Finomságok

A Garigari Kun, Mister Donut, Mos Burger és Kitkatek után a legjobb három dolog, amit Japánban ettem, és még nem írtam róla:

A kisboltokban, pályaudvarokon a fentihez hasonló, gőzölt sütik elég gyakoriak, vannak zöldteásak, töltöttek, mindenféle. Itt a csokis szivacslapok közt tejszínes krém van, ez két darab a képen. Rémlik, hogy a Doutur kávézólánc egyik üzletében vettem, vagy nem, de valamelyik boltban a Tokyo Stationön. Utána még sokfelé kerestem hasonlót, és egyik sem ért a nyomába, isteni volt.

Meiji gyártmányú Takenoko No Sato, banános. A belül keksz, csokis “bambuszrügy” finomságot a gyakoribb, csak csokis verziójában sokszor láttam, de valahogy sosem érdekelt, mert nem ismertem, és úgy gondoltam, hogy csak összekeni az ember kezét. Tény, hogy így, nyáron nem tudom, milyenek, a nemrég vett csokifarönkjeim pl. egy tömb ragaccsá álltak össze. De ott és akkor jó volt, és különösen ez a banános nagyon finom. Próbáltam egy fehércsokisat is, ami uncsi volt, és van még több ízben, epres, zöldteás. A bambusz gyorsan nő, így az 1-2 centis falatkáknak létezik felnőtt, rúd változata is, a “take ni natta takenoko no sato” (a bambusszá lett rügy), azt majd legközelebb.. A kis rügyecskék 1979-ben jelentek meg, néhány évvel a gombahegyek után, annak párjaként.

Ezt pedig Osakába érkezvén szedtem össze az Osaka Stationön található Deli Cafe Kitchenben, és tovább emelte a városba érkezés örömét, nagyon jó volt. A hosszúkás afféle hotdog, mellette egy apple custard (almás töltet) és mangó lassi, de még sokminden volt, és persze, kávék, teák, félig önkiszolgáló. Ahhoz képest, hogy restikaja (a Nyugat-Japán Vasúttársaság cége), és attól függetlenül is, kitűnő volt, nekem nagyon bejött. A péksütemény-jellegű dolgok egyébként is nagyon elterjedtek és jófajták voltak Japánban.

Kategória: Gasztro, JAPÁN, Utazás | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük