a blogon, kilenc éve.

tianchu1A kínai rockzene története sem túl régi, lévén a kommunista vezetés nem volt oda a dologért, de Tibetbe még később ért el a fiatalok bűnös zenéje, az idősebbek pedig még ma is inkább népzenét hallgatnak vagy esetleg rádióból popot. A zenekart alapító dobos, Tenzin Dawa azonban egy pekingi egyetemen tanult zenét, ahol először a kínai rockzene úttörői, a Cui Jian rajongója lett, majd a U2, Nirvana és a Metallica hatása alá került. Tudván viszont, hogy ezekre nem igazán lesz otthon kereslet, egy népzenei elemeket, pl. tibeti, hathúros hegedűt is megszólaltató zenekart hozott össze hazatérvén.

Az 1999-ben alakult, hattagú banda énekese, Sonam Tenzin egy tibeti együttes táncosa, a basszer, Tashi Phuntsok, szintén zenét tanult, középiskolai tanár. A gitáros, Sonam Namgyal, civilben német nyelvű idegenvezető. A ritmusgitáros Sonam Nyima, a tibeti hangszeren pedig Phurbu Dhondup játszik. A sok hasonló név ne tévesszen meg, a tibetieknél nincs családi vezetéknév, a keresztnevet pedig sokszor egy láma adja a gyereknek, és többnyire külön női és férfinév sincs. A Tenzin a Dalai Láma neve miatt különösen gyakori választás.

tianchulive

Első lemezük 2002-ben jelent meg, ebben még több a népi hatás, témáiban is. Van benne tibeti legendákból származó sztori (Lhabu Dabu), ismert koccintós dal (ཆང་། ), és írtak egyet antilopokról is. Kínán belül, Lhászából működve a politikai szövegek bárminemű használata nyilván kizárt dolog, de nem is céljuk. A természet védelméről, egészséges étkezésről, népi hősökről zenélnek, bár a helyi idősek még erre is húzzák a szájuk, ám a zenekar szerint épp, hogy a hagyományok átörökítésében segítenek, mivel a régi népdalokat a mai fiatalság sokszor már nem is ismeri, csak az ő közvetítésükkel.

Második albumuk, a Tianchu II, aminek angol címe (itunes-on stb.) nemes egyszerűséggel “2“, 2007-ben jelent meg, tibeti mellett kínai nyelvű szövegekkel, blues és rap dalokkal, metállal, amely szerintük sokban közös a hagyományos, tibeti zenével, legalábbis, ami a torokéneket illeti. Belehallgatás itt. A Tibeti Autonóm terület fővárosában, Lhászában található egyetlen zenés klub a törzshelyük, de egy-két nagyobb, országos fesztiválon is bemutatkoztak már, sok kínai rajongójuk is van. És akkor most térjünk rá a zenére…

Love of Plateau c. ballada a 2. lemezről.

Lhabu Dabu az első lemezről, egy kis rappel, gyerekkórussal.
Valamiért Falco Kommissarját juttatta eszembe. :)

Ebben pedig láthatjuk a folkhangszert is, blues-rock.

Ez a tibeti “árpa-borról” szóló dal, vagy az már sör?

Mother: még egy szép rockballada a második albumról. Gitárszólók.

Szerelmes dal, szintén a 2. lemezről, Acha Tsendeppel.

Ami engem illet, néhány fenti dalt leszámítva, a kommersz prüntyögéssel szemben inkább a rockosabb számok tetszenek, ahol igazán belecsapnak a húrokba. Ilyen a második lemez Intrója, az utolsó, Life and Death c. szám, illetve a mély kántálással teli Wheel of Time. Utóbbiakat megpróbálom beszúrni alant. Kár, hogy nem ilyen az egész, szerintem kicsit sok legyet próbáltak ütni egy csapásra, de azért jó, hogy van ilyen.

 

 

Kategória: KÍNAI, ZENE | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.