Tonkatsu

Mozizni nincs mindig időm, de enni van, úgyhogy most mesélek a tonkacuról, hátha még valaki nem evett japán rántotthúst. Kezdjük azzal, hogy wiener schnitzel, mert szerintem az osztrákoknál eredhet a téma, ahogy valószínűleg hozzánk is onnan jutott el. Japánba a portugál hajósok vitték el a rántotthús ötletét, de hogy ez eredetileg portugál étel legyen, azt erősen kétlem, a bécsi verzióval való szinte teljes azonossága folytán, beleértve a krumplisaláta köretet is, mint opció. Bár az sem biztos, hogy az osztrákok találták fel, a világ számos országában rántanak ki húst így vagy úgy. Van pl. a milanese, amit nem kloffolnak ki. A kínai (zhu pai) és koreai (donkasu) verzió pedig a japánból ered.

A tonkatsu (豚カツ, とんかつ vagy トンカツ) alapja főleg disznó vagy csirke, de lehet marha is. Alapvetően megegyezik a rántotthússal, és a képen levő egyébként isteni volt, de mint láthatjuk, rízst adtak hozzá. A legfőbb különbség azonban a panír, a japán zsemlemorzsa, a panko (パン粉), amelyet héj nélküli kenyérből készítenek, és könnyedebb, ropogósabb. Itt láthatjuk, hogy készül. Ezen kívül még egy különlegesség, a tonkatsu szósz tartozik a témához, amit néha ráöntenek, néha mellé adják. Ez egyfajta, sűrű Worcester szósz, amelynek almapűré az alapja. A hazai leírásokban sokféle házirecept van rá, végletekig eltérő alapanyagokból (szaké, szójaszósz, kecsap, méz…), úgyhogy én elsőre inkább a készet ajánlanám. Tonkatsut sok japán étterem kínál, otthoni elkészítésre itt egy recept, sőt, kettő (nem próbáltam). Kész pankot árul elvileg a Culinaris, Ázsia bolt, Tokyo Plaza, Grande Gusto is. Még egy fontos dolog van, amire tonkatsu-evéskor fel kell készülnünk: pálcikát adnak hozzá.

Kategória: Gasztro, JAPÁN | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük