Zöld tea

Kevéssé alaposan utánajárt, hozzáértőnek még véletlen sem álcázott, random gondolataim osztanám meg most a zöld tea témakörében a kedves olvasókkal, mert karácsonyra teáskannát kaptam, és azóta rá vagyok kattanva. Nem is tudtam, hogy olyan jó, bár néha, japán étteremben itt-ott sikerült kifogni kellemes teát, maga az ital eddig nem fogott meg, csak az ízt szerettem sütik és kitkatek formájában stb. Mert még nem ittam jót. :) Nekem régen a tea csak valami menzás lötty volt, vagy a koripálya büféjéből, de feltétlenül citromlével és mézzel, mert amúgy ihatatlan.

Aztán egy szép, téli nap megálltunk a közértben a polcoknál, de szinte minden zöld tea valami csoda fantázianevű, ízesített cucc volt, tisztán csak Twiningset sikerült találni, arról meg azért sejtettem, hogy nem az igazi. Végül egy Yamamotoyama filterest is vettünk, de nem esett le az állam. A Yamamoto család a 17. század óta foglalkozik teatermesztéssel, az egyik legnagyobb, legrégibb ilyen családi vállalkozás, Tokió Nihonbashi kerületében van a hadiszállásuk, de sok más országban is jelen vannak, amerikai cégük pl. 1975-ben alakult. Nagyon sokféle teájuk van, így a legolcsóbb filterest kipróbálni nem volt igazán reprezentatív.

Aztán lett egy kézzel mintázott, eredeti, japán, öntöttvas teáskannám (van erre külön szó, hogy teapot vagy tea kettle?) A tetsubin (鉄瓶), vagyis a vas teáskanna a 19. századtól lett népszerű, ahogy maga a szűrős teázás is, bár maga a zöldtea régóta ismert volt, a teaszertartás során azonban matchát használnak, ami egy finomra őrölt por. A vaskannák hamar státuszszimbólummá váltak, és a gyűjtők is szeretik őket a sokféle minta és alakzat miatt, az enyémen a harcosok páncéljára emlékeztető textúra van. Az igazság pedig az, hogy nem is teljesen tetsubin, hanem csak teáskanna (kyusu) általánosságban, ugyanis a korabeli vas verziót a víz melegítésére is használták a tűz felett, ezt viszont nem is szabad rátenni, belül zománcozott, és van benne szűrő.

Így már végre használhattam “igazi” teát is, és egy különösen finom (és drága, de szerencsére pár hete akciós volt) gyokuro zöld teát kezdtem el csinálni benne, amitől aztán igencsak érzékeny lettem a minőségi – és ízbeli – eltérésekre a sokféle tea közt. Eddig nem voltam ezzel tisztában, pedig nótórius kávéivóként jól tudom, milyen hatalmas különbségek vannak. Pl. amikor a sarki boltban talált, 2-3 dolláros helyett a japán boltban levő, különleges alkalmakra gyártott, prémium, 7.50-es, filteres Yamamotoyamát vettem, ott egy gyártón belül is érzékelhető volt, hogy a drágábbik bizony tényleg 3x jobb. De nyomába sem ér az apróra darált, filteres cucc a valódi teafűnek.

A gyokuro (gjokuro) tea amúgy is drágább, mert ezt – ahogy a matchát is – árnyékban növesztik, több vele a munka, jobb minőségű lehet, és sokkal több anyag marad benne. Így pl. 2x annyi koffein is, ami miatt végül még egy filteres koffeinmenteset is vennem kellett (csak az volt, szintén Yamamotoyama), amit késődélutánonként iszok csalódottan, mert nem olyan jó, mint a másik. Bár a zöld teában állítólag csak 10-20%-a lenne a koffeintartalom egy csésze kávéhoz képest, minket eléggé kikészített az első, átteázott este. A másik, hogy a gyokurot elvileg hidegebb, 50-60 fokos vízzel kell csinálni, cserébe előmelegített edényekkel, de én nem szeretem kihülve, és rosszul csinálva is nagyon finom. Arra kell még ügyelni – a zöld teánál (sencha) általában is -, hogy rövidebb ideig tegyük bele, egy perc elég, a legtöbbhöz 80 fokos vízzel. Ha túl sokáig áztatjuk, akkor nyilván keserű lesz.

matcha gyokuro, gyokuro, oolong

Balra matcha látható (elsőre nagyon nem sikerült), jobbra pedig, amiket most fogyasztok. Az említett gyokuro (mintha csak a karácsonyfa alól szedtem volna:), Yamamotoyama gyokuro (olcsóbb, apróbb, gagyibb) és egy kínai oolong (totál más hangulata van, kéne hozzá porceláncsésze.., a japánokat vasból iszom).

