Keleti Szél <ázsiakult>

隐婚男女 (Yin Hun Nan Nü), kínai romantikus komédia, dráma, 2011. Rendező: Patrick Kong.

A film azt a talán valóban létező jelenséget járja körül, hogy a nagyobb cégeknél előnyben részesítik a szingli munkaerőt. Mivel bármikor be kell rohanni, első a vállalati érdek, és akinek párja van, az kevésbé rugalmas (gyerekről, ugye, nem is beszéljünk).. Így főhősünk, akit Eason Chan alakít, amikor végre munkanélküliből jól kereső, menő állásba kerül, kénytelen letagadni a feleségét (Bing Bai). Egy parfüm-cég kemény, női vezérigazgatójának (Rene Liu) asszisztense lesz, és az, hogy egy nőnek dolgozik, akivel aztán mindenhova mennie kell, és közelebbről is megismeri, tovább bonyolítja a helyzetet. Az állandó éjszakázás, titkolózás végül a házasságra sincs jó hatással. Szórakoztató film, bár engem irritált a féltékeny feleség hisztije, és vicces, ahogy a nem-is-annyira bújtatott reklámokat nyomják (lacoste főleg).

Onigamiden (2011, Japán). Rendezte Hirotsugu Kawasaki. Takafumi Takada regénye nyomán írták: Naruhisa Arakawa, Hirotsugu Kawasaki. Zene: Ryûdô Uzaki. Felejthető, de szórakoztató, látványos anime egy fiúról, aki 1200 évet visszamegy az időben, ahol az emberek és démonok közti viszályt megoldó hőssé kell váljon. Trailer.

A sztori érdekes, de lehetne kidolgozottabb, ahogy a karakterek is, akiket épp, hogy csak megismerünk. Klisékben sem volt hiány... Ellenben a rajzok nagyon szépek, és akciójelenetek és a szörnyek is izgalmasak. Az animációt a Studio Pierrot készítette, akik a Naruto és a Bleach sorozatok mögött is állnak. A szereplők hangját Kensho Ono, Satomi Ishihara, Shido Nakamura, Takashi Kondo adták.

Hétfőn, 93 éves korában elhunyt Gordon Hirabayashi japán-amerikai szociológus. Arról volt híres, hogy ellenállt a 2. Világháború idején, hogy koncentrációs táborba küldjék Amerikában a többi japánnal (és olasszal, némettel) együtt, akiket pusztán származás alapján zártak el az országot ért támadás után (Pearl Harbor). Sokuk második- vagy harmadik-generációs japán volt, akinek már a szülei is Amerikában születtek, ahogy Gordon is Seattle-ben. Igazi amerikainak tartotta magát, és olyan őszintén hitt az alkotmányban, hogy ahhoz tartva magát nem engedelmeskedett. Emiatt 90 nap börtönre ítélték, és fel is adta magát 1942-ben, illetve perbe fogta az államot, amit '43-ban elvesztett. 44 évvel később azonban igazat adtak neki, így visszanyerte a bizalmát az alkotmányban és az országban.

Japán tévésorozat (komédia, románc, dráma). A 11 epizódot 2003-ban vetítette a japán TBS csatorna. Nekem a kávés és manhattanes téma miatt lett érdekes, de utóbbi csak a kávézónak a neve, mégis valahogy lekötött annyira, hogy végignézzem. Pedig elég idétlen sorozat volt, és nem is kiemelkedő, még csak a szereplők sem túl csinosak vagy jók, de a történet szórakoztató. A főhős és narrátor a kávézó főnöke, aki szinte betegesen igényes a kávéjára, de idővel kompromisszumokat kénytelen kötni a vendégek miatt. Itt ismerjük meg az odajáró, sokféle karaktert, akik nagy része a szomszédba költözött tévéstúdióban dolgozik. A sorozat a japán Television Drama Academy Awards nyolc díját is elnyerte.

Forgatókönyv: Kankuro Kudo (Zebraman, Maiko Haaaan!!!, Kamui). Rendezők: Nobuhiro Doi, Osamu Katayama, Toshio Tsuboi. Zene: Naoki Sato. Főszereplők: Masahiro Matsuoka, Mitsuhiro Oikawa, Kyôko Koizumi, Aiko Morishita, Suzuki Matsuo, Wakana Sakai, Takashi Tsukamoto, Eiichirô Funakoshi.