Ai to Makoto

For Love’s Sake (2012), romantikus musical. Rendezte: Takashi Miike. Ikki Kajiwara 70-es évekbeli mangája alapján készült, amiből akkoriban már csináltak tv-sorozatot is, és az élőszereplős játékfilm-adaptációk sorában is ez már a negyedik. A filmet májusban, a Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, a Japán mozikba pedig a nyáron jutott el. Főszereplők: Satoshi Tsumabuki, Emi Takei, Takumi Saito, Ito Ono, Sakura Ando, Tsuyoshi Ihara. Operatőr: Nobuyasu Kita. Zene: Takeshi Kobayashi.

Az olvasóknak sajnos le kell mondaniuk a teljes sokkhatásról, ami engem ért az év filmje kapcsán, ugyanis már fent megneveztem a műfajt. Én úgy ültem le, felkészültnek gondolva magam a film elé, hogy vártam, hogy valami bizarr, talán véres film kerekedik a Miikere nem igazán jellemző tinédzserrománc sztoriból. Valamiért az az aprócska részlet, hogy mindez ráadásuk egy musical, elkerülte a figyelmem, úgy kb. a második percig, és aztán majd’ leestem a fotelből, utána meg könnyesre röhögtem magam. Zseniális mű.

Satoshi Tsumabuki a múlt héten töltötte be a 32. születésnapját, de olyan jóképű és bájos fiú, hogy nyugodtan alakíthat zűrös középiskolást. 2001-ben a Waterboys főszerepében láthattuk, amiért díjat is kapott a Japán Academy Awardson. A The Magic Hourban, Haru no Yukiban is szerepelt, és legutóbb a Smugglerben. Filmbéli szerelme (ill. inkáb fordítva működik a dolog), Emi Takei még csak 19 éves, főleg doramákban bukkant fel. A szerelmi háromszög másik, rajongó férfitagját alakító Saito Takumi szintén fiatal, az Ace Attorneyből volt ismerős, de egész komoly karriert tudhat már a háta mögött.

Ai gyerekkora óta odavan Makotoért, aki egyszer megmentette egy síbalesettől, ám Makoto sorsa azóta rosszabbra fordul. Ai ezzel szemben már eleve egy hipergazdag családba született, és elit iskolába jár. Tokióban találkoznak, ahol is a srác, Taiga Makoto, természetesen bajba keveredik, konkrétan verekedésekbe a helyi genggel, és már épp lecsuknák, amikor a lány protekciójával ő is bekerül a jó suliba, hogy jó útra térjen. Ez aztán nem nagyon működik, és még több gengvezér kezd el rá pikkelni, egy csapat javítóintézetis lánnyal egyetemben. A helyzetet még egy szemüveges jófiú is bonyolítja, aki bármikor kész lenne meghalni Ai-ért.

Az Audition, Ichi the Killer, Izo után talán egy kicsit megszelidült Miike, a 13 Assassins, a Hara-Kiri egy fokkal kevésbé véres filmek, de mégis elég komolyra sikerültek, és aztán gyerekmozit (Ninja Kids) és videójáték-adaptációt is elkövetett nemrég (Ace Attorney), mégis úgy tűnik, a groteszk humorát, zsenialitását nem vesztette el a rendező, és azért az erőszakos jelenetekből sem ábrándult ki.

A néha túl nyálasra sikerült, máskor drámai szerelmi történet csak kiindulópontja a filmnek, amely igen hamar verekedésekbe torkollik, és bár az éneklős-táncos részek sokkolnak, és félrevezetnek kicsit, az első pofon, amit Makoto lekever Ainak helyreteszi a nézőt is, egy igazi Miike-filmről van szó. Aztán gyerekek is elgyepálják egymást, és a legszebb részben pedig iskoláslányokat rugdos a romantikus főhős. Ennek ellenére nem teljesen öncélú a dolog, azon túl, hogy kellően furcsa a film, a történet drámai vonulata egész komoly. A közbeiktatott dalok is jók, meg persze, viccesek, akkor is, ha épp lírainak vagy tragikusnak indult. A táncos részek pedig mindenfélékre emlékeztettek, már az első is, talán a helyszín miatt, de Michael Jackson Bad-jét juttatta eszembe, az utolsó képen levő yakuza meg tisztára Patrick Swayze a Dirty Dancingből, a film egyébként a 70-es években játszódik. A látványvilága lenyűgöző, stílusos, gyönyörű beállításokkal és fényekkel, kicsit olyan, mintha áthúzták volna az egészet instagramon. Trailer:

A bejegyzés kategóriája: FILM, JAPÁN, ZENE
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Eddig 6 hozzászólás érkezett

  1. asiafan szerint:

    [YEZy] ja, ez is nagyon komoly, nekem az első szám a kedvenc, meg a második, de még ennél is voltak meglepetések. Csak azt sajnálom, hogy szerintem egy csomóan nem értik a poénokat, és komolyan akarják majd venni..

  2. Fullmoon88 szerint:

    Azonnal meg kell néznem! Olyan kár, hogy a legtöbb oldalt, ahol hozzáfértem ilyen nagyon jó filmekhez, vagy bezárták, vagy meghívásos regisztrációhoz kötötték. Pedig ezt mióta keresem már :(. Köszönöm az ajánlót!

  3. asiafan szerint:

    [Fullmoon88] küldtem mailt.

  4. Fullmoon88 szerint:

    Nagyon köszönöm! Megkaptam :). És megnéztem a filmet. ^^ Lehet, hogy nagyon rákészültem, túlságosan is, mert a végén kicsit csalódtam benne, de végeredményben élveztem. Az elejét vontatottnak/erőltetettnek találtam egy csöppet, de a dalok szenzációsak voltak, az énekhangokba is beleszerettem. Jó volt Miikétől valami újat látni. Satoshi Tsumabukira meg rá se ismertem :D, a Spring Snowban teljesen máshogy nézett ki, Emi Takei pedig nagyot nőtt a szememben, a Kenshinben nem élveztem ennyire a játékát. A mozi engem az “anya” megjelenésével fogott meg végül, és onnantól a végéig felcsigázott. Az elején kicsit ásítoztam, pedig a látványvilág, a bunyók, és a lehetetlen pózokkal/koreográfiákkal kísért dalok komikusnak ígérkeztek. Hmm lehet, hogy nem az Anna Karenina után kellett volna néznem közvetlenül. XD

  5. asiafan szerint:

    [Fullmoon88] hát, meglepinek biztos jobb. nekem inkább az eleje tetszett, ahogy önmagát parodizálja, de a dráma se volt rossz a végén, meg persze, a filmzene. Tsumabuki helyes lett :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.