Ashura

Ashurajō no Hitomi (2005), japán, misztikus horror. Rendező: Yōjirō Takita. Kazuki Nakashima 1987-es színdarabjából készült, amely a 16. században játszódik. Fsz: Somegorō Ichikawa, Rie Miyazawa, Kanako Higuchi. Zene: Yoko Kanno. Trailer.

A magyar cím, “Ashura, a démonvadász” egy kissé félrevezető, mivel Ashura a fő démon. Van persze démonvadász is, nem is egy. A történet Edoban játszódik (mai Tokyo), ahol épp elszaporodtak a démonok, de sikeresen kaszabolják őket az erre szakosodott vadászok is.

Pár évvel később egyikük, Izumo azonban egy kellemetlen incidens miatt pályát vált, és sikeres kabuki-színészként szórakoztatja a népeket. Jaku, a másik vadász viszont még mindig a démonokra utazik, és főleg Ashura erejére fáj a foga, ami/aki a démonok megjövendölt ura, nemsokára “életre” kel, és akkor majd mindent elpusztít az égen fejjel lefelé lógó kastélyából. De ahhoz, hogy a fődémon, aki mellesleg nő, öntudatra ébredjen, még történni kell egy s másnak. Izumo közben beleszeret egy fiatal nőbe, Tsubakiba, aki nem emlékszik a saját múltjára, és egy fura jel van a vállán.

A rendező, Yōjirō Takita, nem először készített a régi Japánban játszódó, kosztümös-kardos filmet, a 2003-as When the Last Sword Is Drawn c. szamurájfilm is az ő műve, természetfeletti lényekkel pedig még a 2001-es Onmyojiban foglalkozott. Nem mellesleg ő rendezte a 2008-as, Oscar-díjas Departurest (Okuribito) is. Ami még meglepett (azon túl, hogy jó a film), a filmzene (érdemes beszerezni). Az első jelenetekben egész furcsa, rockos, közelkeleties valami szól, és később is elég különleges, leszámítva a kabuki színház autentikus háttérzenéjét. Remélem, Yoko Kannoról azért a többség hallott már. Főleg anime soundtrackekről ismert, mint pl. a Ghost in the Shell SAC, Cowboy Bebop, Wolf’s Rain, emellett videójátékokhoz is írt zenét, és egy tucat filmhez (pl. Honey and Clover).

Sokáig nem érdekelt a film, mert buta horrornak gondoltam, most is csak a véletlenen múlt, hogy belenéztem, és egyből megkapott a hangulata és a zenéje. Horrornak nem is nevezném, az egyetlen gusztustalan dolog benne a démonokból kifröccsenő, világítózöld trutymó, meg némelyikük arcra sem túl szép. Ellenben nem is ijeszteget a film, szerencsére nem ugranak elő hirtelen szörnyek a sötétből. A harcok, a természetfeletti dolgok nem különösebben látványosak, de a hangulatot sikerült jól eltalálni, a különböző motivációjú karaktereket, és a színészek is jók. Az eredmény szórakoztató lett, és sokkal színvonalasabb, mint amit egy ilyen jellegű, témájú filmtől általában várhatunk.

3 filmzene dal: Perdeski Cloyn, blues in my heaven, Kono Onigorishi

A bejegyzés kategóriája: FILM, JAPÁN
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.