Kagemusha

Szó szerint árnyékharcos, de magyarul valahogy Az árnyéklovas lett a filmcím, pedig amikor a főhős lóra ült, általában le is esett egy percen belül… Akira Kurosawa 1980-as filmje megnyerte Cannes-ban az Arany Pálmát, két BAFTA díjat és két Oscarra is jelölték.  A magyar verzióra ráadásul 153 percet írnak, de hivatalosan 180 perces a film, és szerintem én is annyit láttam belőle, mert még hajnali 1-kor is néztem. Nem volt annyira izgalmas, vagy nem úgy, mint a nemrég megnézett Kuroszavák, de egy pillanatra sem tudtam megállítani, mert mindig volt benne valami kifinomult részlet, ami elragadja az ember figyelmét. Meg persze, jó film. Főszereplők: Tatsuya Nakadai, Tsutomu Yamazaki, Ken’ichi Hagiwara.

Előzetes: http://www.criterion.com/films/948-kagemusha

A cím mindenhogy félrevezető, bár a filmet megnézve teljesen passzol, de még ha vannak is benne csaták, nem afféle harcról szól, mint amikor a hős szamuráj lekardozza az ellenfelét, hanem inkább lélektani dráma, művészi kivitelezésben. Nem mellesleg történelmi alapokon. Kurosawa másik szenvedélye a festés volt, amihez a 70-es évek végén is visszatért, ebben a filmjében életre kel. A speciális effektek segítségével különleges látványban is részünk lehet a kosztümös, történelmi sztori közben. A rendező a végső csatához 5000 statisztát használt, amiből egy másfél perces jelenet maradt, sok mindent kivágtak a filmből, és még többet vesztett a nemzetközi közönség. A Criterion DVD és bluray kiadásán megtalálni hiányzó részeket, itt ismét három órás a film. Kurosawa filmjét a Toho Studio kezdte gyártani, de a befejezéshez amerikai segítségre volt szükség, beszállt executive producerként Francis Ford Coppola és George Lucas, és a 20th Century Fox lett a nemzetközi disztribútor. A film anyagilag is sikeressé vált.

A történet egy 16. századi hadúrról szól, aki halálakor meghagyja, hogy további 3 évig tartság titokban elhunytát, és egy hasonmása jelenjen meg szerepében. A dublőr akkor már megvolt, és megtévesztésig hasonlít rá, így sikerül sokakat félreveztni, de azért nehézségekbe is ütközik a dolog. Az árnyékaként létező férfi egy épp halálraítélt, piti tolvaj, akinek komoly belső átalakuláson kell keresztülmenni, hogy hitelessé tegye a külső hasonlóságot, s míg az elején az a gond, hogy nehezen tud a szerepéhez hű lenni, később már pont az a baj, hogy nagyon is beleélte magát.

A hadúr, Takeda Shingen, ill. a többi, akikkel közben csatáznak (Oda Nobunaga, Tokugawa Ieyasu), a japán történelem ismert alakjai, de a film sztorijának drámai részét (a hasonmásról) a fantázia szülte. A csaták megtörtént eseményeket követnek, a végsőben a Nagashino Kastély elleni csatát láthatjuk. Engem főleg az érdekelt, amelyikben a mai Ueno kastély látható, de nem sokat szerepelt. Szintén látni a filmben a Kumamoto kastélyt, a Takatenjin erődöt (és a csatát), talán a Matsuyama kastélyt is, és felbukkan a Himeji kastély is, amely a legnagyobb és tán legszebb mind közül. (2009-14 közt renoválják!)

Kategória: FILM, JAPÁN | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük