Egy elvhű ember

Hétfőn, 93 éves korában elhunyt Gordon Hirabayashi japán-amerikai szociológus. Arról volt híres, hogy ellenállt a 2. Világháború idején, hogy koncentrációs táborba küldjék Amerikában a többi japánnal (és olasszal, némettel) együtt, akiket pusztán származás alapján zártak el az országot ért támadás után (Pearl Harbor). Sokuk második- vagy harmadik-generációs japán volt, akinek már a szülei is Amerikában születtek, ahogy Gordon is Seattle-ben. Igazi amerikainak tartotta magát, és olyan őszintén hitt az alkotmányban, hogy ahhoz tartva magát nem engedelmeskedett. Emiatt 90 nap börtönre ítélték, és fel is adta magát 1942-ben, illetve perbe fogta az államot, amit ’43-ban elvesztett. 44 évvel később azonban igazat adtak neki, így visszanyerte a bizalmát az alkotmányban és az országban.

1941-46 közt 112 ezer embert zártak táborokba eldugott helyeken “biztonsági okokból”, függetlenül attól, hogy valóban jelentettek-e veszélyt a társadalomra csupán származásuk miatt. Hirabayashi, aki végzős egyetemista volt ekkor, egyike volt a három japánnak, aki ellenszegült, szülei, öt testvére mind mentek. Ő úgy érezte, így kell fenntartania a demokratikus rendet. Azt gondolta, az alkotmányban rögzített jogok majd megvédik, de nagyot tévedett, és aztán még a legfelsőbb bíróság is ellene ítélt, a katonai parancsot többre tartották.

“Ám amikor a bíróság visszavonta az ítéletet [’87-ben], és ahogy az állam nyilatkozatokat tett közzé róla, úgy éreztem, az ország bebizonyította, hogy mégis érdemes az Alkotmányt fenntartani. Az amerikai kormány beismerte, hogy hibát követett el. Egy ország, amely erre képes, egy erős ország. Most még jobban hiszek az Alkotmányban, mint előtte.” – mondta 2000 telén a Washingtoni Egyetemen. “Még hozzátenném, hogy ha hisznek valamiben, ha úgy gondolják, hogy az Alkotmány jó, és úgy gondolják, hogy megvédi önöket, akkor jobban teszik, ha vigyáznak rá, hogy működjön is.. más szóval legyenek “folyamatosan éberek”. Máskülönben csak egy darab papír. 1942-ben is ott volt nekünk az Alkotmány, hogy megvédjen, de nem tette, mert nem volt ott mögötte az emberek akarata.”

Hirabayashi washingtoni beszéde során érdekes részletek derültek még ki az akkor történtekről. Amikor börtönre ítélték, egy gyengén őrzött, arizonai intézménybe kellett volna bevonulnia, de a háború miatt nem volt rá pénz, hogy odaszállítsák. “Megkérdeztem, miért ne mehetnék oda magamtól?” – emlékezett vissza. A bíróság pedig beleegyezett, és írtak egy levelet, hogy útközben ne tartóztassák fel. “Autóstoppal indultam neki, de nem tudtam, milyen nehéz lesz az üzemanyag korlátozások miatt. Több, mint két hétig tartott odaérni, az árokban aludtam útközben, vagy barátoknál, ahol lehetett. Végül, Las Vegas környékén feladtam, és vettem egy buszjegyet.”

Amikor megérkezett végül a börtönbe, az ott dolgozók nem találták a papírjait, és haza akarták küldeni, de ő nem akart több bajba kerülni már, így nem tágított. “Azt mondták, menjek el enni egy jót, és nézzek meg egy filmet a moziban, amíg a papírjaim keresik”, és így is tett, majd visszaérvén meglettek a papírok, és végre lecsukták. Elmondása szerint legjobban a kaját szerette odabent, annyira, hogy elsőként tőle kapott a szakács egy dícsérő levelet. Nemsokára ő is a konyhában kezdett dolgozni, és rájött, nagyon élvezi a sütést, csak nem volt elég hosszú az ítélet, hogy igazán profivá váljon. Szabadulása után visszatért Seattle-be, és pékségekben próbált elhelyezkedni, de nem talált állást. “Úgy gondoltam, ez egy jel, hogy be kéne fejezni az egyetemet.”.., és meg is szerezte a diplomát, majd pedig a doktorátust. Később Bejrutban, Kairóban dolgozott, majd Kanadában telepedett le. Életének történetéről kisebb színházi darabokat is írtak, adtak elő, és egy parkot is elneveztek róla a környéken, ahol a büntetését töltötte. [forrás]

[aktuálpolitikai kommenteket nem kérünk]

Kategória: JAPÁN, NEWS | A közvetlen link.

Eddig 3 hozzászólás érkezett

  1. 杏桃来春 szerint:

    A 99年の愛~JAPANESE AMERICANS~ című ドラマ ebben a korban játszódik:
    http://www.tbs.co.jp/japanese-americans/intro/

  2. 杏桃来春 szerint:

    Karácsony táján adták valamelyik csatornán, bele is néztem, de mivel pont a végét kaptam el, nem sokat értettem belőle :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük