Kyoto II

Repesztek a reggeli shinkansennek Kyotóból Tokyo fele, baloldal, nem ablaknál, de ha meglátom a Fujit, majd áthajolok. 5-kor keltem, mert egyrészt alig vártam, hogy itthhagyjam Kyotót, meg ideges voltam a jegy miatt is, most van a csúcs nyaralószezon. Gond nélkül sikerült a szék, de mutatta a rendszer, hogy már kevés van, és lehet, hogy mire a lusta, külföldi turisták felébrednek, már nem lesz (akkor is sorba lehet állni non-reserved kocsikba, 5 van). Ide Iga tartományon át jöttem, de azt majd otthonról írom le, mert akarok hozzá képeket, ott volt a legszebb.

nagykapuMár eleve a kis hegyi vonatozás után a Kyoto Station melletti Starbucksban szomorú zenére az utcát nézni olyan lehangoló volt, hogy gyorsan lemondtam a tokiói szobám is, inkább elmegyek a hegyekbe. A huszadik után már baromi unalmasak és egyfomák a szentélyek, kastélyok, kapuk, főleg ha fáradt is az ember. A másik, hogy vidéken a kis falvakban a lakóházak néznek ki úgy, mint a turistavárosban a drága belépős palota… És a természet még szebb, az utóbbi időkben már fákat, füvet fotóztam, meg mohát. Meg templomot, kötelességből. :)

Kiyomizu-deraMegint Toyoko Innben voltam, szerintem korrekt, és kiszámítható, mindenhol ugyanúgy néz ki a szoba. Csak itt ki volt írva angolul, hogy ne lopjuk el a törölközőt, és valószínűleg emiatt is nem adtak pizsit, szomorú. Van pénzbedobós mosoda (lassan szárad), mikró, wifi, reggeli. Leraktam a csomagom, s irány a Higashi Honganji templom, amit a buszból néztem ki, nagy. Utána már két lábra sántítottam, tűzött a nap, kb. 30 fok, tényleg van értelme ernyővel menni.. Kicsit betámolyogtam a Shōren-in templom elejébe útközben. A közlekedés elég gyenge, csak két metróvonal van, így csomót gyalogoltam a napon, leégtem vörösre, és mire leültem a Chion-in templom Sanmon nagykapuja alá, már napszúrást is kaptam, ettem egy aspirint (nem tudom, jó-e rá, de a fejem fájt), és további 2 km gyaloglás helyett a hegyre fel, taxival mentem a Kiyomizu-derához. Iszonyat tömeg, a felvezető úton alig lehet odajutni, de azért, ha már eddig jöttem, megnézem. A híres, magas erkélyére 300¥ a belépő, sziklára épült a hegyoldalban, kb. 1200 éves, emlékmű templom. A 17. sz.-ban restaurálták, egyszem szög sincs az épületben, és a világörökség része. Szép a kilátás, csak sokan vannak, visszafele találtam buszmegállót messzebb.

sötétedikElegem lett a városból, zuhany, pizsi, s ahogy nézem a Honganji fotókat, valami nem stimmel.. Rájöttem, hogy a Nishi Honganjit keresetem, ami a nyugati, és nem a keleti templom, s mindez este 6 után, gyorsan google, sunset 6:37, van negyedórám odarohanni. Odarohantam. Szebb, nagyobb, de zárva, kívülről lefotóztam, mire a másik sarkára értem, besötétedett. Két blokkra vannak amúgy, egy templom volt az egész, csak valamelyik köcsög sógun kettévágta, hogy kisebb legyen a hatalmuk, meg hogy összezavarják a turistákat. Ez így nekem pont elég volt Kiotóból, persze, egyszer-kétszer mindenképp látni kell. Most megyek valami random helyre. Ami a Fujit illeti, végig az ablakra tapadtam, és nem volt ott, egy nagy átverés az egész. :)

A bejegyzés kategóriája: JAPÁN, Utazás
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Eddig 3 hozzászólás érkezett

  1. 杏桃来春 szerint:

    “Iszonyat tömeg, a felvezető úton alig lehet odajutni, de azért, ha már eddig jutottam megnézem. ”

    Basszus, elfelejtettem szólni, hogy van egy “titkos út”, amin egyáltalán nincs tömeg, mert egy temetőn megy keresztül :)

  2. asiafan szerint:

    [杏桃来春] A temető bejáratát láttam, az még hiányzott volna a hangulatomhoz :)

  3. 杏桃来春 szerint:

    Pedig kellemes kis hely :))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.