Gunma

kannon

Szóval, az úgy volt, hogy a városnézés mellé kitaláltam még otthon, hogy el kéne menni egy semmilyen helyre is, de azért legyen elérhető, és inkább hegyes. Átkapcsoltam a mapset műholdas módba, aztán ahol dombosabbnak tűnt, északra, Gunma tartományban megláttam egy tetsző nevű várost – Annaka -, a kedvenc kandzsimmal (kínai írásjel). Hotel és vonat szempontból a közeli Takasakiba mentem, ott ágazik el több, Tokiótól északra, nyugatra menő shinkansen, ezért kb. negyedóránként járnak, és a vonattól 2 percre volt az inn. Kyotóból egyenesen idejöttem (leszámítva, hogy Tokióban el kellett még ugranom Akihabarára vmi gadgetért), és mivel korán keltem, még volt idő megnézni a város egyik nevezetességét. Amúgy már a vonaton is én voltam az egyetlen fehér utas… Így aztán végig mindenki megbámult.

felső szint kilátás a szoborból

Inentől 99%-ban senki nem tudott angolul, a hotelben sem, de volt egy turistatájékoztató pult az állomáson, ahol adtak buszmenetrendet meg kétnyelvű kis ismetetőt, így hamar kiderült, hogy a nagy semmiben is elég sok minden van. Elsőként a közeli dombon (ill. olyan Visegrádi-méretű hegyen) levő kannon-szobrot néztem meg. A Byakui Dai-Kannonhoz szerpentines úton, 3/4 óra alatt (200¥) megy fel a busz, de aki ráér, és bírja, mehet gyalog az erdőben. A szobrot a múlt század elején emelték, 42 m magas, beton, és fel lehet menni a kilencedikre a válláig, vannak ablakai is. Mellette kis szentély, nagy erdő, meg szuvenírboltok, ahol a város fő exportcikkét, a daruma figurákat lehet kapni. Egy takaszakii templomból erednek, szerepeltek a Pom Pokoban is (Miyazaki anime), szerencsét hoznak.

Pom Poko daruma

Üres a szemük, és meg kell rajzolni neki a jobb szemét, kívánni valamit, és a balt köszönetképp, ha teljesült. (Daruma, azaz Bodhidarma, zen buddhista alapító az alak, ill. név. A haja, szakálla pedig hosszú életet jelképező állatokra emlékeztet, daru és teknős alakban van megrajzolva.) Aztán az erdőn át elsétáltam egy magas, fa, de azért acélkábellel biztosított, gyalog függőhídhoz is, és azon átimbolyogva egy másik buszmegállóhoz. Nem árt tervezni, mert max. óránként járnak. A vadonban mindenütt rikító virágok, nagyon szép. Este ittlétem második földrengése volt, pont lemaradtam az erősebbjéről, mert Chibából eredt, Tokióban 3-as, itt meg kb. semmi. De azért kicsit ijesztő volt tapasztalatlanul, hogy mi lesz, ha nagyobb, be se férek az asztal alá.. bár nincs, ami rámessen, a házak meg elvileg bírják.

mély völgy tarka erdő

Másnapra vacilláltam, hova menjek, de mivel megint hajnalban keltem, 11-re már lezavartam két progamot, s lett belőle négy. Estére kellett visszamennem Tokióba, minek siessek. Itt is Toyoko Inn, de reggelire volt rántotta. Megkérdeztem a konyhásnénit, van-e villájuk, s kihúzott egy fiókot, abból égy kis dobozkát, abban volt a hotel egyszem, szent villája, elmosták nekem, biztos poros volt. :) Elsőnek a városhoz tartozó Misato shibazakura parkjához mentem, aminek pont szezonja van. Neve ellenére (pázsit-szakura) ez nem cseresznyevirág, a földön nő, kúszónövény. Tarka virágai szőnyegként terítik be a mezőt, leginkább rózsaszínű. Phlox subulata, magyarul árlevelű lángvirág.

shibazakura lángvirág

A parkhoz nem megy busz, csak Misatora, innen már nagyon bonyolult odajutni. Csak ott álltam egy falusi buszpályaudvaron, semmi tábla, minden csukva, reggel nyolc, és épp eleredt a eső. Megkérdeztem vkit, erre hívtak nekem taxit (messze kell menni, nem volt olcsó, 2700¥ retúr). Nagyon kedvesek, persze csakis japánul. Miután megszólalok már nem értik, ha nem értem, csak hadarnak.. , én meg bólogatok :) A taxisnak mondom, álljon meg vmi helyen, ahol vehetnék ernyőt.. Olyan nincs. De beszólt, és visszament a taxiállomásra, ahonnan kiszaladt egy bácsi két ernyővel. Egész úton beszélgettünk (a felét értettem), honnan jöttem stb. Mondtam, hogy fotózni akarok, várjon meg, és aztán visszavitt a buszhoz, ami a pályaudvartól még 35 perc út volt (500¥).

Innen Annaka-Haruna állomásra mentem, pont volt egyetlen csatlakozás a shinkansennel, ami csak 1.5 óránként megy oda, az állomás két alagút közt van a nagy semmiben, csak 8 perc az út, de tényleg semmi nincs ott, csak kis hegyek, erdő, varjak, egy falu a hegyoldalon, meredek út, még boltot se láttam. Egy nap alatt begolyóznék egy ilyen helyen. :) Itt aztán tényleg furcsán néztek rám… Lementem meg fel, aztán a következő vonattal el. 10 perc múlva pont ment a ritkán járó busz a Haruna hegyre, másfél óra az út, a végállomásig 1270¥ a jegy, ezrest tud a gép váltani, de pénzbedobós busz, nem árt előre tudni, mennyi lesz. A szentélyig akartam menni, de útközben meggondoltam, s inkább a csúcsig fel, s majd visszafele oda, még jó, hogy volt menetrendem. A hegy kb. 1100m magas, kicsit féltem is, hogy hideg lesz, nem gondoltam rá. Vulkán a csúcsa, de a tó is, ami fent van, egy kráter. Elég nagy, jár rajta hajó, sok csónak, horgászok, éttermek, szállodák, és nulla küldöldi.

vulkán hajó

Félórát nézegettem, majd le negyedórányira a szentély (Haruna Shrine/jinja). Ez hatalmas, kiálló sziklák közt, részben beléjük építve van, egy erdei, hegyi út, sok lépcső végén, mellette patak, kis vízesések. Már kb. 1400 éves. A buszon alig voltunk, de fent állt a kocsisor, sokan voltak (igaz, japán holiday), és persze, hallottam folyton, hogy “nézd, gaijin-san!”… Szép az erdő, szobrok, kapuk útközben, fenyőszag, több száz éves fák.. Kár, hogy fájó lábbal, sántán rohannom kellett vissza a következő buszhoz, de megérte. A helyi csajok amúgy utcai viseletben, magassarkúban (+ miniszoknya) másznak hegyet.. Kevésbé forgalmas napon még hangulatosabb lehet.

még messze a szentély felé

Ide nincs belépő, de árulnak mindenféle bigyókat, amivel kívánni meg imádkozni lehet. Elég meredek az út, és innen még 75 perc busszal vissza. Tetszett, hogy egyenesebb szakaszoknál elengedte az autósokat. Aztán még daruma dollt vadásztam, nem könnyű, ahhoz képest, hogy itt gyártják, a városban csak az állomáson voltak, igaz, szépek. Nem tudom, meddig fogom bírni, hogy félszemű.. :) Aztán visszafele volt az első, nyaralószezonos szituáció, hogy csak a harmadik vonatra volt hely, de 40 perc múlva robogtam is el, erre egyébként emeletes shinkansen jár. Az alsó szintre le, a felsőre fel csigalépcső visz, bőrönddel kellemes.. De volt egy kisebb, középső, szintben levő része is. Lentről a táj helyett végig a vasúti korlátot bámultam, de csak 50-valahány perc az út a fővárosig. Utolsó napnak pont jó volt.

sziklás út a hasát kell símogatni

kapu templomtető

Kategória: JAPÁN, Utazás | A közvetlen link.

Eddig 3 hozzászólás érkezett

  1. t3v, az okostojas szerint:

    az én lángvirágom (Phlox) csak erkélyláda területű, nagyobban még sokkal szebb. de nem csak ezért irigykedem most :)

  2. asiafan szerint:

    @t3v, az okostojas kösz, a magyar nevét nem is tudtam.

  3. 杏桃来春 szerint:

    A magassarkú + miniszoknya “hegymászó felszerelés” teljesen hétköznapi és bevett dolog :)))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.