A zöld tea azért zöld, mert egyátalán nem erjesztik, a szüret után gőzöléssel, melegítéssel lebontják azt a tealevelekben található enzimet, ami az erjedési folyamatokért felelős, és aminek hatására végül fekete tea lenne belőle. A fekete teát, amit mi ismerünk, egyébként kínaiul pirosnak hívják (inkább olyan színű), mivel ott van ennél még feketébb is, és létezik fehér is, illetve pl. az oolong, a zöld és fekete közt félúton. A zöld teának rengeteg kedvező, élettani hatása van, erősíti az immunrendszert, és hasznos lehet a fogszuvasodás, szívbetegségek, rák megelőzésére is. De már fogyasztása után és közben is érezni a hatását, felfrissít, és finom, és az is biztos, hogy nem árt. A japán zöld teának még számos variációja van, szinte minden részéből csinálnak valamit, a szárakból, maradékokból is. Sőt, volt szerencsém genmaichahoz is, amiben pörkölt rízsszemek találhatók, és olyan aromája van, mint egy kéthetes pocsolyának a tikkasztó, nyári hőségben, egy rothadozó szénabála alatt, de amúgy sokan szeretik. :)

teavana gyokuro imperial

A jelenlegi kedvenc teám meg a rizsás, amit csak filteresből próbáltam.

Végül is, azt akartam az egésszel mondani, hogy 1. sokat számítanak a körülmények, hogy miben, hogyan, milyen hangulatban, csendben, minőségű, anyagú, tapintású edényben készítjük és szolgáljuk fel a teát. 2. érdemes sokfélét kipróbálni és összevetni, és apróra darált, filteres vacak helyett olyan igazi teafüveket is átfőzni, amik aztán nagy, salátalevelekké nyílnak ki a víz alatt, és olyan olajosféle lesz tőle a friss tea. Szóval, érdemes kicsit igényesebbnek lenni az alapanyagok és az elkészítés terén is. Aminek hatására sokkal nagyobb élmény lesz a teázás és maga a tea is, és az is megszereti, aki addig nem, és aztán abba sem tudja majd hagyni, és a sok teától meg száz évig él.*

Aki tudja, Magyarországon hol lehet kapni jó minőségű, japán teákat, írja meg!

(*nem garantáljuk)

Kategória: Gasztro, JAPÁN | A közvetlen link.

Eddig 9 hozzászólás érkezett

  1. Pezse szerint:

    Hanami teahaz, Bp.

  2. asiafan szerint:

    [Pezse] szuper, van minden..

  3. harpo szerint:

    Teapalota a Potalához

    Én imádom a zöld teát, az utóbbi években csak azt iszom, igaz csak filterest (Hyson teák). Japán zöld teám is van (filteres, japán eredeti), pirított rizses, de nagyon gyenge, az íze sem tetszik. Az OIO főzött zöld teái (palackosak és thai gyártás) viszont isteniek, ittam már barackosat és pirított rizsest, mindkettő mennyei volt, a sima is nagyon finom. Japánból is hoztak nekem anno palackosat, az is isteni volt. A jó minőségű, szálas teák itt nálunk elég drágák, egyszer olyat is kipróbálok, de sajna nincs hozzá megfelelő teafőző kannám, mint neked, ami csodás így a képről is.

  4. asiafan szerint:

    [harpo]: azért működik szerintem lógatós filterrel is, de tényleg drágák. Találtam még teázót:
    http://www.marumoto.eu/hu/index/1 – Bp-i ajándékboltjuk is van

  5. Feldin szerint:

    Azért arra figyelj hogy csak a mázas tetsubin való teafőzésre. Eredetileg a tetsubint csak vízforralásra használták, csak manapság lett divat teát készíteni bennük. Alapvetően a teának nem kéne fémmel érintkeznie.Ezért nem ajánlott a fémszűrő használata sem.
    Teabeszerzésre BP-en én is a Hanamit ajánlom.
    Külföldön is van jó pár lehetőség. NewYorkban kínai teára és kannákra találtam egy szuper helyet anno és biztos több is van nekik. Kétlem hogy pont jó japán teás helyük ne lenne. De ha mégis, még mindig ott az internet ;)

  6. harpo szerint:

    [harpo]: Helyesbítek, nem OIO, hanem OISHI teák ezek a thai palackosak, tényleg nagyon finomak, és valódi főzött, zöld tea. Nálunk csak bio-és herbáriás üzletekben kapható.
    Szerintem se érintkezhet fémmel a jó minőségű tea, mert a fémből kioldódhatnak anyagok, amik megváltoztatják az ízét. Ugyanakkor a japán filmekben szinte csak vasból készült tekannákat látni.

  7. newrim szerint:

    Marumotóban nagyon sok tea van! Japán mind. és Van Mugicha is, a kedvencem

  8. Raya deBonel szerint:

    Tényleg, mitől lesz olajos? Volt már, aki próbálta nekem beadni, hogy a ragasztó oldódik ki a filterből, de egyrészt ma már a legtöbbet tűzik, másrészt a szálas teáimon is látom!

    Amúgy egészen hihetetlen különbség van a filteres és a szálas teák között, már csak azért is, mert ugye minél közelebb van a levél a hajtás végéhez, annál finomabb, filternek meg a legnagyobb leveleket törik össze. Én itthon csak szálasat iszom, és a minap, síeléskor döbbentem meg, hogy az egyébként minőséginek számító (Dilmah) filteres is mennyivel vackabb.

  9. asiafan szerint:

    @Raya deBonel nem igazán értettem szó szerint, de valahogy nem tudom jobban leírni.. selymes, aromás? nem csak teaízű víz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük